Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

 Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 271 egy memorandumba van foglalva, és amely a letartóztatásnál és az egész eljárásnál, sőt magának az ügyészségnek viselkedésénél is nagy súllyal esik a latba. Szükséges ezt ezen vallomások után felolvasni azért, hogy a kép teljes legyen, azért, hogy lássuk teljesen és tisztán, hogy Őfelsége milyen mentalitásban tette meg azt, hogy Magyarországra jött. Szükséges ez azért is, hogy méltóztassanak betekintést nyerni abba, hogy egyesek tényleg saját bevallásuk szerint is Őfelségével szemben nem azt a férfias és magyaros magatartást tanúsították, amilyent kellett volna. Hegedüs Pál altábornagy ur egy memorandumban számol be arról, hogy miért esküdött hűséget Őfelségének, miért fogadta el Őfelségétől a kitüntetést, miért lett Őfelsége által kinevezve a csapatok parancsnokává, és elmondja, hogy mikor Őfelsége őt magához rendelte, bemutatta a királyné Őfelségének azon szavakkal, hogy : Ez az én derék tábornokom, Hegedüs Pál, Hegedüs Pál altábornagy a következőkép nyilatkozik erről az audienciáról, illetőleg ennek lefolyásáról (olvassa) : »Lakásomon nyugodtabban átgondolva a történteket, további magatartásomra nézve feltettem magamban, hogy senkit sem fogok kapacitálni arra, hogy kövesse példámat, és mindent el fogok követni, hogy a polgárháború felidézése elkerültessék. Elhatározásomban, midőn a királynak letett eskümet érvényesnek elismertem, az a körülmény is késztetett, hogy én mindenáron igyekeztem a király bizalmát a magam részére megnyerni oly célból, hogy az országra nézve esetleg végzetes elhatározásainál befolyásomat hatásosabban érvényesíthessem, illetve azt a kettős szerepet folytassam, (Nagy mozgás a bal- és a szélsőhaloldalon; felkiáltások: Kettős szerepet?) melyet a múlt húsvétkor a királlyal szemben az ország érdekében játszani kénytelen voltam.« (Zaj a baloldalon.) Sándor Pál: Pfuj! Somogyi István : Ugyancsak később Hegedüs Pál altábornagy ebben a memorandumban azt adja elő, hogy mint a király által kinevezett haderőparancsnok, oly demarkációs vonalat állapított meg az úgynevezett kormányhü csapatok részére, amely a király csapatainak helyzetét egyenesen tarthatatlanná tette; mert ő látta, hogy azok a magaslatok, amelyeket a király csapatai megszállva tartanak, dominálják a vidéket s mégis ezen magaslatokat az u.n.kormánycsapatoknak ítélte oda, mint főparancsnok. Azonfelül ugyancsak Hegedüs Pál altábornagy vallomásából a következő érdekes körülményre bátorkodom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni. Hegedüs Pál altábornagy a következőket mondja itt (olvassa) : »Ez után Lehár a királynak egész utazását közölte velem, és ekkor tudtam csak meg, hogy a királyi,,pár már reggel négy óra óta van Sopronban. Őfelségéik eközben elfogyasztották ebédjüket és én bebocsátást nyertem hozzájuk. A király jelentkezésem után nagyon melegen megrázta a kezemet és a királynénak a következő szavakkal mutatott be: »Dass ist der brave Eeldmarschalleutnant Hegedüs, von dem ich Dir schon erzählt habe.« — vagyis hogy ez az a derék Hegedüs altábornagy, akiről már beszéltem. »Ezután a király azt a kérdést intézte hozzám, hogy letettem-e neki annak idején a hűségesküt? Igenlő válasz után beszélgettünk és erre én megjegyeztem, hogy van egy rendelet, melyben a hadsereg tagjainak tudomására hozatott, hogy a király a hadsereg tagjait az eskü alól feloldja és ha jól emlékszem, ez hivatkozással József u főhercegnek egy kijelentésére történt, mire Őfelsége azt válaszolta, hogy ha a főherceg ezt a kijelentést tette, akkor nem mondott igazat.« Szilágyi Lajos: A főherceg ma megcáfolja. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a kijelentésnek csattanója tegnap este játszódott le akkor, amikor a mentelmi bizottság elnökéhez József főherceg ő kir. fensége egy levelet intézett, amely levélben a következőket mondja. Az eredeti az előadó urnái van, az egyik lapban azonban meg van magának a levélnek a szövege (olvassa): »József királyi herceg tábornagy ur őfenségének tudomására jutott, hogy a letartóztatásban lévő képviselő urak mentelmi ügyében tartott vizsgálat folyamán Hegedüs Pál altábornagy ur kihallgatása alkalmával bizonyos beszélgetést adott elő, amelyet IV. Károly király Őfelségével folytatott. Miután a Hegedüs altábornagy ur által Őfelségének tett jelentés nem fedi a valóságot, van szerencsém a királyi herceg őfenségének megbízásából a következőket bejelenteni : Ö kir. fensége a Hegedüs altábornagy ur által neki imputait kijelentést soha nem tette. Ő kir. fensége Hegedüs altábornagy úrral a tisztikar eskütételéről való beszélgetése alkalmával csakis azt a kijelentést tette, hogy egyrészt IV. Károly Őfelsége annak idején telefonon vele, a királyi herceg őfenségével közölte, hogy engedélyt ad a tisztikarnak egy ujabb eskü letételére, másrészt, hogy Őfelsége, IV. Károly az akkori katonai iroda által 1918 november 2-án ő királyi fenségének is megküldött 7476-ik számú távirata szerint megengedte, hogy a tisztikar Magyarország alkotmányára és függetlenségére az esküt letehesse. « (Mozgás.) Sréter István: Előbb pedig leszavazott a respublikára. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Kicsoda?) A tisztikar! 29-én! Ugron Gábor: Mi közöm ahhoz, hogy az osztrák tisztikar mit csinált? Somogyi István (olvassa): »A királyi herceg őfensége annál kevésbé tette a Hegedüs altábornagy ur által neki tulajdonított kijelentést, mert 1918 november 2-án a királyi her-