Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
116 À nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Valótlarság ! Sándor Pál : A minister ur mondhatja azt, hogy valótlanság, de bizonyítsa be ! (Fdkiáltások a középen és a jobboldalon : Ön bizonyítsa be ! Zaj.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: ön bizonyítsa be ! A pénzügyi bizottságban már bebizonyítottam, de ön botrányt akar ! Sándor Pál : En nem akarok botrányt, de botrány az, hogy a minister ur a székében ül. (Mozgás.) Meskó" Zoltán : Nem lehet így beszélni ! (Nagy zaj.) Elnök : Figyelmeztetni kívánom . ., Sándor Pál : Kimutattam ... Elnök : Kérem a képviselő urat, az elnök enunciációt akar tenni, tessék meghallgatni. Figyelmeztetni kívánom a minister urat, hogy a házszabályok értelmében egyetlenegy képviselőt sem szabad meggyanúsítani azzal, hogy botrányt akar. A képviselők kötelességüket teljesítik és amennyiben ezt a házszabályokban előirt módon teszik, senkinek sincs joga őket ilyen invektivákkal illetni. (Hdyeslés a szélsőbáloldalon.) Meskó Zoltán : Azt mondta, hogy botrány, hogy a mir ister a székében ül ! Tessék rendreutasítani ! (Hdyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Elnök : Használta a képviselő ur ezt a kifejezést ? Sándor Pál : A minister ur azt mondta nekem, hogy valótlanság amit mondok és hogy én csak botrányt akarok. Erre én azt feleltem, hogy botrány az, hogy a minister ur a székében ül. Elnök : Ez kétségtelenül olyan kifejezés volt, amely a házszabályokba ütközik és ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Én tisztelettel tudomásul veszem és igazságosnak tartom az elnök ur Ítéletét. Tényleg elragadtattam magamat, de a minister ur nem fog meggátolni abban, hogy ezt a dolgot tovább folytassam. Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, mert én nemcsak önöknek beszélek. Én a nyilvánosság előtt fel akarom tárr.i ezeket a dolgokat, hogy egészen tisztán és világosan lásson és ítéljen felettünk, mert ő van hivatva arra, hogy Ítéljen felettünk, hogy megmondja, küiek volt igaza, nekem, vagy a minister urnák. (Vgy van ! TJgy van !) Én nem személyében akarom a minister urat bántani. Nekem fáj az, hogy a minister urat támadnom kell ... Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Hogyne! Sándor Pál : ... de nem marad más hátra, nekem ki kell derítenem a valóságot. Meskó Zoltán : Mi neked fáj, nekünk is fáj ! (Zaj. Derültség.) Sándor Páí : A legérdekesebb azonban most következik, hogy mi van az ezévi októberi és novemberi szénnel. Ez igazán érdekes. A Mezőgazdák Szövetkezete szeptember végén felhívta mindazokat, akik az októberben behozatalra kerülő 3000 vagonból részesednek, hogy az akkori valutakurzus alapján fizessék be előre a sziléziai szénnek frankó Szob, tehát cseh állomáson való bejövetellel kalkulált 430 korona mázsánkénti árát. Október 19-én kaptak egy kis szerelmes körlevelet mindazok, akik szeptember végén befizették az árat. (Halljuk ! Halljuk ! a szeísőbaloldalon.) Azt mondja ez a kedves kis körlevél, hogy az Országos Szénbizottság rendeletére még 4600 K-t kell befizetni vagononként. (Mozgás a szeísőbaloldalon.) Az indokolása pedig ennek az, hogy ők felsültek és a cseh szokolt, amely a fuvarra kellet, drágább áron vették meg, úgyhogy ez teszi szükségessé a 4600 K befizetését. Itt mutatható ki az, hogy a szokolokat fedezték, csakhogy nem idejében fedezték, a legdrágább áron és ezért kellett mindenkinek még 4600 K-t fizetnie. Megjegyzem, hogy a februárban elmondott interpellációmban kitértem arra is, hogy tudomásom van arról, hogy a Mezőgazdák Szövetkezete véletlen folytán több milliót nyert a márka fuvardíjak valutakülönbözetén. Ezt nem veszem tőle rossz néven és nem kifogásolom, mert ezen veszíthetett volna is. Szőnyey kormánybiztos ur kijelenti tegnapi intervjujában a Világban, hogy azért kell az 1500 K-t fizetni, mert valutarizikók is vannak, esetleg veszítenek a valután. Holott ezeket a rizikókat a fogyasztóval fizettetik meg. Hogyan követelhetik ezt az utánfizetést ? Azok, akik szeptember végén befizették a szenükért az árakat, megkövetelhették azt, hogy a Mezőgazdák, vagy a Szénbizottság azonnal fedezze a szükséges szokolokat ugy, ahogyan ki volt kalkulálva. Nem kellett volna várni addig, amig a szokol felszökött — gondolom — 5.70-re. Itt tehát — nem akarok rossz szót mondani, nem is gondolok spekulációra — azt kell mondanom, hogy ügyetlenség történt, amelynek következményeit azonban nem a fogyasztónak, hanem nekik kellett volna viselniök. Itt ismét felemlítem azt, hogy ha ez valamelyik Kohn Móriccal történik meg, akkor ez legalábbis sikkasztás vagy árdrágítás és ezt a vádat nem is kerülheti ki. Kérdem, hogy ha a valután nyertek volna a Mezőgazdák, visszafizették volna-e a különbözetet ? Minden keresztény erkölcs mellett sem tudom ezt feltételezni róluk, (Derültség a szeísőbaloldalon. ) De ez még semmi. A királypuccs után, november 18-án, ismét kaptak egy billet doux-t a vevők, melyben további 5000 K befizetését kívánják azért, mert ők — sajnos — a márkát nem 2'80-nal vették, amennyi a szállításkor volt a márka, hanem ezt a szokollal ellentétben, ahol elkéstek, siettek még akkor fedezni, amikor a legdrágább volt. A legkülönösebb az, hogy a szokolnál vártak, a márkánál pedig nem vártak és igy a legdrágábban fedezték a valutát. Bocsánatot
