Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-257
r A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. evi szept. hó 24-én, szombaton. 81 hogyha ilyen utón és módon, ilyen eszközökkel kivánnám az én kollégámat, azt a ministert, lehetetlenné tenni, aki velem a kabinetben ül. (Helyeslés jobb felöl.) Soha eszem ágában sem volt ez ; ellenkezőleg, a földmivelésügyi minister ur érdekének tartom, hogy ez a •vizsgálat becsületesen \égrehajtassék, ( Ugy van! bal jelöl.) mert hiszen az ő reputációja érdekében van elsősorban erre a vizsgálatra szükség. En annak idején egy levélben közöltem a földmivelésügyi minister úrral, hogy Esküdtről a nagy közvéleményben mindenféle hirek vannak elterjedve. Sajnos, ez a levél nem került soha a földmivelésügyi minister ur kezébe, mert épen az a bűnös, aki ott ült és a bűntényt elkövette, ezt a levelet eltüntette s nem engedte, hogy az a földmivelésügyi minister ur kezébe kerüljön. De tovább megyek. Az is mondatott, hogy én a vizsgálatot ugy indittattam meg, hogy a földmivelésügyi minister ur arról nem értesülhetett. A dolog igy folyt le : Én konkrét vádak tudomására jutottam, még pedig egy képviselő ur részéről. Magamhoz hivattam az ügyészt és a városi főkapitányt, közöltem velük a vádat és felszólítottam őket, hogy járjanak el. Ök azt felelték, hogy itt minden perc, amely az eljárást megakasztaná, kárba vész és hogy esetleg lehetővé válik, hogy az illető a bűnjeleket eltüntesse, tehát itt a várásnak nincs módja és nem szabad egy pillanatig sem várni. Ennek volt a következménye az, hogy én megengedtem nekik, hogy ők másnap reggel már a földmivelésügyi ministeriumban az illető egyénnel szemben eljárjanak. De ugyanakkor kiadtam a rendeletet és a parancsot, hogy a földmivelésügyi ministert egyidejűleg értesítsék. Sajnos, a rendőrségi közeg, aki ezt a vizsgálatot megindította és lefolytatta, ugy látszik, a nagy sietségben és elfoglaltságban elmulasztotta az értesítést ; ez azonban nem szolgálhatott okul arra, hogy ezzel a közeggel szemben megfelelő módon el ne járjunk ; ezt a főkapitány a földmivelésügyi minister urnák be is jelentette. (Helyeslés jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Már most át akarok térni arra a kérdésre, hogy amennyiben nemzetgyűlési képviselők ilyen kiviteli engedélyekben szintén eljártak, ezekkel a képziselőkkel szemben, illetve az eljárással magával szemben mi a kormány álláspontja. En azt hiszem, hogy miután az összeférhetlenségi törvény egészen precíze megállapítja az összeférhetlenségi eseteket, minekünk kötelességünk az összeférhetlenségi bizottságot — és nem egy zsűrit — megbízni, mert felesleges egy külön zsűrit vagy parlamenti külön választott bizottságot ezzel megbízni. Rassay Károly: Miért? Gr. Bethlen István ministerelnök: Megvan erre a parlamentnek a maga alkotmányos fóruma ; azért van az összeférhetlenségi bizottság, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzék, nekünk az összeférhetlenségi bizottságot kell abba a helyzetbe juttatnunk, hogy azokkal a kérdósekNEMZBTGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTI kel foglalkozhassak, amelyek itt szóbajönnek Az összeférhetlenségi törvény 11. §-a megállapítja az országgyűlési képviselőnek összeférhetlenségét abban a tekintetben, hogy pénzért, vagy bármi anyagi előnyért, vagy ellenszolgáltatásért bárki érdekében a kormánynál közbenjárjon. Ennek megvan a büntetőszankciója is a 25. §-ban, amely megállapítja azt, hogy abban az esetben, hogy ha a képviselő ilyennel nemcsak vádoltatik, hanem vele szemben ilyen bebizonyosul, abban az esetben mandátumától fosztatik meg. Azután van a 13. §, amely az országgyűlési képviselők közbenjárását a kormánynál tilalmazza hét vagy nyolc esetben, ezek között a d) pont alatt : jövedelmező jogok adományozására vagy átruházására nézve. Tehát a közbenjárás a kormánynál a kiviteli engedélyek tárgyában a kormány felfogása szerint a 13. § d) pontja alá tartozik. Ugyanezen paragrafus azonban azt is megmondja és igy fejezi ki magát (olvassa) : »... azonban a fentebb felsorolt ügyekben és a képviselő választókerületének, törvényhatóságnak, vagy választókerületéhez tartozó városok, községek, nem nyereségre alakuló szövetkezetek, kereskedelmi és iparkamarák, kereskedelmi és ipartestületek, igy gazdasági egyesület érdekében ezek felhívására, — vagy választókerületétől is eltekintve : egyházi, iskolai vagy egyéb kulturális testületek érdekében díjtalanul eljárhat.« Az összeférhetlenségi törvény tehát maga is bizonyos eljárási kategóriákat kivon az összeférhetlenség alól. A kormánynak tehát egy kötelessége van s ez az, hogy közölje a Házzal azoknak a képviselőknek a listáját, akik ilyen ügyekben közbenjártak. (Helyeslés.) A földmivelésügyi minister ur a maga részéről ezen lista összeállításán most fáradozik, — ez nagy munka, mert 15—16.000 kiviteli engedély revíziójáról van szó — és a Ház legközelebbi ülésén ezt a listát elő fogja terjeszteni. Ez a lista fogja a Házat abba a helyzetbe hozni, hogy azt kiadva az összeférhetlenségi bizottságnak, az összeférhetlenségi bizottság a maga részéről állást foglaljon. Ami végre még azt a kérdést illeti, amelyre a t. képviselő ur is rámutatott, hogy a kormány egyes tagjai is kiviteli engedélyekben lépéseket tettek egyik és másik esetben, én a magam részéről már a pártközi bizottság előtt is kifejtettem, hogy nekem mint kormányelnöknek nemcsak jogom, hanem bizonyos pontig kötelességem is minden állami cselekedetnél az ellenőrzést, és a politikai befolyást gyakorolni azon etikai határokon belül, amelyek mindenkinek előírva vannak. Én a magam részéről tényleg két esetben ilyen értelemben léptem közbe. Az egyik egy tranzitó-engedóly volt, amelynek jövedelme bizonyos altruisztikus célokra lett volna fordítandó, ahol az illető az összes tiszta jövedelmet ilyen célra biztosította. (Mozgás balfelöl.) Ez nem 11
