Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. évi december hó 28-án, szerdán. 163 hanem azért, mert a szeretet szellemének kiváló képviselői a nők ; azt a nagy szeretetkapitálist, amely a nőkben van, a társadalom regenerációjában nélkülözni nem lehet, (Ugy van! halj dől.) Ezek a főokok, amelyekre én e beszédemben nem épen a nők választójoga kérdésében, de a választójogról szólva> még vissza fogok térni. Ami már most különösen az indemnitási vitát és azzal kapcsolatosan a kormány bemutatkozása és programmja felett való vitát illeti, én a pénzügyi kérdéssel igen röviden végezhetek. Én annak idején örömmel és bizalommal üdvözöltem Hegedüs Lóránt volt pénzügyminister akcióját. Rám ragadt az az önönmagában való erős hit, amellyel a volt pénzügyminister birt és az ő koncepciójának tagadhatatlan genialitása. Annak, hogy ez a pénzügyi politika összeomlott, főoka az volt, hogy nem volt megfelelő közgazdasági politikával kellőképen megalapozva, (Ugy van! halj dől.) Pénzügyi politikát tartós, biztos és egészséges sikerrel csak megfelelő közgazdasági politika alapján lehet folytatni. Az uj pénzügyminister ur személye iránt a legnagyobb elismeréssel és bizalommal viseltetem és nem tehetem, hogy meg ne hajtsam az elismerés zászlaját azon testület előtt, a magyar pénzügy ministerium előtt, (Ugy van! half elől.) amelynek soraiból láttunk pénzügyministeri székben működni egy Wekerlét, egy Teleszkyt, egy Popovicsot és látjuk a mostani pénzügyministert, és amelynek gárdájában még mások is vannak, akiket magam ismerek, akik a marsallbotot az ő batyujukban magukkal hordják. (Igaz ! Ugy van !) Ez nekünk elégtétel és öröm, hogy épen a legridegebb foglalkozási ágban, az állami élet feladatainak legridegebb terén van egy olyan testületünk, amely a magyar nemzet komoly munkára való képességének ragyogó példája, amely példát bár követné a nemzet minden rétege, hivatalos és nemhivatalos rétege. Mondom, én a pénzügyminister ur egyéniségében és az általa kifejtett irányeszmék egészséges voltában bízom és igy ebből a tekintetből nekem nem volna semmi okom a kormánnyal szemben kritikus vagy épenséggel ellenzéki álláspontot elfoglalni. Az én helyzetem magával a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben az, hogy én hosszú ellenzéki pályafutásomon át sohasem tartottam az ellenzéki álláspont érvényesítése szerencsés és alkotmányjogi szempontból kifogástalan módjának a költségvetésnek, vagy a pénzügyi felhatalmazásnak elutasítását. (Helyeslés balfelől.) Az ellenzéknek van számtalan más módja arra, hogy a kormány iránt bizalmatlanságát kifejezze. Nálunk ez a forma szinte meggyökeresedett, tradícióvá vált, mely ellen mindig, de mindig sikertelenül küzdöttek. Én most sem utasítanám el magamtól ennek a pénzügyi előterjesztésnek elfogadását, de annak hat hónapra való kiterjesztését nem találom indokoltnak. (Ugy van! balfélől.) Ha rövid időre, pl. három hónapra kérnék, akkor tisztán az államháztartás kontinuitásának kérdése volna és én nem érezném magam följogosítottnak, hogy abban nehézséget támasszak. ( Ugy van ! balfelől.) Ernst Sándor : Választások ! Szilágyi Lajos : Nagyon gyanús Î Ugron Gábor : Milyen választójoggal ? Balla Aladár: Oktrojálják! (Zaj és mozgás.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek magukat a házszabályokhoz tartani ! Méltóztassék folytatni. Gr, Apponyi Albert : A közbeszóló képviselő ur épen rátette az ujját arra, ami a nehézséget alkotja. (Ugy van! balfelől.) Ez megismétlése annak, ami egyszer már történt — gondolom — 1890-ben, amikor a gróf Szápáry Gyula elnöklete alatt működő akkori kormány kissé nehéz politikai helyzetbe jutott és igaz, hogy októberben, amikor annyiban volt súlyosabb a helyzete, hogy olyan időben voltunk, amikor a rendes költségvetést is le lehetett tárgyalni, héthavi indemnitást kért azzal, hogy választatni akar. A választásoknak semmi akadálya nem volt, mert nem képzelek el olyan nemzetgyűlési képviselőt, aki akkor, midőn a választások előestélyén állunk, az ilyen felhatalmazást meg ne szavazná, ha szükséges, hogy a választások idejére ex-lexbe ne jussunk. (ügy van! balfelől.),De amikor a kormány politikája előttünk nem domborodik ki eléggé . . . Szilágyi Lajos : Rejtelmes ! Gr. Apponyi Albert : ... mikor az összes pártok élete hullámzásban van, hogy mi ma előre megadjuk a felhatalmazást épen ennek a kormánynak, hogy ez vezesse a választásokat, hogy a nemzetgyűlés ezt a nagy praet épen ennek a kormánynak adja meg — ismétlem —igen lényeges kérdésekre nézve, a közéletet domináló választójog kérdésére nézve, amely még nem adott tiszta képet a felfogásáról : ezt én elhibázott dolognak tartom. (Ugy van ! a baloldalon.) S akármennyire ne akarjak én a pénzügyi felhatalmazásokkal szemben elutasító álláspontra helyezkedni ; bármennyire ne legyen nekem szándékom rombolni és minden konszolidációt és minden munkát lehetetlenné tenni, mert szándékom épen az ellenkezőre irányul: én nem tartom jogosultnak az ilyen hosszú időre szóló felhatalmazási törvényt. Megszavazom azt, ha a kormány kijelenti, hogy annak tartamát három hónapra szállítja le, de nem szavazom meg, ha a kormány ragaszkodik a hat hónapos indemnitáshoz. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után foglalkozva az igen t. ministerelnök ur bemutatkozó beszédével, lehetetlen újból fel nem vetnem azt a kérdést, amelyre nézve ebből a beszédéből semmi világosságot nem nyertünk, hogy tulaj donképen mire való volt, miből keletkezett és mi célból folyt le az a hosszú, három hétig tartó kormány krízis, amely annyi időt elvett a nemzetgyűlésnek amúgy is rövidre szabott idejéből. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert csak azért, hogy nagyatádi Szabó István helyén Mayer Jáncs t. képviselőtársunkat tiszteljük a foldmivelésügyi ministeri székben, (Ugy van! Ugy van! Zaj a bal21*
