Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

À nemzetgyïdês 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 95 a helyét. A t. ministerelnök urnák tudatában kell lennie annak, hogy az egész ország nevében beszél; de annak is tudatában kell lennie, hogy ő irányítja az országnak az ügyeit. Még jobban kell azonban arra nézni, hogy az ő beszéde kifelé mennyire hat. Es itt belátom azt, hogy egy ministerelnök nem mondhatja meg mindenkor a tiszta igazságot abból a ministerelnöki székből. Belátom, hogy az állami exigeneiák megkövetelik olykor, hogy burkolt diplomáciai formában adjon elő egyetmást. Nekem is azt mondta valamikor egy szép asszony, (Halljuk! Halljuk!) amikor jeleztem, hogy az igazságot fogom megmondani, hogy : az istenért, kérem, csak az igazságot ne mondja nekem ! Hazudjék, amennyire csak lehet ! (Derültség.) Ezt mondom én a ministerelnök urnák, vonatkoztatva ezt azon kijelentésre, amelyet ő itt a vallások tekintetében tett, kérve a ministerelnök urat, hogy abból a székből ne mondjon olyan igazságokat, mint aminőket ebben a beszédében mondott. Mert méltóztassanak elhinni, hogy az ilyen beszédek a ministerelnöki székből, ha — nem tagadom — igen nagy haladást mutatnak is — az ország érdekeire való tekintettel mégis károsaknak bizonyulnak. Én ezt nem mondom semmiféle zsidó érdekből, mert engem a ministerelnök ur haladása, ha kritikát fogok is fölötte gyakorolni, kielégit. Kifelé azonban, t. Nemzetgyűlés, amint ki fogom fejteni, — s erre vonatkozó adataimat be fogom önöknek mutatni, ugyanolyan tisztességesen és becsületesen, mint bemutattam eddigi adataimat, amelyekből a ház jórésze meggyőződhetett, hogy azok hitelt érdemelnek, — mondom, fokról-fokra be fogom mutatni, hogy ezeket a mi dolgainkat legalább kifelé bizonyos tekintetben mitigálni kell, mert különben az országra nézve károsak. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Belátom, hogy a ministerelnök ur még mindig a legutóbbi két év keresztény irányzatának ideológiája alapján áll. Belátom azt is, hogy bizonyos tekintetben talán a politikai pártok kényszeritik erre az útra, ha ugyan egy ország ministerelnöke nem vághat külön utat magának. (Zaj és közbeszólások a középen: A meggyőződése vezeti és nem a pártok kényszeritik !) Kóródi Katona János: Szóval, Bethlen még nem eléggé filoszemita ! (Zaj.) Sándor Pál : Gróf Bethlen maga sem fogja mondani, hogy ő valamikor is filoszemita volt. Bethlen gróf ur mindenkor konzervatív irányzatot képviselt, amelyet én tiszteltem és becsültem, megkövetelem azonban, hogy, ha az én nézetem más is, azért azt becsüléssel fogadja t. fiatal képviselőtársam. En ép ugy vallom, amit mondok, mint a ministerelnök ur a saját maga nézetét és tisztelni és becsülni fogom t. képviselőtársam véleményét is, ha más álláspontot foglal el, méltóztassék azonban megengedni, hogy én itt tisztán saját nevemben beszélve, kijelentsem, hogy nem töltök be semmiféle funkciót, hogy a saját magam ideáit adom elő. (Halljuk ! Halljuk!) A t. ministerelnök ur ideológiája alapján hatóságaink is ebben az irányban haladnak. A legjobban mutatja ezt a debreceni Csilléryféie pör, amelyben az ügyészség már kimondta, hogy nem teheti magáévá azt az álláspontot, hogy Csilléry felekezet ellen izgatott, mert csak faj ellen izgatott, ezt pedig az ügyészség vád tárgyává nem teheti. Kóródi Katona János: Ugy is van! Sándor Pál : T. képviselőtársamnak bizonyára tetszik ez az Ítélet, magyar törvényeink értelmében azonban, amelyek fennállanak és kell hogy ugy álljanak, mint Sión hegye, s amelyek ugyanazon alappal birnak, mint a biblia, amelynek ha egy szavát vagy csak egy betűjét is elveszik, akkor máris meg lehet ingatni az egészet, mondom, tételes törvényeink értelmében ez helytelen álláspont; már pedig, ha a mi tételes törvényeinktől eltérünk, ha a ministerelnök vagy az igazságügyminister által befolyásolt ügyészség nem ragaszkodik a törvény betűjéhez, akkor nemcsak a szóbanforgó törvény inog meg, hanem megingatják ezzel az összes magyar törvények érvényességébe vetett hitet és azokat a jogokat is, amelyeket mindnyájan élvezünk és becsben tartunk. Itt tehát nem arról van szó, t. Nemzetgyűlés, hogy egyikünk vagy másikunk hogyan gondolkozik, hanem arról, hogy hatóságaink és különösen azok, akik hatóságaink fölött állanak, törvényeinket minden tekintetben megtartják. Az nem használ nekünk, ha itt liberálisabb szavakat hallunk. Méltóztassanak elhinni, nem kellenek árulók, a külföld nélkülük is mindenről informálva van. Annyi külföldi van ebben a városban, annyira nyíltan nézik és látják a dolgokat, hogy itt nem kell árulónak lennie senkinek sem, ezek a külföldi urak mindenről igen jól vannak tájékozva anélkül, hogy csak egy garast is kellene fizetniök a spionokra, mert nincs reájuk szükségük. Az azonban mégsem járja, t. Nemzetgyűlés, hogy mi kifelé a legliberálisabbak vagyunk, befelé pedig konzervatív irányt követünk. T. Nemzetgyűlés! Ami az idebenn történőket illeti, vegyük példaképen csak azt, hogy a ministerelnök ur beszédére, kvázi visszhang gyanánt, az ébredők megéljenezték az izsákiakat. Mit jelent ez? Az izsákiaknak minden tekintetben megadták a törvény alóli mentesítést. Helyes. Ha azonban a ministerelnök felszólal, szabad-e egy ilyen magánegyesületnek közönséges gyilkosokat, ártatlanok gyilkosait éltetni? Mi tudjuk, hogy az ébredők egy magántársaság, de a külföld erről a tüntetésről szintén tudomást vesz és mivel épen eleget pertraktálták, tudja azt is, hogy mi az az izsáki eset. Itt van aztán egy másik okos dolog, amit az ország érdekében a rendőrség csinál.