Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. változtatások és uj rendelkezések foglaltatnak, amelyek az összes érdekelt tényezők meghallgatásával készültek, teljes honorálásával azoknak a kívánalmaknak, amelyek az előzetes tárgyalások folyamán felmerültek, úgyhogy azt lehetne mondani, hogy a szerzői jogról szóló törvények között ez a törvényjavaslat a legmodernebb egész Európában. Ezt bizonyos büszkeséggel konstatálhatjuk s épen azért kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezésében magáévá tenni és elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Orbók Attila! Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! A szerzői jogról szóló törvényjavaslatot és a berni unióhoz való csatlakozást a legnagyobb örömmel üdvözlöm s ebből az alkalomból nem mulaszthatom el, hogy a kormánynak nemcsak a magam, hanem az egész magyar irói társadalom nevében is legőszintébb köszönetet ne mondjak azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta és az 1884. évi XIII. tc.-en a szükségesnek mutatkozó javitásokat és változtatásokat megcsinálta. A szerzői jogról nagyon szépen és hosszasan lehetne elmélkedni. Neustettel és Bluntschli gyönyörű jogi elméletei minden embert valósággal elszórakoztathatnának és idézhetném Macaulay hires beszédeit is, amelyeket 1839-ben és 1842-ben az angol parlamentben a szerzői jog védelmében mondott Sir Talfourral szemben, azonban nem akarojn a t. Nemzetgyűlés idejét hosszasan igénybe venni, mert ez a javaslat úgyszólván tökéletes, és igazán nincs szükség arra, hogy ezt más törvényjavaslatokkal összehasonlitva kritizáljam. Nagyon dicséretes volt az igazságügyi kormánynak az az eljárása, hogy a javaslat készítésébe bevonta az összes szakköröket, a legkiválóbb élő magyar irökat s velük is megbeszélte a részleteket, aminek eredményeként magyar törvénykönyvünknek egyik büszkesége lesz ez a javaslat, amelyet azt hiszem, külföldi államok példaként fognak maguk elé állítani. T. Nemzetgyűlés! Európa nagy nyugati államaiban az irodalom mindenkor a köztudat előterében állott s irodalmi kérdésekkel századokon keresztül nagyon sokat foglalkoztak. Természetes tehát, hogy a szerzői jog is minden időkben olyan probléma volt, amely nemcsak egyes jogtudósokat, hanem magát a nagy közvéleményt is érdekelte. A szerzői jognak és a szerzői jog bitorlásának kérdése legelőször Németországban vetődött fel. A szerzői jogról szóló munkákban nem igen lehet nyomát találni, de én olvasmányaim alapján rájöttem, hogy a szerzői jog érdekében legelső izbén Luther szólalt fel, aki kifogásolta és jogtalannak tartotta azt, hogy az ő beszédeit és munkáit zugkiadók, kicsi könyvnyomdák népéin december hó 23-án, pénteken. 127 szerű kiadványokban közrebocsátják, azokat meglehetősen elferdítik, a szöveghez hozzátoldanak, egy szóval nem közlik az ő gondolatait hűen. Tulajdonképen akkor vált jogi problémává a szerzői jog és akkor jelent meg az első komoly jogi munka, amikor 1544-ben egy dr. Lagus Konrád nevű wittembergi egyetemi professzor, aki a római jogi rendszernek első összefoglalója volt, »Juris Utriusque Traditio Methodica« címén irt egy munkát. Ez egy kéziratos, jegyzetes munka volt, amelynek alapján ő előadásait tartotta, és egy Egnolfo nevű kiadó többször kérte, hogy adja ezt oda neki, hogy kiadhassa. A tudós professzor azonban nem akarta ezeket a jegyzeteket közrebocsátani mindaddig, amig teljesen ki nem egészítette. Ekkor a kiadó, dr. Lagus valamelyik tanítványa utján, hozzájutott a jegyzetekhez s kinyomatta azokat a professzor engedélye nélkül. Tudomására jutván ez a nemes doktor Lagus Konrád wittembergi magiszternek, dörgedelmes röpiratot irt, amelyben a kiadó eljárását lopásnak minősítette. Itt merül fel a szerzői jog legelőször, mint jogi fogalom. Hogy a különböző nagy nyugati államok törvénykönyveibe nem iktatták be a szerzői jogot, annak egysze r magyarázata az, hogy a római jog kereteibe sehogyan sem illet bele. Próbálták beleszorítani különböző római jogi kategóriákba, de ez sehogy sem sikerült, nem tudták megállapítani, hogy ez személyhez, tulajdonhoz vagy mihez fűződő jog és a dogmatikus, régi római jogi formákhoz ragaszkodó jogászok hiába vergődtek, nem tudták megtalálni a kellő formulát. Mikor azután a modern jogtudomány némileg felszabadult a római jog béklyója alól, Anglia a XVIII. században törvényeket hozott, amelyek a szerzői jogot szabályozzák. A kultúra fejlődésével, a nyomdai sokszorosítás technikájának tökéletesitésével a szerzői jognak természetesen óriási jelentősége lett. Az irók légiói a nemzet napszámosai lettek s ma egy nemzetnek az irodalom legalább annyit jelent, mint egy hatalmas hadsereg, mert az irók azok, akik a nemzet életét a külfölddel, az egész világgal megismertetik, az irók azok, akik nemzeteknek becsületet szereznek, az irók azok, akik egy nemzet faji sajátságait, szellemét nemesveretü munkákban körülhordozzák a földgolyón és a nemzetnek megbecsülést és jövőt biztosítanak. Sajnos, — ezt meg kell mondanom őszintén — nálunk az irók eddig a nemzet mostohagyermekei voltak, a nemzet szegény zsellérei, akik közül a legkiválóbbakat, akiket az Isten különösen ragyogó tehetséggel megáldott, a nemzet méltányolta, a kevésbé kiválókat, a nemzet nyelvének egyszerűbb munkásait azonban bizony meglehetősen mostohán kezelte és talán a szerzői jog az egyetlen olyan intézkedésünk, amely némileg az irói társadalom hóna alá nyúl.