Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. évi december hó 28-án, szerdán, 169 gazdasági szempontból mérlegelek.« Azután azt mordja: »Hgyon helyesen méltóztatnak hivatkozri arra, hfgy én a keresztény társadalom megerősödé ét akarom, de semmi esetre sem illegális eszközökkel.« Mar most kérdem, mi a külörbség a kettő között ? Ha, van külön baég, hát Ereky Károly. kifcgásai erősebben nyúltak bele, Ssterényi József kifogásai csak a nem törvényszerű eljárás ellen irányultak. Az egyik esetben volt, a másik esetben rem volt felháborodás. MeskÓ Zoltán : Szterényié be volt harangozva ! Ugron Gábor : Vagy jogos valami, vagy nem jogos, fckár b hirargőznek, akár nem harangoznak be ! Gvö yörü dolog ! Szilágyi Lajos; Vitarendező helyett harangozok t k»ll alkalmpzii. (Zaj.) Budaváry László : Végül kisül, hogy Szterényi a H . gva védője ! B. Szterényi József : Szellemeskedés ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat betartani. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Gr. A pponyi Albert: Egem ez egyáltalában nem zavar meg. E-ég régi parlamenti ember vagyok, hogy ilyen dcígck felett egyszerűm napirendre térjek. Én megállapítom, — majd azután gondolkozzanak róla — hegy más-más eljárást követnek X-szel és Y-nal szemben. Ami, ha jól értettem, a Hangya elleni akció beharangozását illeti, ezzel a zsurnalisztikái akcióval a Hirgya ellen Sitire: yi miden szolidaritást elhárított ni?gátol. (Zaj jobbfdől.) B. Szterényi József: E* a Hangya igazgatósága megköszönte a lojalitást. Tessék tudomásul venni. Gr. Apponyi Albert: Ha mi egymás iránt ilyen kölc^ö. ös elfogultsággal tárgyaljuk a dolgokat, — ez az, amit le akarck vonni ebből az ügyből, nem a p ; k»r téria miatt hozom fel — ... MeskÓ Zoltán : így volt régente is Tisza és Ar.dra.ssy között. Gr. Apponyi Albert: . . . akkor teljes lehetetlenség, h gy üdvös mu kát végezzünk. (Ugy van ! balfelől.) JSLkü k arra van szük^égü k, hogy minden munkaerőt egyesíteni tudju k, hogy a közgazdaság f lvirágzásának, a produkció fokozásának, a mezőgazdasági és ipari fellendülésnek és a kereskedelem megerősödésének minden eszközét felhasználjuk. Aki egyéni előszeretetből, vagy ellenszenvből vagy elfogultságból a nemzeti megerősödésnek bármely ilyen tényezőjét ki akarja a munkából küszöböli i, az akarva-nemakarva, vét a haza ellen, és nekem lesz mir dig elég erős szavam, hogy mindenféle közbeszólásokkal és zajon gásckkal szemben figyelmeztetni tudjam a nemzeti lelkiismeretet az ilyen aberrációkra és az elfogulatlan közönség előtt rányomjam ezekre azt az elitélő r yilatkozatot, amelyet megérdemeljek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖTI Különösen szükségünk van a falusi és a városi érd-kek együttműködések összeegyezteté:ére, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) külö: ösen szükségünk van arra, hegy a város i épe ismerje, milyen kifogyhatatlan erőforrással bir a falu r épében, és a falu népe ismerje, hogy mit köszönhet haladás, kultúra, sőt gazdaság tekintetében is a város fejlettebb intelligenciájának. Kuna P. András : A falu j épe nem kap semmit, a város kp p mi dent. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Akik az egyszerű elfogulatlanságnak szavát nem képesek nyugodtan meghallgatni, azok engem mindig magukkal szemben fognak találni, annak az igazságnak a zászlaját vivén, azt az igét hirdetvén, hogy a viszonyok ma nem olyanok, hogy megengedhessük magunknak azt a tréfát, hogy akár társadalmi osztályok, akár felekezetek, akár elfogultságok, akár előre megszervezett irányok szerint egymást megakadályozzuk a nemzeti mu" kában való részvételben, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) hanem ellenkezőleg fel kell hiv. i mir den tényezőt az egységes együttműködésre. Ezt fogom én hirdetni és minden képviselőtársam, aki mást hirdet, magával szembe: £~g találni. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyébiránt a pénzügymin ister ur az ő nevezetes expozéjában nagyon helyesen rámutat arra, hogy sem egy nemzet, sem a nemzeteknek egyetlen csoportja nem kép3s Európát, sőt az összes művelt n.emzeteket sújtó azokból a gazdasági nehézség"kből magát kiemelni, amelyekkel mindnyájan küzdü k. Az összes államokra épugy áll ez, mint a legyőzött államokra. Tökéletesen igaza van. A gazdasági rekonstrukción természetesen minden ember fáradozik a maga körében, a maga problémáiban. D3 ezek a problémák mind világproblémák. Elsősorban — hrgy ugy mondjam — a központi probléma, a világprobléma : a valuta-probléma. Ha volna állam, amely ebből a mai állapotból némely államnak lerongyolódott, másiknak erős valutájából hasznot húzna, akkor lehetne itt-ott érvelni amellett, hogy az az állam, amely hasznot huz, ne érdeklődjék a baj megszüntetése iránt. Dd mikor nem ugy van, mikor mindnyájan szenvedü k, mikor a jó valutájú országok tö: kremerni látják az ő iparukat, mert nem találnak vevőt, mikor a munkátlanság problémája épen ennek folytán a le g előrehaladottabb államokban, leginkább Angliában és az Egyesült-Államokban oly nagyra nőtt, hegy egy angol államférfiú, akivel én az ir problémáról beszéltem, azt mondta nekem, hagyjuk az ir problémát, sokkal nagyobb probléma nekünk a munkanélküliek problémája, amikor tehát nyilvánvaló, h gy mir den kinek érdeke mindenkinek meggyőgvulása, miután nyilvánvaló az is, hogy csak akk r gyógyulhat meg minden egyes nemzet, ha meggyógyuhr k mindnyájan : nagyon világos, hogy mi t világproblémát kell feli gni mirdenütt a művelt emberiség gazdasági rekonstrukcióját, (ügy van! balfelől.) Ez a belátás kezd 22
