Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-276
À nemzetgyűlés 276. ülése 1921. mindezideig adós maradt, nyilván azért, mert nem tudott nekem kedvező választ adni erre a kérdésre. Tisztelettel jelentem a Háznak, hogy érdeklődtem a lionvédelmi minister urnái ezt a kérdést illetőleg s azt a választ kaptam, hogy a frontszolgálatot illetőleg kimutatást készíteni abban az értelemben, ahogy a Ház kívánta, nem lehet, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) mert még a forradalom folyamán ismeretlen tettesek minden idevonatkozó könyvet és aktát elvittek. Tisztelettel vagyok bátor azon a véleményen lenni, hogy ezt nem az én kedvemért tették az illetők. (Zaj.) A másik eset akkor volt, amikor Sándor Pál t. képviselő ur itt a nemzetgyűlés plénuma előtt azt mondotta, hogy a magyarok a maguk erejéből Magyarország integritását soha helyreállítani nem fogják, hanem csakis akkor, hogyha őket a zsidók segítik. Én akkor szótlanul ráztam a fejemet. Sándor Pál képviselő ur azonban jónak látta hozzám fordulni és azt mondani : »Hiába rázza a professzor ur a fejét, az ugy van, ahogy én mondom, és a professzor ur sem tudja megcsinálni és senki sem fogja megcsinálni.« Én, igenis, ráztam a fejemet, ráztam azért, mert megbotránkoztam azon a merészségen, hogy a magyar nemzetet saját szuverenitásának e házában valaki ennyire lekicsinyelni, lebecsmérelni, sőt bizonyos fokig fenyegetni meri. Tisztelt Nemzetgyűlés! A magyar nemzetnek ezt a lebecsmérlését, eltekintve az én személyes megtámadtatásomtól, kötelességemnek tartom itt visszautasítani, és vegye tudomásul Sándor Pál képviselő ur és mindenki, aki vele együttérez és egyformán gondolkozik, hogy igenis, a magyar nemzet a maga emberségéből akarja és fogja helyreállítani állami integritását, annak ellenére, hogy az egész földkerekségén az egyetlen vitéz török népen kívül nincs egy igazán őszinte és önzetlen jóakarója. Van azonban szövetségesünk, minden más jóakaratnál erősebb, ez a Mindenható Isten és az eltaposott igazság. (Ugy van! Ugy van!) Az eltaposott igazság mindannyiszor, ahányszor szóhoz juthat, a magyar nemzet jogai mellett dönt, mint ahogy a soproni példa is mutatja. Épen azért bizunk a jövendőben és összetartást, kitartást pedig az a töviskoszoru, a mártiromságnak az a töviskoronája fog nekünk adni, amelyet a magyar nemzetre — miután megtévesztették, megcsalták és elárulták — elbizakodott, felfuvalkodott Is hálátlan népek raktak. (ÉlénJc helyeslés.) Elnök: Napirend szerint következik az igazságügyminister ur törvényjavaslata »Magyarország belépéséről az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni nemzetközi unióba« (írom. 338). Az előadó urat illeti a szó. Héj Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az irodalmi és művészeti művek védelmének nemzetközi rendezése 1884-ben vált először évi december hó 23-án, pénteken. 125 aktuálissá. A fejlettebb irodalmi és művészeti életet élő nemzetek akkor érezték először, hogy ennek a kérdésnek nemzetközi rendezése igen égetően sürgős. Az érdekelt államok művészeinek sürgetésére a svájci szövetségi kormány hivta össze 1884-ben ezt az első államközi értekezletet, amelynek az eredménye egy egyezmény volt az irodalmi és művészeti művek védelmére szolgáló nemzetközi unió tárgyában. Ennek az egyezménynek a tárgyalására annak idején résztvett Angolország, Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, Svájc, Haïti, Liberia és Tunis. Az egyezményt alá is irták mindezek a hatalmak, amelyek a tárgyalásban résztvettek Liberia kivételével, amely csak 1908-ban csatlakozott. Ez az egyezmény azóta több változtatáson ment keresztül. így elsősorban 1896-ban létesült Parisban az úgynevezett párisi pótokmány és a párisi nyilatkozat ; ez az építészeti és a fényképészeti művekre is kiterjesztette a védelmet. Lényegesebben azonban az 1908-ban tartott berlini értekezleten módosították ezt az egyezményt. Itt a fejlődött a viszonyoknak megfelelő módosításokat fogadtak el és ezek között a legkiemelkedőbb az, amely megkönnyítette a belépést az unión kívül álló államok részére, úgyhogy a csatlakozásra nincsenek előírva különösebb formalitások, hanem az illető állam a Bernben székelő uniónál egyszerűen bejelenti csatlakozását, s nem kell e tekintetben a többi államokkal tárgyalni. így minden külön tárgyalás nélkül körülbelül 29 állammal jut az illető állam szerződéses viszonyba. Eddig körülbelül 25 állam csatlakozott ehhez az unióhoz. A trianoni békeszerződés értelmében még Szerbiának, Romániának, Bulgáriának, Törökországnak, sőt Oroszországnak is csatlakoznia kell, úgyhogy ha mi belépünk, mintegy 29 állammal jutunk ekként minden külön tárgyalás nélkül szerződéses viszonyba. Az 1884-ben tartott értekezleten Magyarország kiküldöttje is résztvett a tárgyalásokon, azonban a berni egyezmény megalkotásában már nem vett részt, mert az akkor újonnan alkotott magyar szerzői jogot védő törvény egyes pontjai ellentétben állottak a berni egyezményben foglaltakkal. Akkor még az a helyzet állott fenn, hogy Magyarország, hogy ugy mondjam, egy bizonyos fokú importra és egy bizonyos tekintetben védelemre is szorult a külföldi szerzőkkel szemben. Azonban azóta gyökeresen megváltoztak a hazai szerzői viszonyok, a magyar irodalmi és művészeti termékek nemzetközi érvényesülésének viszonyaiban nagy változások állottak be, úgyhogy tulajdonképen most azt lehetne mondani, — hogy igy folytassam e hasonlatot — hogy kvázi exportra dolgozik a magyar művészet és irodalom, s most arra van szükség, hogy ugyanabban a védelemben részesüljenek a magyar
