Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

A nemzetgyűlés 276, ülése 1921. évi december hó 23-án, pénteken, 135 szabad elitélni, sőt ellenkezőleg, helyeselni kell. (Igaz ! ügy van !) Inkább azt mondhatom, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormánynak már régebben is kötelessége lett volna hatékonyabban támogatni ezeket a műveleteket. így már régen kötelessége lett volna a kormánynak a nemzetgyűlés elé hozni a bányatörvény revizióját, mert régi bányatörvényünk szintén egyik kerékkötője annak, hogy valamennyi hazai szenet felkutathassuk és napvilágra hozhassuk, A régi bányatörvény alkalmat és módot nyújt arra, hogy egyes vállalatok direkt a konkurrencia szempontjából, leköthessenek nagyobb széntelepe- . ket, amelyeket azután nem tárnak fel, csak azért, hogy kevesebb legyen a széntermelésünk és igy az árakat felsrófolhassák. (Igaz ! Ugy van !) Nagyon sok egyén van, aki ezekkel a szén telepekkel épen olyan üzérkedést folytat, mint más árucikkekkel, a szó szoros értelmében lánckereskedelem folyik ezen a téren is, aminek a bányatörvény revíziójával elejét lehet és kell is venni. Épen az én kerületemben is — amely bányakerület — van több olyan község, amely már régebben szerződéseket kötött az egyes ilyen cégekkel, amelyek azonban annak ellenére, hogy egyes helyeken a szén már fel van tárva, nem folytatják az üzemet — min nekem az egyik vállalat igazgatója emiitette — azért, hogy tartalékot rezerválhassanak magukn ak későbbi időkre. Pedig sokkal fontosabb lenne, hogy ezt a szenet most hozzuk napvilágra, mint aminő fontossággal bir, hogy az későbbi időkre fentartassék. Az én kerületem, vidékén például egyes vállalatok meg akarták kezdeni a munkát, azonban nem kezdhették meg csak azért, mert ezek a régi szerződések kötötték a községeket és igy lehetetlen volt ehhez a szénhez hozzájutni, A bányatörvény revíziójával mindezeknek az anomáliáknak elejét vehetnek és elősegíthetnénk azt, hogy az ilyen, jelenleg parlagon heverő szénterületek szintén kiaknázásra kerülve, nagyobb menniységü szenet termelhessünk. Hogy széntermelésünket még mindig fokoznunk kell, az nyilvánvaló abból is, hogy körülbelül 20 millió métermázsa olyan szénszükségletünk van ma is, amelyet hazai termelésből kellene fedeznünk. Erekj'- Károly t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a kormány megengedte az egyes bányavállalatoknak azt, hogy a befektetéseket amortizációképen a szénárakba beleszámíthassák. (Zaj halfelől.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Halljuk! Perlaki György: Természetes dolog, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a kormánynak ezt kötelessége volt megtenni, mert amint már emiitettem, közgazdasági szempontból nagyon fontos az, hogy mennél nagyobb területeket tudjunk felkutatni és feltárni. A mai viszonyok között az ilyen fúrások és feltárások horribilis költségeket emésztenek fel. Igy például kerületemben is történtek mostanában fúrások. Az egyik ilyen fúrás nem kevesebb, mint 30 millió koronába került s az eredmény az volt, hogy rossz helyen fúrtak, más helyen kellett a fúrást megkezdeni, amely most már valószinüleg eredményre is fog vezetni. A bányavállalatok mái a békében, amikox modern bányaüzemet folytathattak, ugy osztották be a munkát, hogy a munkásaik nagy százaléka — amint emiitettem, a zavart települetü bányáknál 50% is — feltárással és előmunkálatokkal foglalkozott. Ennek az volt az eredménye, hogy a háború kitörésekor igen nagy szénkészletünk volt már feltárva, s a széntermelés fokozása könnyen elérhető volt azáltal, hogy már csak robbantani és fesziteni kellett a feltárt telepeket, hogy szénhez jussunk. A hosszú háború természetesen ezeket a feltárásokat | mind felemésztette, ugy, hogy a forradalmak kitörésekor feltárt telepeink a legtöbb helyen már nem is voltak. S ezért nem csodálkozhatunk azon, t. nemzetgyűlés, ha pl. az 1913. évitermelés, amely nem kevesebb, mint 70 millió métermázsa volt, leesett 1918-ban 36 millió métermázsára, vagyis épen a felére. Ennek oka egyrészt az volt, hogy feltárt telepeink nem voltak, másrészt pedig az is, hogy a hosszú, túlfeszített munka alatt a gépek és a bányaberendezések teljesen tönkrementek. Széntermelésünk az 1920. év első feléig felemelkedett 21 millió métermázsára, vagyis az egész évben 42 millió métermázsa lett volna. Ekkor történt, hogy az 1920. év második felében, a kormány hozzájárult ahhoz, hogy a befektetések amortizáltassanak a szénárakba való felszámitás által. És ennek következménye az lett, hogy 1921-ben, vagyis az idei évben hazai széntermelésünk körülbelül 58 millió métermázsára fog felemelkedni, tehát alig marad már a békebeli termelés alatt, vagyis a többlet most, ebben az egy évben már nem kevesebb, mint 22 millió métermázsa. Ha azt vesszük számításba, hogy ha ezt a 22 millió métermázsát, amit ennek az akciónak segitségével sikerült kihoznunk a földből, külföldről kellett volna behoznunk, ez nem kevesebb, mint hétmilliárdjába került volna az országnak, azaz kereskedelmi mérlegünk hétmilliárddal roszszabbodott volna. Minthogy ezt a 22 milliós többletet hazai szénből tudtuk beszerezni, és igy a hazai ipar részére 43 milliárdot megtakarítottunk, igen bőven kifizetődött a kormánynak ez az akciója. Tehát nem helyes az a támadás, amelyet a kormány ellen intéztek, mert ez az akció, amelyet a kormány annak idején megindított, igen jól bevált, és csak az a kívánságunk, hogy a többi akció, amelyet a kormány hasonló célból indított, szintén ily módon váljék be. Nem szabad elfelejtenünk továbbá azt sem, hogy a bányavállalatok ennek az amortizációnak fejében kötelesek munkáslakásokat építeni. Hogy ezek a munkáslakások szintén hozzájárulnak a többlet fokozásához, azt igen egyszerűen tudjuk igazolni. Egyes bányavidékeken a munkások lakás-