Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

106 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hő 22-én, csütörtökön. semmit és a vagyonadó teljesen elveszi alóluk a talajt. Ezzel szemben a birtok megmarad és mindig csak gyarapszik. Griger Miklós : Azért én szivesen lennék hátulajdonos ! Sándor Pál : Nem érne ma vele semmit ! Griger MiklÓS : Mégis szivesen átveszem az egyik házát ! Sándor Pál : A földbirtokosoknak annak tudatára kell ébredniök, hogy ugy, amint a hatalom a többségük folytán a kezükben van, a terhek többségét is el kell vállalniok. Nem segitenek a jajgatások egyik-másik dolgon, ami a földmivelésre vonatkozik, amint ezt az előttem szólót, képviselőtársunknál is láttuk. Ma már mindenki tudja és látja, hogy Magyarország vagyona a földbirtokban rejlik és Magyarországnak csak ugy lehet uj vagyont szereznie, ha megszervezzük azt a tranzitó kereskedelmet, amelyre Magyarország a jövőben hivatva lesz, s amely ma még nem lehet érték intézményeink hiányossága folytán, amely azonban fekvésünknél fogva, amely olyan, mint Belgium fekvése, megillet bennünket és amelyet ügyes kereskedelmi gárdánkkal — mert hiszen ezt senki sem tagadhatja, hogy a kereskedelmünk nagyon ügyes és találékony — meg tudunk szerezni és el tudunk hóditani azoktól a tényezőktől, amelyek épen csak, mint üvegházi művirágot fejlesztették nagyra. Magára a felhatalmazási törvényjavaslatra csak azt kell mondanom, hogy én már a pénzügyi bizottságban indítványoztam, hogy ne adjuk meg hat hónapra az indemnitást. Ezt politikai okokból inditványoztam. En a huszévi praxisomban még sohasem tapasztaltam, hogy hat hónapra adtunk volna felhatalmazást. Arra emlékszem, hogy négy hónapra adtunk, de hat hónapra nem emlékszem. De ettől eltekintve, nem adhatjuk meg a felhatalmazást akkor, amikor az országban kétévi budgetnélküli gazdálkodás folyt. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : A zárszámadást nem is láttuk ! Sándor Pál : Senki sem tudja ebben az országban, hogy mennyivel tartozunk, senki sem tudja, hogy mennyi lehet a jövedelmünk és senki sem tudja még ma, hogy mire fogjuk a pénzt költeni. Ez még mind valóságos káosz. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : Minek a felhatalmazás ? Anélkül is költenek ! Sándor Pál : Ilyen körülmények között adjunk hat hónapra felhatalmazást ? De komplikálja az ügyet az is, hogy félek, hogy a felhatalmazás megadása után esetleg megvan az eshetősége annak, hogy az 1920. évi I. tc.-től eltérőleg az uj választások alkalmával egy másik választási alapot fognak kijelölni. Ez a lehetőség megvan, nem mondom, hogy a mostani ministeriumnál, de jöhet akár egy Biday-ministerium, amely ezt meg fogja csinálni. Abban a pillanatban, amikor a választásokba belemegyünk, egy óra alatt megadhatjuk az indemnitást további három hónapra. Mi szükség van arra, hogy már most hat hónapra adjuk meg a felhatalmazást ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Várjuk meg azokat a tárgyalásokat, amelyek a választási alapelvek tekintetében folynak és amelyeket abszolúte nem ismerünk. Akkor azután nem lesz senki itt a Házban, aki ujabb három hónapra ne adna meg az indemnitást. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Az is fontos, liogy kinek adjuk meg az indemnitást és hogy megbizunk-e ebben a kormányban, hogy pártatlan, tiszta választást fog csinálni. A Háztól fog függni, hogy kiben bizik meg. Talán eszünkbe jut az, hogy egy hivatalnok-kormányt fogunk az ügyek élére állitani. Én tehát nem teszek indítványt ebben a tekintetben . . . Rassay Károly : Majd én teszek ! Sándor Pál : . . .méltóztassanak indítványt tenni. En nem teszek indítványt, mert nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy ezt megtegyem. Ha a többség meg akarja adni az indemnitást, — amit én soha nem tekintettem bizalmi kérdésnek — méltóztassék ezt megadni. De figyelmeztetnem kellett önöket arra a veszélyre, amely itt fennáll. Rassay Károly *. Még azt sem merik elárulni, hogy titkos választójogot akarnak-e. Giesswein Sándor *. ügy van ! Ez a leglényegesebb ! (Za'i. Elnök csenget.) Sándor Pál : Megvallom őszintén, az indemnitásban — mert eddig nem volt más, mint indemnitás — nélkülözök minden takarékossági hajlamot. Az egész vonalon olyan pazarlást, minden meggondolás nélküli pénzpocsékolást látok, amelynek párját nem látjuk más államokban. A pénzügyi bizottságban az összes pártok megállapították, hogy a takarékossági elvet a kormány semmiképen sem tudja megvalósítani. Mi ugy költekezünk, mintha rendezett állam volnánk. (Gróf Andrássy Gyula belép a terembe. Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök (csenget) : Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Sándor Pál : Mi ugy költekezünk, mintha egy nagy, szolvens állam volnánk, mintha nekünk semmi bajunk nem volna. Én már egy ízben rámutattam arra, hogy Hollandiának, ennek a gazdag államnak összes ministeriumai egy épületben vannak és csekély hivatalnoki létszámmal végzik e munkát. Franciaországban most a törvényhozás kimondta, hogy egyszerre 50.000 hivatalnokot bocsát el, mert nem birják őket megtartani. Nálunk méltóztassanak csak a különböző szénkormánybiztosságokat nézni ; a szénkérdésről csak később leszek bátor beszélni. Előbb az egész háború alatt egyetlenegy ember, Vázsonyi Jenő intézte az egész szén-ügyet, ami nehéz dolog volt ; és meg tudta tartani a 98 filléres hazai szén árat, és meg tudta csinálni Németországgal, hogy 1 K 20 fillérért kapjuk az összes importokat és nem kellett márkával fizetni. Egy ember csinálta meg ezt az egész dolgot.