Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-276
À nemzetgyűlés 276. ülése 1921. évi december hő 23-án, pénteken. 143 mely lett volna a színpadról való eltűnés, bár én nem tagadom, bogy szimpatikus előttem az a mód, ahogyan a mi ministereink ebben a nagyon nehéz helyzetben feltalálták magukat. Szilágyi Lajos : Az önfentartási ösztön segített ! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Nagyon vegyes ellenzék ez! Elnök csenget.) Ez a kormány bemutatkozása alkalmával kijelentette, hogy az 1921: XLVII. tc.-nek, a detronizációs törvénynek alapján áll. A kormány minden egyes tagja, a volt földmivelésügyi ministert kivéve, a ki a Szulejmannak köpönyege, alatt helyezkedett el a földmivelésügyi ministeri székben — hogyha már nincs itt Nagyatádi, legalább itt legyen Mayer, ezt azonban ne nagyon vegyük észre (Derültség jobbfelöl.) — mondom, ezt az egy embert kivéve, a kormány minden egyes tagja kipróbált, kitűnő, tisztaveretü legitimista volt és az ma is Mayer kivételével. Ezek az urak egész életükben soha egyebet nem csináltak, mint hogy határtalan lelkesedéssel szolgálták az osztrák dualisztikus politikát és ez a kormány mindenkor a 6 7-es politika hive volt. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre van annyi politikai taktikám, hogy mind a két legitimista tábort megdicsérjem. Most azonban azt látjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a detronizációs törvény után — vagy talán már annak tárgyalása alatt is — mindjárt arra gondolt a kormány, hogy egy kivezető utat, valami hátsó ajtót biztosítson a maga számára, amint ezt nyomban bizonyítani is fogom. Alig hoztuk meg ezt a törvényt, máris a magyar nemzetre visszaszállt szabad királyválasztási jognak elkobzásáról kivan gondoskodni a kormány. A királykórdés legújabb sütetü kikapcsolását kell most már forszíroznia s mikor a kormány ezt teszi, azt mondja, hogy meg kell várni azt az időt, amig szabadon nyilváníthatja a nemzet a maga akaratát. Ezzel azonban nemcsak a nemzetet, hanem a kis- és a nagy-entente-ot félrevezetni nem lehet, már pedig a kormány ennek a célnak elérése édekében egy olyan politikai bün elkövetésére is vállalkozott, amely szinte páratlanul áll. T. i. feladta az önrendelkezési jogot az a kormány, amely mindig azt mondta, hogy az entente-nak a királykérdésbe való beavatkozása törvénytelen, lévén a király kérdés belügy, ezzel szemben a nemzetgyűlés háta mögött, annak megkérdezése nélkül képes volt még olyan követeléseket is teljesíteni, amelyeket fel sem állítottak vele szemben, még nemzetközi egyezménnyel is garantálván, hogy a királykérdést a jövőben csakis a kis- és a nagy-^ente előzetes hozzájárulásával fogja megoldani. (Zaj.) Ez nemzeti presztízsünk nagymérvű sülyedése, (Igás! ügy van! a szélsöbaloldalon.) s ezért az egy tényeért is vádat kellene emelni a kormány ellen. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, azok előtt, akik a Fehér könyv erre vonatkozó közléseit nem ismerik egészen, röviden utalnom kell egyremásra, s ha méltóztatnak érdeklődni, {Halljuk ! Halljuk !) fel fogom olvasni, mit kívánt a nagyentente a magyar kormánytól a detronizálás kérdésében. (Olvassa :) »Az entente-hatalmak budapesti képviselői a nagyköveti konferencia megbízásából november 5-én alábbi jegyzéket nyújtották át a magyar kormánynak : Minister ur ! A nagyköveti konferencia megbízásából van szerencsém nagyméltóságoddal közölni, hogy a Habsburg-ház trónvesztésére vonatkozó törvényjavaslat szövege a nagyhatalmak véleménye szerint félreértésekre adhat alkalmat, ami nem tenné részükre lehetővé, hogy a kis-entente leszerelését kieszközöljék. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nemzetgyűlés határozata teljesen szabatos legyen és ne nyújtson lehetőséget arra a feltevésre, hogy Magyarország ki akarja magát vonni a nagyhatalmak 1920 február 4-iki és 1921 április 2-iki teljesen világos határozatának érvénye alól, mely minden Habsburgot kizár a magyar trón elfoglalásának jogából.« Erre a magyar kormány a következő választ adta (olvassa) : »Minister ur ! Yan szerencsém nagyméltóságodat értesíteni, hogy Károly volt király és a Habsburg-ház trónfosztása tárgyában f. évi november hó 5-én kelt jegyzékét a trónfosztó törvényjavaslatnak a nemzetgyűlés által második olvasásban történt elfogadása után vettem kézhez.« — Erre nézve lesz még néhány megjegyzésem, hogy t. i. 5-én délután, mikor már elfogadtuk a javaslatot, ekkor vették kézhez. »A magyar kormány kötelezettséget vállal, hogy alkalmazkodik a nagyköveti tanácsnak a Habsburgok restaurációját eltiltó 1920. évi február 4-iki és 1921. évi április 2-iki határozataihoz. A kormány egyben kijelenti, hogy a királyválasztás kérdésének felvetése előtt meghallgatja a nagyköveti konferencián képviselt nagyhatalmakat és azok hozzájárulása nélkül nem intézkedik.« Hogy milyen módon Ítélték meg a párisi nagyköveti tanácsban képviselt országok kormányai a magyar kormánynak ezen nyilatkozatát, azt méltóztassék a következőkből megítélni (olvassa) : »November 13-án a nagyhatalmak képviselői a következő jegyzéket nyújtották át a külügyministernek : Minister ur! Van szerencsénk nagyméltőságodat a nagyköveti konferencia alábbi közléséről értesíteni, amely a francia főmegbizotthoz érkezett : A konferencia kijelenti, hogy kielégíti őt a trónvesztési törvényhez fűzött kiegészítő nyilatkozat, amelyet a magyar kormány önhöz juttatott és amelyet ön november 6-án velünk közölt. A konferencia hozzájárul az ön javaslataihoz s
