Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. évi december hó 23-án, -pénteken. 129 lehet nemzeti, alapos és mély, ha irója minden anyagi gondtól mentesen, teljesen belemélyedhet a munkájába. Szegény és koldusgunyában járó tehetségek is voltak és vannak, különösen költői tehetségek, de teljesen kizártnak tartom, hogy anyagi gondok között nagy regényt alkothasson egy iró. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) A középkor legnagyobb irodalmi alkotásait pl. tulajdonképen fejedelmi udvarok kegyencei, kedveltjei irták. A Mediciek Angliában, az Oxford és Halifax lordok háza, XIV. Lajosnak udvara, biztositották a művészetnek a nagyvonalúságot és a művészetek teljes, ragyogó, minden szinü pompájában való kibontakozását. T. Nemzetgyűlés! Kern óhajtok tovább visszaélni a t. Nemzetgyűlés türelmével, de megragadom az alkalmat, hogy előre bejelentsem a tiltakozásomat minden olyan törekvés ellen, amely nem az írók felsegitését célozza, hanem a művészi életbe való beavatkozásra irányul. A levegőben van, sokat hallunk róla, hogy szinházi törvényt akarnak alkotni, amelyet — ha jól tudom — Haller István volt minister ur már javaslat formájába is öntött. Nem ismerem még a javaslatot, de hangsúlyozom, hogy ennek a színházi törvénynek szabad és kell is foglalkoznia az irók és színészek speciális helyzetével, de semmi szin alatt sem szabad beavatkoznia az irodalom és művészet belső ügyeibe és semmi szin alatt sem lehet gyámkodni a művészek felett, mert hova fog jutni az irodalom és a művészet, ha egyébként igen tiszteletreméltó, derék és okos hivatalnokemberek kezdenek vele foglalkozni. Egy irodalmi társaság ülésén szó esvén arról, hogy az irodalomban bizonyos beavatkozások mutatkoznak hivatalnoki részről — a szinművészeti tanácsról volt szó — az egyik iró kijelentette, hogy Pekár nem lehet Magyarországon az irodalom császára, de Császár az irodalomnak még Pekárja sem lehet. Ebben a kis szatirikus mondatban benne van az az inkább humort kiváltó keserűség, amelyet az irók éreznek akkor, amikor a ministeriumokból akarják őket dirigálni. Ha ez a színházi törvény esetleg a trösztök ellen irányul, ugy, hogy a magántulajdon szentségét nem sérti és nem avatkozik bele a színházak művészi vezetésébe, akkor e javaslat előtt meg fogok hajolni, de előre is tiltakozom minden olyan javaslat ellen, amely az irók és művészek kezét meg akarja kötni. Mindkét törvényjavaslatot ugy általánosságban mint részleteiben elfogadom, ismételten köszönetet mondva a magam és a magyar irók nevében a magyar kormánynak ezért az igazán szép és nobilis karácsonyi ajándékért. Elnök : Figyelmeztetni kívánom a képviselő urat, hogy csak egy törvényjavaslat fekszik előttünk, a másikat már a Ház általánosságban és részleteiben elfogadta. Szólásra következik? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. Gerencsér István jegyző: Andaházy-Kasnya Béla! Andaházy-Kasnya Béla: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is a legmelegebben üdvözlöm az előttünk levő törvényjavaslatot, valamint a berni unióhoz való csatlakozásunkat. Végtelen örömömre szolgál, hogy végre egy ilyen kulturtörvényjavaslat kerül elénk. Amint az igen tisztelt előadó ur mondotta, szükség volt erre a javaslatra, mert a régi törvény nem felelt meg a követelményeknek. Nem a változott viszonyok miatt volt erre a törvényjavaslatra szükség, mert hiszen a régi törvény az akkori viszonyoknak sem felelt meg. A szerzői jog védelme, amely most előttünk van, nem egyéb, mint a szellemi termékek védelme, ugy, amint már megvan például a fizikai és ipari termékek szabadalma. Erre annál is inkább szükség van, mert nagyon jól tudjuk, hogy mig más országokban már régen megvolt minden szellemi pályán levő ember termékének az ellenértéke, addig a magyarországi művészeknek vagy íróknak úgyszólván per utján kellett kikényszeríteni a tiszteletdíjat, vagy pedig barátságos egyezségeket kellett kötni, hogy jogos igényeikhez hozzájuthassanak. Sajnos, a berni Unióhoz csatlakozásunk tulajdonképen csak elvi jelentőségű, mert én nem osztozom abban az álláspontban, amelyet Orbók Attila igen tisztelt képviselőtársam kifejtett, hogy a magyar művészet ma már export-cikk. Annak kellene lennie, és ezt elő is lehetett volna és elő is kellett volna már mozdítania a kormánynak, azonban ma még erre a szerzőjogi védelemre országunk keretén belül van szükségünk, mert aki külföldön jár és a külföldi lapokat olvassa, láthatja, mennyire el vagyunk maradva a külfölddel szemben a művészeti cikkek kolportázsában. Egy-két hét előtti francia folyóirat került kezembe. Ebben azt láttam, hogy Benesék a csehszlovák iparművészetet, a tót háziipart, tót művészeti cikkeket, a cseh és tót irók cikkeit igyekeznek reprodukciókkal, reklámtáblákkal és mindenféle módon forgalomba hozni, mert tudják, hogy a szellemi nagyság az igazi ereje a nemzetnek. Orbók Attila: Ok adnak rá pénzt! Nálunk autóra kell. a pénz ! Andaházy-Kasnya Béla: Ugyanakkor abban a folyóiratban sehol sem látom a magyar művészeket, ellenben megtalálom a horvát, a román művészetet, a tót művészetet, sőt megtalálom a német művészetet is. Sehol nem találom a magyart, a végén azonban nagyon furcsa képeket találok, amelyek hamisak és hazugok, a kormány azonban ezeket sem cáfolja meg. Erre egyébként az indemnitási vitánál fogok kiterjeszkedni. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a kormánynak be kell látnia, hogy a szerzőjoggal kapcsolatban szükségünk van arra, hogy a magyar művészeti termékek kikerüljenek a kül17