Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

162 A nemzetgyűlés 277. illése 1921 többet érhetünk el, mint amennyit különben elérhetnénk. Nem vagyunk abban az időben és olyan körülmények között, hogy ha saját magunk nem hivatkozhatunk briliáns eredményekre, azt mondhassuk, hogy az a másik ennek dacára is maradjon távol. Nekünk arra a nagylelkű, objektiv, igazságos, önismerő, önbiráló, önzetlen, hazaszerető álláspontra kell helyezkednünk, hogy ha magam nem boldogultam, nem biztos ugyan, hogy azzal a másikkal együtt boldogulni fogok, de az, hogy én magam nem boldogultam, be van bizonyítva, az pedig, hogy a másikkal együtt sem fogok boldogulni, az nincs bebizonyitva, tehát az igazságosság, méltányosság, az objektivitás, a hazaés emberszeretet nevében megpróbálom az ő bevonásával elérni azt, ami nekem magamnak eddig nem sikerült. Ez az első indokolás, amiért a nők részére aktiv és passzív választójogot kérek, követelek, és kérem az igen tisztelt Nemzetgyűlésnek minden igazságos, igazán önismerő és hazaszerető tagjától, hogy ezt az álláspontot tegye magáévá. (Elénk helyeslés.) Elnök : Mielőtt a szót a következő szónoknak átadnám, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a külügyi és a közgazdasági bizottság előadója kivan jelentést tenni. Mózer Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém tisztelettel beterjeszteni a külügyi és közgazdasági együttes bizottság jelentését az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonynak ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. Tisztelettel kérem, hogy tekintettel a javaslat fontosságára, minthogy a felhatalmazási törvény január 1-én lejár, ezen javaslatra a sürgősséget kimondani, azt kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni méltóztassék. Elnök : A javaslat szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt, amennyiben a t. Nemzetgyűlésnek a sürgősséget elfogadni méltóztatik, napirendi javaslatom során, fogok indítványt tenni. (Helyeslés.) Ezt határozatképen kimondom. Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam rendkívül figyelemreméltó beszédében foglalkozott a pénzügyekkel, és foglalkozott a választójog kérdésével általánosságban és különös tekintettel a női választójogra. A pénzügyi téren tett észrevételeivel szemben egy megjegyzést kell tennem. Igen t. képviselőtársam pénzügyeink történetét madártávlatból előadva, azt mondta, hogy már a háború előtt is pénzügyeink, ha nem is az összeomlásnak, de legalább egy olyan határvonalnak a szélén állottak, mely a legerősebb belenyúlást tette szükségessé, hogy a rend fentartható legyen. Ezt a beállítást nem fogadhatom elegészen helyesnek. Pénzügyeinkben — erre vissza fogok térni — és kivált az utolsó 50 év pénzügyeinek történetében voltak évi december hó 28-án, szerdán. epochák, amelyekben a pénzügyek rendje súlyosabban megzavartatott. Ennek két oka volt : az egyik a talán túlgyors tempó, amelyben a beruházási politika követtetett, amely azonban csak pillanatnyilag okozott zavarokat; egészben véve az ország annak hasznát látta, hogy a beruházások terén, különösen az uj alkotmányos aera kezdetén, nagyobb merészséggel jártak el. A másik ok pedig, ha visszaemlékszem azokra az időszakokra, amelyekben nagyobbmérvü pénzügyi zavarok voltak, egy olyan ok, amelyre még ki fogok térni ; a törvényhozótestület a budget jogának nem kellő figyelembevétele, előirányzatok nélküli költekezések és előirányzatok túlhaladása. (Ugy van ! balfelől.) De nagyban és egészben a háb oruelőtti időkben, mondhatni, a mi pénzügyeink nagyban és egészben rendben voltak annyira, hogy ami nehézségek mutatkoztak, azok az országnak még ki nem merített adózóképessége folytán — ha a mai viszonyokhoz hasonlítjuk — játszva, mindenesetre a nemzeti vagyon minden megtámadása nélkül, megoldhatók lettek volna. Ez a megjegyzésem t. képviselőtársam beszédének pénzügyi részére. Amit t. képviselőtársam a választójog tekintetében elmond, azzal, vagy legalább annak konklúzióival, egyetértek ; igy abban a tekintetben, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog működésének módján lehet ugyan egyes körrektivumokat keresni, de az elvet magát, ezt a széles demokratikus elvet elvetni, attól visszalépni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Teljesen egyetértek azokkal a konklúziókkal is, amelyeket a női választójog aktiv és passziv választójog tekintetében mondott, és amelyeknek igen szellemes pénzügyi megindokolását én csak két vonással egészítem ki. (Halljuk ! balfelől.) Amiért én a női aktiv és passziv választójog hive vagyok, az nemcsak igazságossági és méltányossági tekintet, hanem bizonyos tapasztalati tények azokon a területeken, amelyeken már előttünk a női aktiv és passziv választójogot behozták, különösen Amerikában. A két fundamentális tapasztalati tény, mely ránknézve a kérdés elbírálásánál döntő fontossággal bir, a következő : Az egyik, hogy mindenütt, ahol a korrupció elleni küzdelem folyt, a női választójog gyakorlása a közélet tisztaságát képviselők mellett esett latba, (Ugy van ! jobb felől.) igen sok amerikai városban egyenesen eldöntötte az antikorrupcionisták hadjáratát ; a másik pedig, hogy a nőknek a politikai életbe való direkt bevonása tagadhatatlanul behoz abba egy olyan elemet, amellyel az eddig a kellő mértékben nem birt és amelyre szüksége van : behozza a szeretet nagyobb mértékét. (Ugy van ! balfelől.) Már pedig az összes minket érdeklő problémákat nem lehet megoldani anélkül, hogy a szeretet szellemét azokba bele ne vigyük. A demokrácia szeretet nélkül demagógia és ochlokrácia. (Ugy van ! a baloldalon.) Súlyt kell tehát fektetnünk a szeretetre és nemcsak jogérzetből csatlakozva az elmondott konklúziókhoz,