Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
96 A nemzetgyűlés 375. ülése 1931. évi december hó 33-én, csütörtökön. Egy barátom, akinek ükapja is már itt volt Magyarországon, akinek öt fia volt a háborúban, akik közül négy elesett és csak egy maradt meg, megjelent a rendőrségen és egy passzust kért a maga számára. Adtak is neki ; ezen a passzuson azonban a korona mellé egy nagy római kettes volt odanyomtatva. Kérdi, hogy mi ez, mire azt felelték, hogy ez^a megbízhatatlanok jelzése a passzusban. 0 természetesen tiltakozott ez ellen, hivatkozott arra, hogy mindenkor megtette a maga polgári kötelességét, elmondta, hogy őt a király kitüntette, ő méltóságos ur, mindenkor jó magyar hazafi volt, gyermekeit hazafias neveltetésben részesitette s kérdezte, hogy miért volna tehát ő megbízhatatlan. Azt a választ kapta, hogy minden zsidó megbízhatatlan, minden zsidó részére kiállított passzuson a korona mellé oda kell tenni ezt a római kettest. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát hogyan fest ez a dolog kifelé, t. Nemzetgyűlés ? Ki és milyen törvény alapján rendeli ezt el? Mi ebben a ráció? Szabad-e nekünk ilyesmit tennünk, minek következtében, ha az illető külföMre megy s ott megkérdezik tőle, hogy mit jelent az a kettes szám, azt kelljen mondania, hogy ő megbízhatatlan ember ? Szolgálja-e ez a mi kereskedelmi érdekeinket? Okos dolog-e, hogy, ha az ilyen ember külföldre megy, ott mint megbízhatatlan egyéniség jelenjék meg és mint ilyen képviselje Magyarország gazdasági érdekeit ? A t. belügyminister ur, gróf Klebersberg a szabadelvű párthoz tartozott. Gróf Ráday szintén szabadelviipárti volt. Gróf Bethlen a nemzeti párthoz tartozott. Nem tudom tehát, hogyan jut eszébe a mostani kormánynak ilyen dolog. Mert azt természetesen nem hihetem, hogy a rendőrség sua sponte, a saját kedvteléséből csinálná ezt. Legalább kifelé mutassunk ebben a tekintetben egységet, t. Nemzetgyűlés. De hivatkozhatom én adatokra a tekintetben, hogy kifelé, amikor szükség van rá, egészen másképen beszélnek. íme, itt van az a nevezetes idő, amikor gróf Teleki Pál és gróf Apponyi Albert . . . Kóródi Katona János: Az az Egyenlőség! Az az újság dicsőítette a kommunizmust. (Igaz ! TJgy van! a középen.) Sándor Pál : Az Egyenlőség egy tisztességes, hazafias lap . . . Kóródi Katona János : Dicsőitette a kommunizmust! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : ... amelyben magyar ministerek is szoktak nyilatkozni. Ha tisztességtelen volna, akkor az önök szemében jó keresztény magyar ministerek nem nyilatkoznának benne. Ez a lap 40.000 példányban jelenik meg . . . Kóródi-Katona János: Dicsőitette a kommunizmust ! Elnök : Kóródi Katona J ános képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabályok értelmében nem szabad közbeszólni. Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot. Sándor Pál: ... s ötezer példány megy belőle Amerikába. Ne méltóztassék ezt tisztességtelen lapnak stigmatizálni. Nincs ehhez joga senkinek sem. Mikor mi az entente-nál területi integritásunk tekintetében tárgyaltunk, összehordtuk mindazt a matériát, amely szükséges volt ahhoz, hogy bebizonyítsuk, hogy a zsidóság nem faj, hanem hogy a zsidók magyarok. Sok mindenfélére kitértünk itt az entente-tal való tárgyalás alkalmával és csak néhány sort legyen szabad felolvasnom belőle. Mikor a magyar zsidókról beszél, — ez gróf Teleki Pál akkori ministerelnök elaborátumában van — büszkén emlegeti, hogy a honfoglaló magyarokhoz török eredetű kazárok csatlakoztak, akik közül többen a zsidó vallást vették fel. Legnagyobb részük teljesen asszimilálódott a magyarokhoz, kiváló magyar Írókat, tudósokat és művészeket adtak nekünk s a magyar lélekhez való asszimilálódásuk következtében el kell ismernünk, hogy faji szempontból a magyar zsidók nem is zsidók, hanem magyarok. A 135. és következő oldalakon közölt jegyzék joggal támadja az Erdélyre vonatkozó román statisztikának azt az eljárását, hogy a zsidókat, akiket a magyar statisztika mint felekezetet mutat ki, nemzetiségnek veszi. A románok állították, hogy a zsidóság nemzetiség. Hangsúlyozza a jegyzék, hogy helytelen, mert célzatos és tudománytalan a román memorandumnak az az eljárása, hogy a zsidókat levonja a magyarok számából. Nem akarok az összes dokumentumokra kitérni, csak felemlítem többek között, hogy a 355. lapon azt mondja, hogy a felekezetek között a református és unitárius majdnem kizárólag magyar, míg az izraelitákból 76'9, a római katholikusokból 64*8, az ágostai evangélikusokból 31 "9 a magyar. Ezt mondja az a jegyzék, amelyet akkor a mi érdekünkben átadtunk. Tisztelt Nemzetgyűlés! Teleki Pál, az akkori ministerelnök, az önök ministerelnöke, aki az önök nevében adta át ezeket a jegyzékeket, kifelé ezt mondta. Ez az igazság. Ne tessék tehát Jánusz-arcot mutatni, hanem tessék megmondani, hogy mit akarnak; mert itt befelé antiszemitának lenni, kifelé pedig, amikor érdekeinket kell védeni, filoszemita arcot mutatni, ez nézetem szerint még sem járja. Mikor egy zsidó deputáció Székely Ferenccel, a zsidó felekezet elnökével az élén kiment Amerikába, hogy jótékony intézményeinket megmentse és gyűjtést rendezzen — eltekintve attól, hogy hány és hány ajánlatot adtam én az Amerikába menő elsőrendű keresztény férfiaknak az ottani zsidókhoz magyar érdekből — Bethlen István gróf hozzá felszólítást intézett,
