Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-276
A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. Ha a kormány azért rendezte a válságot, hogy többséget szerezzen magának, ez mindenesetre alkotmányos érzékre vall ; de egyedül áll a parlamentek történelmében, hogy egy párton kivül álló kormány elnöke ne a nemzet Ítéletének meghallgatásával, hanem a parlamentbe eljőve padról-padra járva szedegesse össze a képviselőket és toborozzon magának többséget. (TJgy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Amikor zavarban volt a t. kormány a tekintetben, hogy milyen programm alapján lehetne megalkotni ezt a pártegységet, kitalálták az u. n. jogrend biztosításának kérdését. A kormánytámogató lapok is harsonával fogadták a második Bethlen-kormányt, mondván, hogy ha ezek a jogrend alapjára helyezkednek, akkor minden becsületes magyar embernek támogatnia kell őket. Rassay Károly ; Eddig nem voltak a jogrend alapján ? Balla Aladár : Én még nem hallottam, hogy egy kultur országban egy kormány ne vállalja azt, bárki intézzen is hozzá ilyen követelést, hogy jogrendet akar, mert anélkül ez az ország a haramiák országa, a kormány tagjai pedig vad törzsek főnökei. (Derültség.) Méltóztassanak megengedni, ez épen annyi volna, mintha egy hivatalos állásra pályázó úrtól azt követelnék, hogy tisztességes ember legyen, amellett lehet analfabéta is, a szakszerűségről nem is beszélve. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez elsőrangú ! Balla Aladár : Méltóztattak olvasni, hogy a kormánytámogató lapok milyen harsonával fogadták gróf Klebelsberg belügymin ister ur (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kunó !) bemutatkozó beszédét : felkelő napnak mondták, aki megigérte a teljes jogrend helyreállítását ! Sajnálom, hogy gróf Ráday Gedeon (Egy hang a szélsőbaloldalon : Lenyugvó nap !) — most már t. képviselőtársam — nincs itt, mert figyelmeztetném, hogy hivatali utódja azt a megállapítást teszi, hogy őalatta nem volt teljes jogrend. Egy országban, ahol a trón és a monarchia összeomlik, ahol a kettős monarchia helyére és az egy és ugyanazon király és császár helyére előbb köztársaság, majd Horthy Miklós kormányzó ur és constituante kerül, hogyan lehet azzel megelégedni, hogy egyedüli gondunk, gondolatunk, vágyunk és törekvésünk csak az legyen, hogy a kormánytól jogrendi prcgrammot kivánunK és enneü alapján már támogatjuk is ! Lingauer Albin: Az is valami! Balla Aladár: Ez magától értetődő dolog, mert ezt még egy legabszolutisztikusabban kormányzott országban is elvégzi a rendőrség és a csendőrség. Lingauer Albin: Ahogy elvégzi! Balla Aladár: Igenis, kormányprogrammot követelünk, melynek alapjául tesszük a közszabadságok visszaállítását, az alkotmányos és parlamentáris kormányzást, amit ettől a kormánytól kétszeresen megkövetelek, mert ez a konévi december hó 23-án, pénteken. 139 stituantenak, a nemzeti szuverenitást reprezentáló alkotmányozó gyűlésnek a kormánya. Andaházy-Kasnya Béla : No, de nem tudod, hogy Héjjas mit követel a kormánytól! Balla Aladár : De nézzük, hogy a bemutatkozó kormány programmja milyen haladást mutat a tavaszi programmal szemben. Akkor, mint méltóztatnak rá emlékezni, csak azt mondta Bethlen István mélyen tisztelt ministerelnök ur inkább negatívumként, hogy ő természetesen nem fogja ott folytatni a magyar politikát, ahol Tisza elhagyta. Rassay Károly: Nincs is tehetsége hozzá, hogy ott folytassa! Balla Aladár: Nem tudom, hogy milyen téren igazolta be ezen beállítást és ígérgetést; de amit itt hallottunk például egy igen fontos kormányzati programmról, a választói jogról, e tekintetben nem tudom megállapítani, hogy tényleg nagy haladást mutatna a reakcióval szemben, amelyet 1918-ban a választói törvény tárgyalása folyamán kifejezésre juttatott, amidőn még Tisza Istvánnál is százszorta reakciósabb gondolatoknak volt a szószólója, (TJgy ván! a baloldalon.) azt mondván, hogy ha a Vázsonyiféle választói jogot elfogadjuk, akkor az ország élére nem a nemzetet méltóan reprezentáló tényező, hanem az utca kerül. Akkor bátor voltam utána én felszólalni és mint Komárom városának utcanépét képviselő szerény képviselő, ezt az ő megállapítását tőlem telhetőleg megcáfolni. Rassay Károly: Eevizió alá vette azóta! Balla Aladár: Talán az internálásra vonatkozólag kijelentett programm nyugtatja meg önöket, a népjogokat védő igen t. képviselőtársaimat, (Mozgás a baloldalon.) amikor azt mondja, hogy az internálási törvénynek azt a részét feltétlenül meg kell változtatni, hogy a büntetéseket már Mállott szegény emberek ne kerüljenek ezentúl az internálási táborba? Ha ő fentartja azt a lehetőséget, azokat a rendelkezéseket, melyek szerint olyanokat még továbbra is lehet százával és ezrével az internálási táborba beleszorítani, akik nemcsak nem voltak elitélve, de semmiféle bűncselekményt, még vétséget sem követtek el és vád sincs ellenük (TJgy van! a baloldalon.) s ha fentartja azt a rendelkezését, hogy hetenként háromszor a rendőrhatóságnál jelentkezniük kell olyanoknak, akiket még az internálási táborba sem mernek beszorítani: mélyen t. Nemzetgyűlés, akkor hogyan gondolja ő a munkássággal való kibékülés lehetőségét ? így a munkássággal és az üldözött kisemberekkel kibékülni igen bajos. Erre nézve talán az a jó zsidó-közmondás jutna az eszembe: »Fängst schon wieder an?« (Derültség a baloldalon.) Mindjárt ezen internálási rendkívül fontos programmja mellé talán odaállíthatnék — és itt köteles volna a t, kormány körültekinteni — 18*
