Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

A nemzetgyűlés 272: ülése 1921 gróf Bethlen István, mint a pénzügyministeriurn ideiglenes vezetésével megbízott min ister ebi ok. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Már itt az utódja. Bródy Ernő : Igsn, itt az utódja, Káliay Tibor pénzügymin ister ur. Dz ez nemcsak pénzügyi kérdés. Magáról a 300 millióról szóló törvényjavaslatot az igen tisztelt kereskedelmi minister ur adta be ; a lakásrendeletek dolgában idáig az igazságügyminister ur intézkedett; most átment az ügy a népjóléti ministerhez, s követeli magának nagyon sürgősen és hevesen a belügyminister. Tehát öt gazda közül kihez tartozik ez az ügy ? Sahova, úgyhogy tulajdonképen elvész az egész dolog. Bár én ellensége vagyok a katonai diktatúrának s nem szeretem,, ha beszélnek parasztdiktaturáról, ezen a téren azonban elfogadnék egy diktatúrát egy termelési lakásdiktátort, aki kezébe vernié a dolgot, az építkezések munkáját» Itt én, aki abszolúte a demokrácia hive vagyok és minden téren a hatalmak megoszlásának alapján állok, szivesen alávetném magamat diktatórikus épitési és alkotási intézkedéseknek. Mondom, nagy baj, hogy tulajdonképen nincs gazdája ennek a .törvény] avaslatnak. En ezt a törvényjavaslatot azért nem fogadom el, mert kevésnek tartom. Maga az, ami benne van a törvényjavaslatban, helyes, csak kevés, mert ez a 30,0 millió először is egyáltalában igen kevés összeg arra a célra, amelyről itt szó van. Az adómentességre vonatkozó intézkedések helyesek. Nagyon természetes, hogy követeltük azt is, hogy a törvényben biztosittassék az adómentesség, mert mindaddig, amig csak rendeletekben volt erről szó, nem volt meg az a biztonság, — a rendeletek változván — hogy állandóságra lehetne számitani ebben a kérdésben. Nagyon helyes tehát, hogy az adómentességek kérdése törvény utján szabályoztatott. De a kérdésnek legfontosabb "részét, a pénzügyi, a gazdasági részét nem oldja meg a törvényjavaslat. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra, hogy tulaj donképen mi kell az épit kezeshez. Ez sem olyan egyszerű kérdés. A háború előtt, a békeidőben nem voltak problémák azok a kérdések, amelyek a háború és a forradalmak után problémává nőtték ki magukat. Kell az építkezéshez elsősorban telek, kell munkaerő, kell a közlekedéseszközök lehetősége és kell tőke. A háborúban ez nem volt mindig igy. Mikor megvolt az építkezési hajlam, akkor nem volt meg a munkaerő, mert a munkaerő, a munkások tömegei künn voltak a fronton és épen ezek a szakmunkások, az építőmunkások nem lévén idehaza, nem lehetett megindítani az építkezést. Volt idő, amidőn az építési anyag kérdése okozott komolynehézségeket. Pl. a szénkérdés még tavaly nagyon nehéz kérdés volt, két évvel ezelőtt pedig még nagyobb nehézségeket okozott. Az anyag és az anyaggyártás kérdése tehát szintén rendkivül nehéz volt. . Most azonban a munkaerő kérdésével már évi december hő 19-én, hétfőn. 5 rendben volnánk, sőt attól kell félni, hogy ha sokáig igy tart, .akkor a munkaerő kivándorol, mert nem talál itt elhelyezkedést, munkaalkalmat. Azt hiszem, az épitési anyag kérdése is rendben volna, t. i. az épitési anyag előteremthető, a közlekedési és szállítási nehézségeket is meg lehetné oldani. Most a tőke, a financiális helyzet kérdése a legnehezebb, az ugyanis, hogy érdemes legyen házakba a magántőkének a maga vagyonát belefektetni, hogy ez rentábilis legyen, másrészt pedig az, hogy az állam és a város — miután ez a helyzet állt elő — abban a helyzetben legyen, hogy maga is tudjon közvetlenül építeni, vagy megfelelő módon segítse az építkezést. Ezek a kérdések tolulnak előtérbe. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy különböző tervek merültek fel ebben az irányban. Igen kedvenc eszme pl. az, hogy mivel mostani pénzmiknek ugy sincs tulaj donképen fedezete, sokkal többet kellene belőle forgalomba hozni, épen épit kezesi célokra. Azt mondják, ne 300 milliót adjon az állam erre a célra, hanem adjon egy milliárdot, úgyis csak papirosról van szó. Ez a pénz azonban azután olyan volna, amelynek fedezete, reális alapja volna magukban az épületekben, amelyeket emeltek, ugy hogy nem olyan elvetendő terv az, hogy minél nagyobb összeget fordítsanak erre a célra. Németországból egy másik idea sugárzik most felénk. Hallottam azt, hogy ott nehogy megtörténjék az, ami a pénzzel megtörtént, hogy nem arra a célra fordítják, amire állítják, u. n. épitőpénzt... Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis ter : Bauscheine ! Bródy Ernő: ...u. n. Baugeldet hoznak forgalomba és tisztán az építkezésre alakulnak ilyen Baugesellschaftok és Ansiedlungsgenössenschaftok, amelyek összeköttetésben állnak magukkal az intézetekkel. Ott ezek az épitőpénzek arányba hozatván a forgalomban lévő pénzegyseggel, annak egy nagy hatványára emeltetnek s az épitőpénz ezzel a rendeltetéssel és ezzel a céllal teljesiti hivatását, aminek az az előnye is megvan, hogy kamat nélkül történvén ez a művelet, tisztán magára a tőketörlesztésre fordítható a visszafizetés. Még nem volt alkalmam teljesen behatolni ebbe a kérdésbe, csak felemlítem, mert ezeken a problémákon gondolkozni kell. Senki sem állíthatja, hogy privilégiuma van valamilyen találmányra, de ez a kérdés mindenesetre megérdemli, hogy a legjobbak, legnemesebbek, legszakértőbbek gondolkozzanak rajta. A pénzkérdést talán igy valahogy kellene megoldani, mert a pénznek természete az önzés. A tőkének hiába beszélünk, hiába tartunk nagy előadásokat, az szereti a maga munkájának gyümölcsét és eredményét látni. A pénz, a tőke felhasználásával tehát olyan altruisztikus formát kellene találnunk, amely lehetővé teszi, hegy a célt elérjük. Ez volna a megoldandó probléma. Ha az épitőpénz megoldhatóvá teszi ezt a kérdést.