Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

Ill A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. szólni a házszabályok szerint nem szabad. Méltóztassék folytatni. Sándor Pál : Arról van tehát szó, t. Nemzetgyűlés, hogy a szén kormánybiztosság fennálljon-e vagy sem % (Felkiáltások a középen : Igen !) Az érdekeltség az egész vonalon azt mondja, . . . Perlaki György : Hogy igen ! Sándor Pál : ... azt követelte, hogy szűnjék meg és ép ugy, mint Ausztriában, ahol 85% importra vannak utalva, nálunk is — ahol csak 10—20%-ra szorítkozik az importmennyiség — a szénhehozatal szabad legyen. Hogy mely okok vezetnek ebben engem, azt is meg fogom mondani s megcáfolhatnak, ha az, amit mondok, nem helytálló. Itt azonban mindenekelőtt foglalkoznom kell a kereskedelemügyi minister ur egyes kijelentéseivel. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A minister ur azt mondja, hogy mindenki szabadon behozhat szenet, aki akar, nem gátolja meg senki, hogy szenet hozzanak be. T. minister ur, ez az a bizonyos stilus, amelyet én a minister urnái már régóta ismerek. Igenis, sziléziai szenet csak 3000 vagont szabad behozni és azt is csak a Mezőgazdák Szövetkezete utján. Lehet behozni Cardifíból, Liverpoolból, lehet a Saar-vidékről, vagy ha ugy tetszik, Szibériából, —• és erre külön is vissza fogok még térni, legyen nyugodt a minister ur — ez azonban nem ugy van a praktikus életben, mint ahogyan azt általában képzelik. A német szénbányáknak három szerve van itt, amelyek utján szenet hoznak be. összesen csak három német szénbányacsoport van, amely Magyarországnak szenet liferál. Ennek a három bánya-csoportnak itt évtizedes képviselői vannak és ennek a három bányacsoportnak, amelyek számitan ak arra, hogy a jövőben is Magyarország az ő szenük fogyasztója lesz, — ennek a három bányának képviselőivel ezek az urak lehetőleg tárgyalni akarnak. Az a német bányatulajdonos ma már borzasztó dühvel tekint arra a Saar-vidéki szénre, amely esetleg alkalmas arra, hogy a német szenet innen kiszorítsa. És itt arra is kell gondolni, t. Nemzetgyűlés, hogyha a mi kereskedőink most a Saar-vidéki szenet pusszirozzák, akkor abban a pillanatban, amint egyszer megváltoznak.a viszonyok, Némerország az ő olcsó szenével teljesen le fogja itt mángorolni ezeket az urakat, akik a Saarvidéki szenet a kezükben tartják és a kiknek erre vonatkozó szerződésük van, másfelől Németország abban a helyzetben van, hogy gazdaságilag fogja megboszulhatni, ha mi az ő szene helyett Saarvidékit vásárolunk. De mi szükségünk van nekünk arra, hogy 1200 kilométer távolságról hozzunk szenet, ha rendelkezésünkre áll a szén 600 kilométernyi távolságban is ? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Kérdezze meg a gázgyárat ! Sándor Pál : A gázgyár Saar-vidéki szenet vett, mert nem tudott megfelelőbbet biztositani, de a gázgyár figyelmen kivül hagyása mellett, mi szükségünk van nekünk arra, hogy olyan messziről hozassuk azt a Saar-vidéki szenet, amikor ez semmiképen sem áll érdekünkben ? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Az, hogy ott lehet kapni többet, Sziléziában pedig nem ! Sándor Pál : Kérem, ezt csak elhitetik a minister úrral, a tény azonban az, hogy méltóztassék szabadjára engedni a szénbehozatalt és akkor be fog jönni Magyarországba nem 3000 vagon, hanem sokkal több, abban a pillanatban, amint szabad lesz a behozatal. (Zaj.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A németeknek nincsen ! Sándor Pál : Hegyeshalmy minister ur ismeretes ujságnyilatkozatában a következőket mondta (olvassa) : »Felsősziléziából szenet csak a jóvátételi bizottság kiutalása révén kaphattunk és kaphatunk még most is. (Igaz ! ügy van ! a középen.) A szénkereskedők azt szerették volna* ha ezt a szenet az ő révükön juttattuk volna a fogyasztóknak, erre azonban a kormány hajlandó nem volt, mert szükségtelennek tartotta, hogy a fogyasztók ennél a szénnél még a közvetítői haszonnal is megterheltessenek. Ezt fájlalják a szénkereskedők.« De t. Nemzetgyűlés, eltekintve attól, hogy a Mezőgazdák Szövetkezete minden egyes vagon után 1500 korona proviziót kap, nem tudom megérteni a minister urat, — aki itt a tranzit-szénért különben csak 400 koronát engedélyez a kereskedőknek — mondom, nem tudom megérteni, hogy miért nem mindegy az, hogy azt a közvetítői hasznot ki kapja ? Valaki megkapja, most megkapja a Mezőgazdák Szövetkezete. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Igen, de itt limitálva volt, amott pedig nem lett volna. Sándor Pál : Hol ? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A mezőgazdáknál. Sándor Pál : Majd meg fogom mutatni, hogy a Mezőgazdáknál mennyire volt limitálva. Ez mind nagyon szépen hangzik azok előtt, akik ezt a kérdést nem tanulmányozták, én azonban majd be fogom ezt mutatni. (Zaj a középen és balfelöl.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Egyszer már elmagyarázta egy interpellációjában ! (Zaj. Halljuk !• Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál *. Rátérek ismét arra, hogy amit felolvastam hogy —- a minister ur saját bevallása szerint — jóvátételi szenet kaptunk. Abban a kalkulációban azonban, amelyet én most leszek bátor még egyszer a nemzetgyűlés elé terjeszteni, a minister urnák nem a jóvátételi szén belföldi árát, az Inlandspreisot szerepelteti, hanem a kiviteli árat. Ugyanis a jóvátételi szénnél a versaillesi békeszerződés alapján a belföldi árakat veszi alapul és kötelességévé teszi Németországnak, hogy saját vagonjait adja ezekhez a szénszállításokhoz. Az export-szénnél ehhez bizonyos Zusehlagok vannak, — amint ők nevezik — amelyeket a minister ur már itt kalkulációba vett.