Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

6 A nemzetgyűlés- 272. ülése 1921 . évi december hö 19-én, hétfon. akkor nagyon helyes volna ékhez a módhoz folya­modni. Csak ahhoz nem folyamodhatunk, hogy nem csinálunk semmit, vagy hogy kicsinyes dolgot csinálunk. Mert 300 millióról beszélni ma épitéssel kapcsolatban, azt hiszem nem komoly dolog. 300 millió a békeérték 3 millióját jelenti, ma pedig 3 millióval lakásépítkezésről beszélni sem a fő­városban, sem a vidéken nem igen lehet. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy ez nem specialis fővárosi kérdés, hanem épugy a vidék kérdése is, sőt a földreformmal kapcsolatban rendkívül nagy fontossággal van a vidék szempont­jából. Karafiáth Jenő; Valahol csak kell kezdeni! Bródy Ernő; Méltóztassék megengedni, hogy felemlítsem evvel kapcsolatban a házhelyek kér­dését. Magyarországnak van 3400 községe. Ebből a 3400 községből eddig 300-ban osztottak ki ház­helyeket s ez megfelel 12.000 házhelynek. Ebben az arányban 100.000 házhely lesz még kiosztandó. De ez a 100.000 házhely csak hely. arra épület is kell. Egyáltalán ahhoz, hogy a földreform meg­valósulhasson, nem elég a házhelyek kiosztása s általában a földek elosztása, hanem azt az uj jogo­sultat abba a helyzetbe is kell hozni, hogy termel­hessen, tehát elsősorban, hogy lakása legyen neki, nem is beszélve az instrukció egyéb nemeiről. Úgyhogy ez a lakáskérdés szoros összefüggésben van a. földreform kérdésével, tehát már ezért is súlyos szociális és gazdasági kérdés. Ezt a nagy kérdést, amely a városnak és a falunak egyformán nagy kérdése, ilyen kicsinyes pepecseléssel nem lehet elintézni. Nem lehet el­intézni ezt ezzel a törvénnyel, hiszen ha törvénnyel és rendelettel el lehetne intézni a kérdéseket — nekünk megvannak a törvényeink — akkor már eddig is lehetett volna törvényes alapon, külön uj törvény nélkül eljárni. Itt van az 1907. évi III. te, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvény, amelynek 3. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Az 1870. évi LI. te. második szakaszának az a rendelkezése, hogy az a mezőgazdasági és ipari munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakások állandó adómentességben részesül­nek, akként egészíttetik ki, hogy a kormány által állandó adómentességben részesíthetők a vállalat által épített, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő azok a munkáslakások is, amelyek a munkásoknak olyan feltétel ni ellett adatnak át, hog}-' emiatt csekélyebb munkabérben részesülnek, vagy hogy bérüknek bizonyos Összege lakásuk bérére vagy az épület tulajdonának megszerzésére fordittatik. Azokat a munkáslakásokat, amelyek a munkások részére bérfizetés mellett leendő hasz­nálatra vagy olyan célból építtetnek, hogy azokat a_ munkások a vételárnak részletekben való tör­lesztése mellett tulajdonul megszerezhetik, ameny­nyiben, uj épületeknek tekinthetők, a kormány használatbavételüktől számítandó húsz évig ideig­lenes adómentességben részesiti, amely esetben ezen idő tartamára az állami törvényhatósági és községi pótadó. valamint az általános jövedelmi pótadó alól is mentesek lesznek. Azokat a feltéte­leket, amelyek mellett az e szakaszban biztosított kedvezmények engedélyezhetők, a pénzügyminis­ter a kereskedelemügyi ministerrel egyetertőleg megállapítja. A kedvezmények megvonandók azon időponttól kezdve, melytől az illető munkásházak, vagy lakások más célra használtatnak, illetve az ezen szakaszban körülirt minőségük megszűnt.« Nyilvánvaló ebből a törvényből, hogy már 1907-ben gondoltak munkásházak és munkáslaká­sok építésére. Ez a törvény azonban papiroson maradt. Nem hiszem, hogy ezen törvény alapján egyetlenegy munkáslakás épült volna. Látszik tehát ebből, hogy hiába hozunk törvényeket, ha azokat nem hajtjuk végre. A gazdasági munkásházakról is van 1907-ből egy törvény, — ebben is van valami — hisz a vidéki földbirtokosok és gazdák jobban tudják megmondani — de ez a törvény is idővel elhalt, papiroson maradt. Itt van ennek az 1907 : XLVI. te .-nek a 8. §-a. Méltóztassanak figyelni, mit mond ez a 8. § (olvassa) : »Felhatalmaztatik a föld­művelésügyi minister, hogy az állami költség­vetésben gazdasági munkásházak építésének elő­mozditására engedélyezett évi hitelekből az illető számadási év végéig fel nem használt részössze­geket az 1907. évtől kezdve országos gazdasági munkásházépitési alap létesítésére, illetőleg gyara­pítására fordíthatja, és ezen alapból a gazdasági munkásházak építését segélyek engedélyezésével előmozdítsa. Ezen alap álladékáról és mikénti fel­használásáról a törvényhozásnak éven kint a költség­vetési előirányzatok benyújtásával egyidejűleg jelentés teendő.« Nagyon kíváncsi vagyok ezekre a jelentésekre és arra, hogy mi van ezzel az országos gazdasági munkásházépitési alappal, megvan-e ez az építési alap és hogy vájjon a kormány szo­kott-e évenkint jelentést tenni ennek az építési alapnak az állapotáról. Én legalább nem emlékszem rá, de a t. Nemzetgyűlés többi tagjai sem nagyon emlékezhetnek rá. Ebből az következik, hogy hiába hozzuk meg a törvényeket, ha azok papirtörvények maradnak, ha azokat nem hajtjuk végre és ha nem mennek át az életbe. Az életben csak olyan törvé­nyek érnek valamit, amelyek végrehajthatók, amelyek az élettel összefüggésben állanak és annak kívánalmait kielégítik. Törvényes alap volt a város­ban a gyári munkáslakások építésére, a vidéken padig gazdasági munkásházak építésére. A törvény nem lett volna hibáztatható abból a szempontból, hogy nem lehet megindulnia az építkezésnek, ámde a törvény nem lett végrehajtva, már pedig annak végrehajtása a legelső feltétel. Az igen tisztelt pénzügyminister urat, aki ebben az ügyben egy örökséget vett át, nem teszem felelőssé semmiért a lakáskérdés terén. Utóvégre a mi pénzügyministerünknek na­gyon súlyos és nehéz gondjai vannak s igy nem lehet kívánni tőle, nem is tartozik a reszortjához, hogy a lakásépítkezés terén elől járjon. Hiszen a kereskedelemügyi minister ur a múltkor, amikor a javaslatot előterjesztette, azt mondta, hogy neki

Next

/
Oldalképek
Tartalom