Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. é szándékú munka, amelyet szégyelnie kellene az embernek ; nem szégyeltem azt a munkát sem ; az is csak becsületemre válhatott és épugy akarok tisztogatni ott is, ahol zsidók csinálnak ilyen tisztátlan dolgokat az állam segítségével. (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztitani akarok az egész vonalon. Rassay Károly : Remélem, hogy itt segiteni fognak. Andaházy- Kasnya Béla : Nem hiszem. Sándor Pál : Február 23-án hármas interpellá­ciót terjesztettem elő. Egyik interpellációm arról szólt, hogy a szénbehozatalt Sziléziából ugy esz­közli a kereskedelemügyi minister ur által egyedül megbízott Mezőgazdák Szövetkezete, hogy minden egyes vagonnál 10.000 korona többköltség áll elő. Hogy hová jut azt nem tudom. Megjelöltem azon­ban az interpellációban egy bizonyos Dióssy urat, aki, mint hallom, nem a kormány, hanem a szén­bizottság képviseletében volt kint. Utólag ugy hallottam, hogy a mezőgazda-szövetség megbízá­sából volt, de meggyőződtem, hogy ő a szénbizott­ság fizetett hivatalnoka volt. Ez a tisztelt Dióssy ur, aki bizonyára proviziót is kapott, akit odakint nem hivnak máskép, (Egy hang a baloldalon : Nuszbaumnak! Derültség.) nem kérem, Dióssy a neve, de nem hívják máskép, mint : der berittene ungarische Kohlenagent, ez a lovasitott magyar szénügynök odakint a legfeltűnőbb és szemetszuró luxussal él. (Mozgás.) Friedrich István : Mindenkit lovasitanak. A ministerek is lovasitva lesznek. (Derültség.) Sándor Pál : Ráutaltam arra, hogy ő volt, aki által ezeket az üzleteket közvetítették. Erre az interpellációmra, amelyet az összkormányhoz intéztem, mai napig semmiféle választ sem kap­tam. (Felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalon : Törölték!) Április 13-án bukott meg a kormány, tehát február 23-ától áprilisig a kormány nem tartotta szükségesnek azt, hogy ezt az ügyet tisz­tázza. Egyik ok az volt, mint a kereskedelemügyi minister ur a pénzügyi bizottságban kifejtette, hogy én az összkormányhoz intéztem az inter­pellációt és azért nem válaszol. (Mozgás és derült­ség.) Amennyiben az urak elfogadják ezt a mentege­tőzést, én is elfogadom. Hegyeshaimy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Mást is mondtam. Sándor Pál : A másik ok az volt, hogy »meg­buktunk és az interpelláció tárgytalan«. Ez mind nagyon helyes, de a Nemzetgyűlés nem jutott abba a helyzetbe, hogy erről a dologról egyáltalában tudomást vegyen, t. i. hogy tényleg felmerült-e az a 10.000 korona túlkiadás, amelyet akkor ugy jelöltem meg, hogy ez a teljes importszükséglet­nél 3 milliárdot tenne ki, ha egész import-deficitün­ket számbaveszem. Én megvallom őszintén, hogy a 10.000 koro­nában tévedtem, mert nem 10.000, hanem 10.675 koronáról van szó. (Derültség.) Tévedtem, nagyon kuláns voltam, kissé rosszul számítottam, azonban túlozni nem túloztam. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖTE vi december hó 22-én, csütörtökön, 113 Ez a kérdés akkor került ismét szőnyegre, amikor arról volt szó, hogy a szénkormánybiztos­ság megszüntettessék-e vagy sem. Budaváry László : Mi baja a szénkormány­biztossal ? (Zaj,) Sándor Pál : Ha a széjikormánybiztosról töb­bet akar tudni a t. nemzetgyűlési képviselő ur, — kár volt ezt megkérdezni, mert különben nem mondtam volna el — akkor kérdezze meg Har­kányi báró volt kereskedelemügyi ministert, Neu­mann Károly államtitkárt, Tolnay Kornélt, az államvasutak volt elnökét, azután Vázsonyi Jenőt, aki később ugyanott szintén elnök volt. (Zaj.) Kérdezze meg ezeket az urakat, hogy 1914-ben miért helyeztetett át Szőn yey Budapestről Piskire ? Ha többet akar tudni, ott kérdezősködjék ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Hegyeshaimy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: Tessék csak megmondani ! így nem lehet be­szélni ! (Élénk felkiáltások a középen: Ugy van ! Mondja meg ! Rukkoljon ki vele! Nagy zaj.) Sándor Pál : Nekem most más dolgom van ! Nem én hoztam ide ezt a személyi vonatkozást. (Nagy zaj a baloldalon és a középen.) Kóródi Katona János: Akkor ne gyanúsítson ! Mondja el ! Budaváry László : Tisztességes emberek nem élhetnek gyanú alatt ! Tessék elmondani ! (Igaz! Ugy van ! Nagy zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Sándor Pál : Kérem, engem önök nem terro­rizálhatnak. , (Nagy zaj és felkiáltások a középen : Kérjük, hogy mondja el!) Andaházy-Kasnya Béla: Nincs megelégedve ! Ez még nem bűn ! (Folytontartó zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Nem óhajtok ezzel foglalkozni, mert képtelen vagyok beszédemet megtartani, ha mindig kitérítenek. Miután a képviselő ur kér­dezősködött, megneveztem négy urat. Méltóztas­sék hozzájuk kérdést irtézni, ezen négy ur hivatott a választ megadni, (Zaj.) hogy miért helyezték őt át. Budaváry László : Mondja meg ! Kóródi Katona János : A libamájról beszélt ! Mondja meg ezt is ! Sándor Pál : Igenis, arról is beszéltem . Kóródi Katona János : Akkor miért nem be­szél erről is ? * Sándor Pál : Én arról beszélek, amiről nekem tetszik és a képviselő ur is arról beszél, amiről neki tetszik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a középen és jobb jelöl. Egy hang a középen : Valót­lanságot beszél!) Módjukban van megkérdezni ezt ezektől az uraktól s amennyiben ők nem fog­ják megmondani, szívesen megmondom én. Reischl Richárd : Folyton csak gyanúsít ! Mondja meg ! (Nagy zaj.) MeskÓ Zoltán : A libamájról beszélt, mert azt szereti, de ezeket nem szereti ! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, hogy tartsák magukat a házszabályokhoz. Közbe­r. 15 :

Next

/
Oldalképek
Tartalom