Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-276
144 A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. ugy véli, hogy egy nemzetközi közlés által adott biztosíték komolyabb garanciákat nyújt, mint egy törvény, amelyet utólagos revíziónak lehet alávetni.« Talán érdekeiné a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy a mélyen t. Bethlen-kormány ennek a nemzetközi egyezménynek megkötése után miként gondolkozott a detronizáló törvény hatályáról. A kereszténypárt, amely két napra rá értekezletet tartott, egyenesen azzal a kérdéssel fordult a ministerelnök úrhoz, hogy hogy akarja értelmezni programmjának az 1921: XLVII. törvénycikkre vonatkozó részét, mire Bethlen gróf azt felelte, hogy e nevezett rendelkezés nem csupán a legitimista agitáció, hanem mindenféle agitáció ellen fog fordulni, olyan elvi állásfoglalást azonban, amely alkotmányos utón a törvény megváltoztatására irányul, ez a törvény tiltani nem fog. Mit jelent ez, t. Nemzetgyűlés? Tehát szabad agitálni a detronizáló törvény ellen, ha azonban valaki a szabad királyválasztás joga érdekében, akár megnevezett személyek érdekében is akar agitálni, — természetesen nem a Habsburg-házhoz tartozó személy érdekében — vagy ha a köztársasági államformának volna hive, azt akarná propagálni, ezt nem szabad, pedig ott is ép oly tilalom áll, — a királyság megvédéséről szóló törvény — mint itt a Habsburg-ház detronizálásáról szóló törvény. Itt a Habsburg-kérdésnél legnagyobb sajnálatomra ellentétbe kell jutnom az ország pátriárkájának, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak felfogásával, aki a detronizáló törvényjavaslat tárgyalásánál cinizmusnak mondja a nagyentente magatartását, amennyiben alkalmuk volt — úgymond — akár a trianoni szerződés szövegébe bevenni, akár a tárgyalás során velünk tudatni, hogy a Habsburg-ház restaurációja ellen kifogásuk van, de ennek nem adtak kifejezést. Bátor vagyok felolvasni (olvassa) : »Meg volt adva az alkalom, hogy ők azt mondják : nem bánjuk, legyenek önök királyság, vagy köztársaság vagy akármi, de ennek és ennek a dinasztiának a kizárását követeljük. Nem mondtak semmit.« Ezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a második számú mellékletet, amely azt a jegyzéket tartalmazza, amelyet február 2-án 1920-ban — tehát a béketárgyalások idejében — közöltek a magyar kormánnyal. (Halljuk ! Halljuk ! a jobbóldalon.) Azt mondja (olvassa) : »Tisztelettel tudatom, hogy a békekonferencia f. hó 2-án alábbi határozatot hozta : A szövetséges főhatalmak szükségét látják, hogy határozottan megcáfolják azokat a híreket, amelyek alkalmasak arra, hogy a közvéleményt félrevezetve őket olyan színben tüntessék fel, mintha készek lennének a Habsburg-dinasztiának a magyar trónra való visszatérését elismerni vagy elősegíteni.« Amidőn ilyen tényekkel áll szemben mélyen évi december hó 23-án, pénteken. t. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak itt a detronizáló törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott beszéde, bár szomorú szívvel, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy itt bizony a Habsburg-ház javára cserbenhagyta emlékezőtehetsége Apponyi Albertet. Ha már a Fehérkönyvnél tartunk, méltóztassék megengedni, hogy röviden én is egypár megjegyzést tegyek erre a könyvre. Nem tartom orákulumnak ezt a könyvet már azért sem, mert bizonyos személyi vonatkozású részeket tartalmaz, amelyek ide sem tartoznak vagy propagandacélokat szolgálnak, (ügy van! a baloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) de mivel mindenesetre közli azokat a jegyzékeket, amelyeket a kormány váltott a nagy-entente és kis-entente hatalmaival, és mivel olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket más oldalról szerzett tudomásom szerint is el kell fogadni, nem tartom helyesnek, hogy az ilyen, a kormány által kiadott munkát, amely hivatalos iratokat tartalmaz, ugy kezeljük, mintha ez valami mese- vagy álmoskönyv volna. (Mozgás.) Ha már kíváncsiak azok, akik ezt állítják, hogy mi a véleményem erről a Fehérkönyvről, megmondhatom, hogy ez a magyar nemzet szomorú tragédiája rövid pár felvonásban. (Zaj.) Huszár Elemér : Kihagyva egy csomó adatot belőle ! Kerekes Mihály : Ezt nem a magyar nemzet csinálta! Balla Aladár : Nem mulaszthatom el, hogy szembeszálljak Friedrich Istvánnak és azon t. képviselőtársaimnak felfogásával, akik itt azt állították és azt állítják váltig, hogy IV. Károly király visszatérése, a Habsburgok újra trónrajutása területi integritást jelent, (Ellenmondások a jobboldalon.) hogy nem is méltó, nem is törvényes, hogy ez a magyar vidéket reprezentáló csonka Magyarország határozzon ebben a kérdésben, mert a demarkációs vonalon túl, a megszállt területeken élő testvéreinknek csak egy vágyuk, egy gondolatuk van, az hogy visszakívánkoznak Csonkamagyarországba, a régi Magyarországba akkor, ha a Habsburgok visszatérnek. (Mozgás.) Kutattam, hogy milyen testvéreinkre gondol Friedrich t. barátom. (Zaj a jobboldalon.) Dömötör Mihály: A cseh-morvákra! Balla Aladár : A Csallóközben vagy Klapka városában, Komáromban élő magyarokra ? Vagy talán a székelyekre, a kikről tudjuk, hogy Bocskay idején is, 48-ban is a legerősebb támaszai voltak az önállósági # törekvéseknek ? (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Bukov ! a székelyek hóhéra l) Vagy talán a délmagyarországi svábokra gondol, a bunyevácokra, akik mindig, amig együtt voltunk és alkotmányos életet éltünk, a függetlenségi tábornak voltak hívei, amit annyiszor emiitett gróf Apponyi Albert akkori függetlenségi pártvezér is? Vagy talán Rákóczy tótjaira
