Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

82 A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. volt sem politikai, sem pártpolitikai cél, hanem tisztán nemzeti altruisztikus cél s majd az össze­férhetlenségi bizottság előtt bátor leszek annak elszámolását bemutatni. Ami a másik esetet illeti, ennél azért lép­tem közbe, mert a Move-nál tényleg jelentkeztek a hadseregből leszerelt tisztek nagy számban és kérték, hogy a Move őket kenyérkeresetükben támogassa. (Mozgás a baloldalon.) Hozzám for­dult Sávoly altábornagy azzal a kéréssel, hogy bizonyos lókivitelnél ilyen embereknek alkalma­zását tegyük lehetővé, s amennyiben tiszta jöve­delem maradna, az a Move-nak sportfejlesztő céljaira fog fordíttatni. (Mozgás balfelöl.) Ebben a tekintetben is közbeléptem. Azt hiszem, ez a közbelépés is jogos volt a magam részéről Itt semmiféle rejtett politikai vagy pártcéi fenn nem forgott. Ezt is bátran bizom az összeférhetlenségi bizottság megítélésére. Végezetül csak annyit vagyok bátor még egyszer megjegyezni, hogy ezeket a kérdéseket a magyar kormány minden pártpolitikától men­tesen fogja kezelni ezentúl is. Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bűnügyi vizsgálatról, amely csak a kezdetén áll, rész­letekre menőleg nyilatkozhassam. Amikor eljön annak az ideje, ebben a tekintetben is be fogok számolni. Addig méltóztassék a Nemzetgyűlés és az ország tudomásul venni, hogy mi ebben a kérdésben kérlelhetetlen szigorral és pártatlan­sággal fogunk eljárni, mert ez a nemzet becsü­letének az ügye. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válasza után én rövidre szorítom felszólalásomat, azonban egypár kijelentést kívánok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! Azt a visszaélést, amely a kiviteli engedélyek ügyében kiderittetett, a lapok heteken vagy legalább is sok napon keresztül ugy állították be . . . Kuna P. András : Célzatosan : Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: . . . mintha az országot érte volna megkárosítás, mintha az országnak kárára tör­téntek volna a visszaélések, a fogyasztóközön­ségnek rovására, a fogyasztóközönség szájából lett volna kivéve a kenyérmag. (Mozgás.) Ez ellen kívánok tiltakozni. Mert nemcsak hogy a való igazságnak meg nem felelnek ezek a híresz­telések, (Ugy van ! jobb felöl.) amiket itten egyes lapok célzatosan terjesztettek, (Ügy van! jobb­felől.) hanem egyáltalában azt hiszem, hogy a társadalmi békének és a nemzet érdekeinek is a legrosszabb szolgálatokat tették azok az újság­írók, akik ezt az ügyet igy állították be és ezzel izgatták a közönséget. T. Nemzetgyűlés ! A valóság az, hogy ezek­nél a kiviteleknél az államot megkárosítani nem is lehetett. Az állam fillér károsodást abból . évi ssept. hó 24-én, szombaton. nem szenvedhetett, mert meg volt állapitva, hogy darabonkint hány ezer koronát kell le­fizetni az illetőnek, aki az engedélyt megkapja. Arról felelek, vállalom a felelősséget, a vizsgá­latot már el is rendeltem, és szívesen hozzá­járulok ahhoz is, hogy egy pártközi bizottság utánavizsgálja a dolgokat — mert hivatalból vizsgáltatom a dolgokat, (Helyeslés balfelöl.) — de előre is vállalom a felelősséget minden követ­kezményeiben azért, hogy egyetlenegy esetben elő nem fordult az, hogy valaki kiviteli enge­délyhez jutott volna addig, amig az államnak járó illetéket le nem fizette. Az az egyetlenegy eset volt az, amelyre a ministerelnök ur hivat­kozik, amely a ministertanács elé ment, és ugy lett megadva uz a tranzitó-engedély, hogy nem lett lefizetve az illeték. Drozdy Győző : Tehát nem volt praxis. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi)) földmivelésügyi minister: A 15.000 engedély közül azonban egyetlenegyet sem fog találni a bizottság olyat, hogy valaki ugy kapta volna az engedélyt, hogy az illetéket le nem fizette. Benkő Gábor: Ez a lényeg! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Egészen világos, hogy az államot meg­károsítani nem lehetett, mert az államot csak ugy lehetett volna megkárosítani, ha az illető ügyosztály a nevemet hamisítja az engedélyekre, ez azonban teljesen kizárt dolog. Azokért a tisztviselőkért felelősséget is merek vállalni, hogy ilyet nem csináltak, mert soha erre észleletem nem volt. Annak pedig, aki a központjában áll ezeknek a visszaéléseknek, egyáltalában nem volt módja abba befolyni, hogy az engedélyek kiknek és hogyan adatnak ki, mert azok a kiadásnál sem a kezébe, sem à befolyása alá nem kerül­hettek. Már most azt mondják azért egyesek, hogy annak a pénznek, amelyet ezek az üzletemberek egymás között egymásnak fizettek, az állam­pénztárba kellett volna kerülnie. Ez ebben a formában lehetetlenség. Mert amikor meghatá­rozzuk, hogy mennyi a kiviteli illeték, és valaki azt lefizeti és megkapja az engedélyt, hogy az illető hány emberrel áll össze ezt lebonyolítani, hányan rakják össze a pénzt és mit csinálnak azzal, az már üzleti dolog. Hogy azután az egyik sokat nyer, a másik rajta vészit, ez az ő dolguk. De az illeték megállapításánál tekintetbe kellett venni a viszonyokat. Lehetett volna az illetéket magasabb összegben is megállapítani, de engedelmet kérek, minden illeték, amely terheli a kiviteli cikket, legyen az állat vagy termés, a termelő rovására megy. (Ugy van ! a jobbóldalon.) Mert az, aki megveszi azt az állatot vagy azt a terményt, tudja, hogy ennyit az államnak is le kell fizetnie, tehát bele kel] neki kalkulálnia a számításába és annyival olcsóbban veszi. Amikor az állatokra a kiviteli illetéket megállapítottuk, figyelembe kellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom