Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

118 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. é\ vi december hó 22~én, csütörtökön. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Nem kell oda semmiféle centrale ! Sándor Pál : A minister umak alkalma lesz nekem válaszolni, ne méltóztassék tehát gondolat­menetemet zavarni. (Zaj a jobboldalon.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : A rostélyt kell megváltoztatni ! (Helyeslés jobbfelöl.) Sándor Pál : Kétséget nem szenved, hogy pro­dukciónk csonka Magyarországon a békeállományt túlhaladja. A minister ur maga jelentette ki, hogy 1700 vagon a napi produkció. Ez ugyan egy kissé még rektifikációra szorul, de egészében megfelel és elfogadom. Abban a pillanatban azonban, ami­kor elértük azt a percentualitást, hogy túlhalad­tuk a békeprodukciót, fel kell szabadítani az egész szénkéreskedelmet. Azt mondja a minister ur, hogy megint visszaesett a produkció. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Ugy van ! Sándor Pál : A minister ur épugy tudja, mint bárki más, hogy karácsony előtt a liptakok megint hazamennek, azok az úgynevezett liptakok, akik Liptó megyéből jönnek fel szénmunkára és a vilá­gon semmiért sem tarthatók itt karácsonyra. A minister ur épugy tudja mint én, hogy ez a vissza­esés csak átmeneti dolog, mert ezek a liptakok néha sztrájkolnak, néha szabotálnak és a vissza­eséseknek ezek is okai. A minister urnák ezért nem, teszek szemrehányást, mert hiszen nem ő adta meg a bányáknak a hat korona építési hozzá­járulást, miáltal sikerült nekik, hogy bizonyos mértékben fellendítsék a szén napvilágra hoza­talát. Szabó József (budapesti) : Ezért nem kap szemrehányást ? Sándor Pál : Biztosithatom a minister urat, hogy ha megadta volna az embereknek azt a jogot, amit a szénbányáknak adott, hogy három év alatt le lehet irni majdnem az összes befektetést, ha megadta volna ezt az összeget házépítésre is, a megszavazott 300 millió helyett, már régen meg­szűnt volna a lakásmizéria. Épen csak a gazdag szénbányatulajdonosoknak kellett megadni ezt a 6 koronát, amely hozzájárulás egy szénbányánál egy évben 90 millió koronát tesz ki, mert 15 millió az egyik szénbánya termése. Csak a szénbányák szolgáltak arra, hogy ezt az összeget megkapják ? Az egész szénkormánybiztosság kérdésében olyan tendenciát látok, melyet elfogadni semmi körül­mények között nem lehet, önök mindig panasz­kodtak az illegitim kereskedelem miatt, hogy az illegitim kereskedelem betolakodott a kereske­delembe. Mi történt itt ? A Máv. a legitim keres­kedőknek felmondta a csuzdákat és teljesen ide­geneknek adta át a helyet. A legkülönbözőbb műneveken kaptak egyesek engedélyt. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van az Ecclésia, az Energia, a Hun­gária, a Kaloria és még vagy 100 hasonló. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Azt kérdezik, mi az az Ecclésia ? Ez az Ecclésia egy irodalmi társaság. , (Felkiáltások a középen ; Nem ! Tévedés I) Budaváry László : Keresztény gazdasági szö­vetkezés ! Sándor Pál : Címe : Egyházirodalmi Rész­vénytársaság, elnöke pedig Hohenlohe herceg. Budavár y László : Egyházművészeti és Ru­házati Részvénytársaság ! Sándor Pál : Tudom, hogy Budaváry kép­viselő ur szivesebben nem hallgatná ezeket, de érdekelni fogja, mindenesetre köszönöm a figyel­mét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez az Ecclésia irodalmi részvénytársaság már harang­importtal is foglalkozott, de ez hozzátartozott a mesterségéhez. A társaság elnöke herceg Hohen­lohe, igazgatója pedig egy Riemer nevezetű ur, az a hírhedt Riemer, aki azok közül a »posztó­csalók« közül való, aki tényleg posztócsalók volt és akit be is csuktak. Szabó József (budapesti) : Keresztény ember ? Sándor Pál : Dehogy kérem, nem becsületes zsidó. Méltóztassanak elképzelni, hogy az Ecclésia Irodalmi Társasághoz, vagy, ahogy önök nevezik, Riemer ur társaságához megy egy főpap és kér egy csúszdát. Még ha a saját használatára, vagy tagjai­nak használatára kellene, hagyján, de nézzék a t. képviselő urak, itt van egy levél nevemre címezve a következő tartalommal (olvassa) : »A mai napon kiutaltunk Salamon Jakab és társa cégnek 25 métermázsa hazai darabos szenet soronkivüli szál­lításra. Továbbá intézkedtünk, hogy az Ecclésia Egyházművészeti és Áruforgalmi Részvénytársa­ságnál előzőleg kiutalt 25 métermázsa szén töröl­tessék, mivel nevezett társaságnál tévedésből lett kiutalva, mert az egyháznak és szerzetesrendeknek szállít szenet.« Csak az a furcsa, hogy ezt a levelet másnap kaptam meg, az intervju után, amikor már közzétettem az Ecclésia nevét. Az a különös, hogy másnap kaptam az információt, hogy szenet nekem nem szállít. Ha önöknek megfelel az, hogy a nemzeti kurzus idejében megtörténjék, hogy egy nem in­takt nevű ember, ilyen üzleteket csináljon, nekem megfelel. De hadd menjek tovább. Ezzel még nincs vége. Ide kell hoznom ezeket a dolgokat önök elé, mert meg vagyok róla győződve, hogy velem együtt minden tisztességesen gondolkozó ember el fogja azokat Ítélni. Itt van egy másik dolog, a Hadröa, a Hadirokkantak szénosztálya. Ameddig a Hadröa a hadirokkantaknak szállított és nem csinált finá­lékat a vidéken, addig helyes működést fejtett ki. De azon a Hadröa nem nyerhetett. A Hadröa elnöke sajnos, Hegyeshalmy Zoltán., a minister ur f ia . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Nem elnöke, hanem alkalmazottja ! Sándor Pál : ... a vezetője Hegyeshalmy Zol­tán és mellette van két zsidó igazgató, akik szintén azoknak a hivatalnokoknak a rokonai, akik benn vannak a szénbizottságban. A szénbizottság al­elnöke pedig tudtommal a minister urnák a veje. Meskó Zoltán : Nagyon derék, becsületes ember! (Ugy van!) Sándor Pál : Nagyon becsületes, derék, jovi­ális ember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom