Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275, ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 117 kérek, hát mindenkor a legdrágább valutával kell a fogyasztóknak elszámolni? Rassay Károly: Nem lehetett volna ezt megfordítva csinálni? Sándor Pál: Ha a Mezőgazdák Szövetkezete kommerciális érzékkel fedezte volna a valutákat, akkor a fogyasztóknak ez a szén nem került volna decemberben már 18.710 koronával többe, mint ahogy azt bármelyik legális szénimportör behozhatta volna, ha nincs monopólium. Itt tehát nem a legális jutatékfól, az 1500 koronáról van szó, minister ur, hanem arról, hogy minden fogyasztó 18.710 koronával fizetett többet. A dologban az a furcsa, hogy amikor látták a kereskedők, hogy baj van, mert most már három koronával fogják a márkát fedezni és a decemberi szén olcsóbb lesz, akkor kijelentették, hogy ők ilyen árkülönbözetek mellett nem hajlandók a szenet átvenni ; a Mezőgazdák megnyugtatták a kereskedőket, hogy ne törődjenek evvel, mert annyi a differencia, hogy a magasabb ár még decemberre is érvényes lesz. Ez olyan megnyugtatás volt, amely arra indította őket, hogy végre ezt a szenet is átvették. Még egy jlyen valuta-spekulációra akarok rámutatni. A tisztviselők részére saari szenet vettek, idehozták 1000 kilométer távolságról. Ezt a szenet akkor 300 koronával adhatták volna a májusi frankkurzus alapján. Ennek a szénnek métermázsája, minthogy az állam nem fedezte a valutát, 800 koronába került átlag az államnak, vagyis azáltal, hogy vártak a fedezéssel, 500 koronával többet kellett fizetniök érte. Ha akkor nyilvános pályázatot hirdettek volna és azt mondották volna, hogy : ime, itt van a szén, ki akarja ezt szállítani, az állam megkapta volna 300 koronáért, de mert az állam a saját omnipotenciájával, saját szénbizottságával, saját felsőbbségével operált, 800 koronát fizetett érte. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: A szénbizottságnak ehhez semmi köze sincs ! Sándor Pál : Ha ezek után azt mondja valaki, hogy a szénimport kérdésében nekem nincs igazam, ezt megteheti, de bizonyítsa be, hogy ezekben a kalkulációkban, mindezekben a tételekben, amelyeket előadtam, nincs igazam. Nekem ezeket kötelességem idehozni. Most pedig — minthogy az idő előrehaladt — át kell térnem arra, hogy a hazai szénnél ugyanolyan visszásságokat látunk, mint a külföldi szénnél, ami nagyon szomorú, mert itt is az a nagytőkeérdek tolul előtérbe, amelyet voltam bátor vázolni a zsidókkal kapcsolatban. T. Nemzetgyűlés! A minister ur maga kijelenti, hogy szénbányánk termelésének örvendetes emelkedése folytán szénhiányról tulajdonképen már nincsen szó. Dehogy nincsen szó, t. Nemzetgyűlés! Ez megint azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket ugy vesznek, ahogyan van. De ha számításba vesszük az iparvállalatoknak rendes szénszükségletét, akkor igenis látjuk, hogy ebben országban nagy szénhiány van. Itt van nálam egy összeállítás, amelyet csak az idő előrehaladott volta miatt nem olvasok fel, melyben egész tisztán ki van mutatva, hogy a mi széndeficitünk 18—20%-ot tesz ki, de ez csak importtal fedezhető. Elismerem, hogy a szénbizottság feloszlatása után lesznek bizonyos ingadozások a szénárakban. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Emelkedni fognak az árak ! Sándor Pál : En a világ minden kincséért sem mondom, hogy a szónbizottság feloszlatása által a szén olcsóbbá válik. Annyi bizonyos, hogy átmenetileg meg fog történhetni, ami a búzánál történt, de nem olyan arányban. Ha a minister ur a szénbehozatalt szabadjára fogja engedni, akkor a nagykalóriás kvalitás-szénhez sokkal olcsóbban juthatunk hozzá mint most, a hazai szénbányák pedig az esetleg emelkedő árak folytán indíttatva érzik magukat arra, hogy a konjunktúrát jobban kiaknázzák. Ehhez hozzájárul az is, hogy a minister ur amig a békeidőben a Máv szükségletének 30 százalékát külföldről hozta be, addig most (Ellenmondás jobbfelöl.) —• külföldről is hoz be valamit, tudom —• de majdnem az egész szükségletet a hazai szénbányákból veszi. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minuter: Dehogy! 17%-ot! Most rendeltem 3000 vagont ! Sándor Pál: A minister urnák tekintettel kell lennie arra, hogy a magyar ipar fejlődésében irtózatos kárt szenved azáltal, hogy az olcsóbb magyar szenek elvonatnak tőle és hogy iár, amely ebből származnék, hogy a magyar államvasút 30°/o külföldi szenet vesz ismét, mint eddig, korántsem olyan nagy, mint hogyha ezek a szenek a magyar ipartól elvonatnak. Minthogy nagy különbség az, hogy egy ipar 100% erejéig tüd-e dolgozni, vagy csak 30—40—50% erejéig és minthogy ez a kürülmény óriási kihatással van az ország közgazdaságára, követelnem kell, hogy a minister ur a Máv. szükségleteire 30%-ot külföldi szénből vegyen. Nagyon nagy hátrány származik abból, amivel a Szénbizottság operál, hogy a legrosszabb szenet adja az iparnak. A legroszszabb szén nem gazdaságos dolog az ipar szempontjából. Lignites szenekre nem vagyunk berendezve . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Be kell rendezkednünk ! (Ugy van ! Ugy van! a jobbóldalon.) Sándor Pál : A minister ur nem tud lignites szenekre berendezkedni, (FelJciáltásoh a jobboldalon: De be hell! Muszáj!) mert nem rendelkezik azokkal a nagy kapitálisokkal, melyek a nagy erőcentrumok, kazánátalakitások részére szükségesek. Ha minister ur rendelkeznék azokkal a milliárdokkal, melyek szükségesek a nagy centrálékhoz, a lignites szenek felhasználásához...