Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

A nemzetgyűlés 272. ülése 1921. sikerült a pénzügyministertől egy bizonyos összeget megkapnia, a pénzügym in ister tehát csak utalványozó lehet, de ebben a rendkivül fontos és nagy szakképzettséget igénylő kérdésben őt felelőasé tenni nem lehet. A pénziigymmister urat, akinek lelkületét még nem volt szerencsénk megismerni, legfeljebb megkérhetjük arra, hogy ne financiális szemmel nézze ezt az ügyet, hanem a gazdasági és szociális problémák egyik legfontosabb kérdésének megítélése szempontjából. Minden embernek joga van a lakás szentségéhez és minden dolgozó ember legminimálisabb joga, hogy tisztességes és egészséges lakásban lakjék. Ez a legminimálisabb jog, ami őt megilleti. Nem beszélünk szórakozásokról, nem beszélünk túligényekről, csak arról, hogy az emberek ne legyenek összezsúfolva egy lakásban, hogy a lakás ne legyen a, betegségek szülőanyja, csirája és magva. Ezt mindenesetre megkívánhatjuk és az államnak és a városnak kötelessége, hogy ebben a kérdésben elől járjon. Ha visszaemlékezem Lassalenak ércerejü munkabértörvényére, mely ugy szól, hogy a munkabérnek olyannak kell lennie, hogy az megadja a megélhetési feltételeket és azonkívül biztosítsa a szaporodás lehetőségét, ez teljesen a homokba esett nemcsak a munkásosztály, de a középosztály tagjainál is. Ki gondolhat ma arra, hogy gyermekeit felnevelhesse, magát tisztességesen táplálhassa ? És nagyon sokan közülünk gondolhatnak-e arra, hogy tisztességes lakásban legyen részük ? Pedig a legelemibb életfeltételek : a tisztességes táplálkozás, a tisztességes lakás és gyermekeinknek tisztességes módon való felnevelése. Ez az a létminimum, amelynek alapján minden dolgozó embernek állania kell és amelyet minden dolgozó megkövetelhet magának. Ezek közt is a lakásnak legelsőrendü fontossága van, miért is mindent meg kell tennünk a lakásépítés megkezdésére, Én már évek óta ^beszélek erről és évek óta szomorú szívvel látom jönni a tavaszokat, melyek elmúlnak építkezés nélkül. A háború óta nem történt építkezés, a forradalmak leverése után szintén nem történt semmi. El kell tehát végre jönni annak az időnek, mikor az építkezésnek meg kell indulnia, és nem jöhet már több tavasz építkezés nélkül. Mert nemcsak arról van szó, hogy egészséges lakásokat adjunk azoknak, akiknek erre joguk és igényük van, hanem arról is, hogy az ipart, az életet is megindítsuk. Az építőipar megindítása ugyanis az összes többi iparágak kérdése, Harminckét iparág élete, sorsa függ attól, hogy az -építőipar meginduljon. Mihelyt az építőipar megindul, lesz kereskedelem, ipar és élet. Jelenti ez azt, hogy a munkaalkalmakat megtaláljuk és a munkaerőket elhelyezzük. Kekünk tehát mesterséges eszközökkel minden áron elő kellene mozdítanunk az építőiparnak, mint termelési folyamatnak megindítását, először azért, hogy alkalmas lakáshelyiségeket találjunk, másodszor azért, hogy magának az építőiparnak anyagot adjunk és a megélhetést biztosítsuk. Igen tisztelt pénzügyrn in ister irr. én évi december hó 19-én, hét fon. 7 azért nem fogadom el ezt a javaslatot, mert kevésnek tartom a megszavazott háromszáz milliót. Legalább is egy milliárdot kellene fordítani erre a célra, mely összegnek megvan a rendeltetése és fundamentuma azokban az épületekben, melyeket ezekből a kölcsönökből emelnénk. Igen kérem a t. pénzügymin ister urat, — minthogy reá tartozik a dolog pénzügyi része — méltóztassék ezen kérdés pénzügyi megoldásával foglalkozni, mert, mint az előbb bátor voltam említeni, ezáltal önként megoldódik minden egyéb kérdés, a telek kérdése, a munkaerő és az építési anyag kérdése, Egyedül financiális szempontokon fordul meg az, hogy lehet ezt az ügyet megindítani. Csak arra kérem az igen tisztelt pénzügymin ister urat és a kereskedelemügyi minister urat is, aki már több izben elárulta ezen kérdés iránti nagy érdeklődését. —- amint az nem is lehet másként, egy érző szivü, komolyan gondolkozó, az ország javát szivén viselő férfiúnál, mint hogy komolyan érdeklődjék ez iránt a kérdés iránt -— méltóztassék a financiális kérdés megoldása felett gondolkozni és afelett, hogy mit csinálhat az állam közvetlenül és mit közvetve. Nagyon szeretném, ha ez a tavasz nem múlnék el komoly és nagyarányú építkezések nélkül. Nekünk feladatunk, kötelességünk és hivatásunk a népben élő forrongást alkotásokkal megelőzni, kötelességünk építeni a rombolás helyett s a gyűlölet szavai helyett a szeretet és alkotás eszközeivel megmutatni, hogy ez a törvényhozás méltó hivatására. Ezektől a szempontoktól vezettetve kérem, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldani szíveskedj ék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Schlachta Margit ! Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! kz előttem szóló képviselő urnák különösen két megjegyzésére kivánok reflektálni. Az egyik az, hogy a tőke természeténél fogva önző, tehát keresi a maga hasznát, a másik pedig az, hogy ezt a törvényjavaslatot csak azért nem fogadja el, mert kevésnek találja az előirányzott összeget. Ami a tőke önzését illeti, teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy az kétségtelenül ugy van és hogy a külföldi tőkét Magyarország iránti érdeklődésében senuniképen sem altruisztikus érzések vezetik, hanem az a remény, hogy itt megtalálja a maga kamatait. Ezt az ő érdeklődésüket felhasználhatnók a kislakások építése javára, ugyanolyan módon, mint ahogyan tavaly Vass közélelmezési minister ur a kiviteli engedélyek megadásánál a belföldi élelmezés javára felhasználta a kivitelt és amint a kifelé szállítók megtalálták a maguk hasznát a kivitelnél, ugy a közélelmezési minister ur is ezt az ó haszon keresésüket felhasználta arra, hogy ennek révén megkönnyítse Budapest közélelmezését, amennyiben a kiviteli engedélyt mindenkor ahhoz kötötte, hogy a kivivők tartoztak megfelelő arányban Budapestnek vagy teljesen ingyen, vagy pedig nagyon minimális áron ugyanolyan élelmiszert szállítani, mint amire a kiviteli engedélyt megkapták,.