Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 107 ReiSChl Richárd: Akkor könnyebb volt, mint most ! Sándor Pál : Most pedig van nálunk egy termelési kormánybiztosság, egy szénelosztó kormánybiztosság, (Zaj a középen.) egy katonai kormánybiztosság és van még egy tőzeg-osztályunk is. Ezt az egészet azelőtt nagy Magyarországban egy ember intézte, az igaz, hogy az aztán diktátor volt... Budaváry László : A tőzegosztályt Vázsonyi intézte Î Elnök : Budaváry képviselő urat kérem, szíveskedjék a házszabályokat megtartani. Sándor Pál : ... annak nem imponált, hogy amikor visszajött Bethlen hívására, hogy átvegye a magyar államvasirtat és amikor a Peidl-kormány idején az öreg Chorin meg a fia is megkérte, hogy legyen csak Vázsonyi ismét az államvasút elnöke, csak a szénhez ne engedjék, ő nem engedte magát befolyásoltatni. Most a csonka Magyarországon négy kormánybiztosságunk van. Nagy Magyarországon elég volt egy, nekünk négy kell. Bocsánatot kérek, a mi államunk ilyen költekezéseket nem bir meg. Nem lehetséges, hogy csak azért, hogy csak egyes embereket eltartsunk, az állam ilyen kiadásokba verje magát. Az államnak végre rá kell jönnie, hogy neki egy bizonyos budget keretében meg kell maradnia, mert különben az állam financiái tönkremennek. Ilyen virtsaftot egyetlen egy pártnak sem lehet és szabad helyeselnie. Nekünk a legnagyobb takarékossággal kell berendezkedn ünk. Biztos vagyok abban, hogy miután pénzügyministerünk ilyen hausbacken-programmot adott, tudni is fogja a kötelességét és lesz annyi ereje, hogy a különböző ministeriumok túlzott igényeit lefaragja. Mi a pénzügyi bizottságban már többször tettünk az előbbi pénzügyministernek ajánlatot, hogy hozza elénk végre a budgetet és vitassuk meg annak tételeit, hogy a pénzügyi bizottság állapithassa meg, hogy ezt megadjuk, amazt meg nem adjuk meg, de három év alatt nem tudtuk keresztülvinni, hogy ezen tételek fölött dönthessünk, mert csak indemnitást követeltek háromnégy, meg hat hónapra. Ez lehetetlen dolog egy rendes államháztartásban, mely lehetetlen dolgot nem lehet megoldani azzal, amit a t. pénzügymii ister ur elénk állit. Nem lehet azt megoldani sem a bankópréssel, sem a folytonos adóztatással. Láttuk a bankóprés hatását Lengyelországban és Ausztriában, nagyon jól láttuk, hogy a bankóprés működésének is van egy bizonyos határa. A bankóprés rögtön visszahat az árakra, csak egy számbeli eltolódás, egy circulus vitiosus, de azzal nem lehet segíteni. Az inflációval nem tudunk segíteni, csak rontani az állami pénzügyek helyzetén. Az egyenes adózással is odáig mentünk már, ameddig csak mehettünk, azon túlmenni, nézetem szerint, nem szabad, mert még egy pénzügyminister sem gondolta meg azt, hogy a folytonosan fokozott egyenes adóztatásnak az is a következménye, hogy a községi pótlékolások is ugyanabban a mértékben felszökkennek. Az adózás mértékénél elfelejtették a t. pénzügymin ister urak, hogy abban a pillanatban, amidőn a polgártól többet vesznek el, mint amennyit el szabad venni, az nem találja meg rendes megélhetését és beadja a kulcsot, amint ma már sokan be is adják a kulcsot. Addig tehát, mig a tékozlásnak ez az anarchiája tart, az adóztatásokat semmi körülmények között nem szabad kiterjeszteni. . . Friedrich István : Ebben igaza van Sándor Pálnak ! Sándor Pál : ... és addig, amig a Nemzetgyűlés nem látja egész tisztán és világosan, hogy a pénzügymin ister ur miként állítja be a bevételeket és a kiadásokat és meg nem mondja, hogy mikép akarja a deficitet eliminálni, további adókat a nemzetgyűlésnek megszavazni semmi körülmények között sem szabad. Látom már, hogy a legközelebbi adóztatás megint a forgalmi adó felemelése lesz. Ugron Gábor : Bejelentette ! Sándor Pál : Még nem szólt erről semmit a pénzügymin ister ur ! Ugron Gábor: De igen ! Sándor Pál : Nem szólt még erről semmit, eredeti beszédében legalább nem olvastam és az újságokból sem értesültem róla. Azt tartom, hogy a forgalmi adó a legrettentőbb adói, amit csak elképzelni lehet ; a forgalmi adó a szegényeknek irtózatos megadóztatása. Ereky Károly : Épen a képviselő ur kívánta a forgalmi adót. Most már belátja hibáját ? Sándor Pál : Nem látom be. A forgalmi adó ideája az amerikai szabadságharcoktól datálódik. Ott négy év alatt behozták vele az összes hadiköltségeket, a felkelésnek, a szabadságharcnak összes költségeit. Ezt az adónemet, amely esetleg az országnak behoz 3—5 milliárdot, arra a bizonyos időre be kellett hozni, mert nem maradt más hátra, mint ennek a rettenetes, legzaklatóbb adónemnek a behozatala. Ennek az adónak azonban határidőre meg kell szűnnie, az nem maradhat meg, pláne azokkal a többi adókkal egyetemben, a kisvagyonadóval stb. együtt, melyeket — nagyon jól tudja t. képviselőtársam — ki van zárva, hogy ez a népesség és a termelő tényezők megfizethessenek. Minden embernek rá kell jönnie a saját maga bőrén, hogy ennek az adózásnak egyszer véget kell vetni. Ki van zárva, hogy ezt tovább viselhessük. És itt szembe kell szállnom azoknak a tendenciáival is, akiknek abban telik a kedvük, hogy Hegedüs volt pénzügyminister úrra most követ dobnak. Rassay Károly : Eddig tapsolták ! Sándor Pál : Amikor ő beteg, amikor megszenvedi túlfeszített munkásságát, — hogy igaza volt-e vagy sem, arról most nem akarok beszélni — akkor találkoznak egyes emberek, pláne olyanok, akik azelőtt lelkesedéssel követték, akik azelőtt megtapsolták, de akik most szeretnék megrugdalni. Ez nem nobilis, nem magyar emberhez méltó eljárás, melyet a legerősebben kárhoztatok. 14*