Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. évi december hó 23-án, péntehen. 141 szabadság visszaállításának jegyében alkottatott meg, akkor egészen másként néz ki ez a törvény, mintha szigorúan a 11. §-ban körülirt rendelkezéseket használja ki egyoldalúan és tendenciával a kormány, amely a közigazgatási hatóságoknak megengedi, hogy, a kolportázs jogát bármikor megszüntethetik. En ezzel nem azt akarom mondani, t. Nemzetgyűlés, hogy bármit lehessen írni akkor, ha a cenzúra eltörlésével és a kivételes hatalom megszűnésével teljessé válik a sajtószabadság. Hiszen maga a 48-as törvény is megmondja, hogy csak az ellen lehet keresetet inditani, aki »a hatóságok és az országgyűlés tárgyalásait és iratait nem hiv szellemben közli«. Es megállapítom őszintén és igazsággal, hogy bizony e tekintetben a mi sajtónk a 48-as szellemet nem tartja szem előtt, mert igen gyakran azt tapasztalom, hogy épen a parlamenti tárgyalásokról szóló tudósítások vagy hézagosak, — hogy enyhén fejezzem ki magamat — vagy bizony sokszor az igazsággal ellentétben állók, meg vannak gyakran hamisítva. (Ügy van ! half elöl,) Ezt a visszaélést, ezt a szabadosságot én a sajtószabadság védelme alá helyezni nem akarom, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Követeljük a sajtótól, hogy amikor a teljes sajtószabadság visszaállittatik, ugy közölje különösen a parlamenti tárgyalásokról szóló tudósításokat, hogy a közönség — amelynek a tisztánlátása úgyis próbára van téve a kormány fondorlatai és őszinteség-hiánya miatt — (ügy van ! bal felöl. ) tiszta képet kaphasson arról, hogy mi történik a törvényhozó testületben. De ha mindezek a feltételek, amelyek a szabadságnak csak negatív feltételei, megvolnának is, t. i., hogy a cenzúra eltörlése mellett a kivételes hatalom is megszűnik és hogy a szabadság szelleme megfelelő irányban lesz végrehajtva, — akkor is van még nálunk egy akadálya annak, hogy a teljes sajtószabadság érvényesüljön. Ez az, hogy még mindig nincs megteremtve az az atmoszféra, az a légkör, amely mellett a gondolatnak, a véleménynyilvánításnak lehetősége mindenféle terrorral szemben is biztosíttassák ebben az országban. Tehát, hogy ez a lehetőség minél előbb beálljon és a teljes sajtószabadság minél előbb helyreálljon, a kivételes hatalom megszüntetését célzó határozati javaslatot leszek bátor beterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Olvassa) : »Határozati javaslat. A nemzetgyűlés utasítja a kormányt oly törvényjavaslat haladéktalan előterjesztésére, mely a háború esetére szóló kivételes hatalmat meghosszabbító 1920 : VI. te. valamint az ennek alapján kiadott rendeletek és tett intézkedések hatályát azonnal megszünteti, illetőleg a gazdasági vonatkozású rendeletek revízióját haladéktalanul keresztül viszi.« (Helyeslés bal felől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Most engedtessék meg nekem, hogy a minden közéletben szereplő politikust, a közvéleményt annyira érdeklő, vagy inkább irritáló Habsburg-kérdésre nézve néhány megjegyzést tehessek. Ebben a kérdésben Magyarországon az 1921. évi XLVII. te. megalkotásáig két homlokegyenest egymással szemben álló felfogás igyekezett érvényesülni. Az egyik felfogás azt vitatta, hogy a háború szerencsétlen kimenetelével és annak összes konzekvenciáival visszaszállt a magyar nemzetre az az önrendelkezési jog, mely szerint a királyát ismét szabadon választhatja. Meskó Zoltán : Most helyeselj, Szilágyi ! Balla Aladár: A másik az úgynevezett legitimista felfogás, amely azt vitatja, hogy az 1918. évi október 31-e óta történtek, érvénytelenek; mindaz, ami azóta történt, forradalmi tény; minden kormányzásnak mondott alakulat forradalmi alakulat; IV. Károly volt császár és király még most is törvényes és egyedül legális királya az országnak, bármikor jön be az országba és el akarja foglalni a trónját, ez őt illeti egyedül; a pragmatica sanctióban a Habsburgház trónöröklési jogára vonatkozó rendelkezések érintetlenek maradtak, ezeket megváltoztatni a nemzet csak a királlyal egyetértésben lesz képes. Azok, akik az önrendelkezési jogot vitatják, ezt a felfogásukat két jogalapra, illetve két tényre alapítják: a király, IV. Károly király legszemélyesebb tényeire, és tárgyi okokra. A legszemélyesebb tények közé sorozzák azt a proklamációt, amelyet a király 1918 október 17-én adott ki, amidőn megengedte, hogy az osztrák tartományok nemzetiségei átalakuljanak nemzetekké és a föderalisztikus államformát építsék ki. Sajnos, rá négy napra már a horvátok Narodno Vjece-je — melynek programmjában benne volt a muraközi és más magyar, a szent István koronájához tartozó területnek elszakítása, — is megalakult és Suranic zágrábi parancsnokló tábornok, az ottani csapatokkal felesküdött ennek a Narodno Vjecenek, amely lázadásban volt a magyar nemzettel szemben. Ilyen személyes ténynek tartják, az 1918 október 25-én kiadott legfelsőbb hadi parancsot, amelyben megengedtetett az összes fronton lévő csapatoknak, hogy határozzanak : vájjon, milyen államformát kivannak, vájjon köztársaságot, vagy monarchisztikus államformát-e. Meskó Zoltán : Ez volt a legszomorúbb ! Balla Aladár: Ilyen személyes ténye volt az osztrák-magyar tengerészeti flottának, a magyar nemzet meghallgatása és megkérdezése nélkül a jugoszlávok részére való odaajándékozása. Meskó Zoltán: Ugy van! Balla Aladár : Ilyen személyes ténye volt a november 13-iki eckartsaui levél kibocsátása, mely, egészen hasonlóan az osztrák lemondóleveihez, megengedte, hogy a magyar nemzet az