Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921, évi szept. hó 24-én, szombaton. 47 Nemzetgyűlésnek a képviselő ur mentelmi jogá­nak felfüggesztését, abban a pillanatban azon­ban, amint a javaslat indokolásának másik ré­szére tér át, véleményem szerint már nem jár helyes nyomon a bizottság és olyan jogokat vindikál magának, amilyen jogokat nem gyako­rolhat, amilyen jogokkal nem bir. Rakovszky István : Ugy van ! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Bátor­kodom a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy abszolút jogok nincsenek, omnipoteneia sehol a világon nincs, s bármilyen hatalmat képviseljen a Nemzetgyűlés, mint a nemzetnek ide beküldött egyeteme, ezt a hatalmat az ab­szurdumig vinni semmi körülmények között sem lehet. Közbevetőleg megjegyzem, hogy nem az illető képviselő ur személye ellen irányul felszólalásom — vele szemben állást foglalnom semmi néven nevezendő okom nincs — sőt in­kább az ő személye érdekében is teszem meg ezt a kijelentést. En a nagy elveket tartva szem előtt, látom, hogy a mentelmi bizottság hova­tovább mind jobban és jobban vindikálja magá­nak azt a jogkört, amely nem illeti meg, neve­zetesen a birói jogkört. (Igaz! Ugy van! bal­felől.) A mentelmi bizottságnak nincsen joga kezében a büntetőtörvénykönyvvel azt mondani — mint a jelen esetben is történt —• hogy azok az illető képviselő által beszolgáltatott bizonyítékok a bíróságot feltétlenül arra fog­ják persvadeálni, hogy büntetlenséget biztosít­son a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolat­ban szóban lévő képviselő úrra nézve. Nincs joga a mentelmi bizottságnak azt mondani, hogy az ő véleménye szerint az eléje tárt bizonyíté­kok következtében semmi körülmények között sem vihetik az illetőt a büntetőbíróság elé. Mert a mentelmi bizottság nem bíróság és nem lehet bíróság (Igaz ! Ugy van ! haï felől.) s mert a mentelmi bizottságnak csak két joga van, vagy azt mondja, hogy zaklatás esete forog fenn, vagy nem illetékes hatóságtól jött a megkeresés, vagy nincsenek az iratok csatolva és nem lát bün­tetendő cselekményt fennforogni, s ebben az eset­ben megtagadja a képviselő kiadását, vagy pedig fennforog a mentelmi jog felfüggesztésének min­den kritériuma, amint jelen esetben a bizottság maga felsorolja azokat javaslata indokolásában ... Rakovszky István: Ugy van! Somogyi István: ...és akkor, amit az egyik kezével ad, nem veheti azt vissza a másik kezével, nem mondhatja, hogy kiadom az illető képviselőt, de még sem adom ki, mert eltekintve attól, hogy ez jogilag is nonsens, a mentelmi bizottság érdekében is, a jövőt véve figyelembe abszolúte kerülendő dolog. Rakovszky István: Erkölcstelen! Somogyi István : Bár rendes körülmények között a mentelmi bizottságnak el kell vonat­koztatnia magát a bűncselekménytől, a jelen esetben én nem tekinthetek attól el, s azt kell mondanom, hogy feltétlenül az illető képviselő érdekében álló lett volna a mentelmi jog fel­függesztése, amit a képviselő ur maga is kérte, hogy igy illetékes fóruma előtt bebizonyíthassa a maga igazát. Mert figyelembe kell itt ven­nünk azt is, hogy nemzetgyűlési képviselők olyan bűncselekménnyel vádoltatnak meg, ame­lyeket ilyen nesze semmi fogd meg jól, tessék­lássék mentelmi bizottsági határozattal nem lehet olyan színben feltüntetni... (Felkiáltások jobbfelol : Senki sem akarja!) ... tudom, hogy nem igy van, de olyan színben tűnik fel az ország előtt, amelyet hetek óta ilyen csemegék­kel traktálnak, hogy itt most megkezdődött az első elkenési művelet. (Igaz! Ugy van! a hal­oldalon.) Ennek sem a mentelmi bizottságot, sem az illető képviselőt, sem magát a Nemzetgyűlésnek plénumát kitennünk nem szabad. A mentelmi bizottság nem bíróság, ezt ismételten hang­súlyozom, és a mentelmi bizottságnak nincs joga az ügy meritumába belemenni, nincs joga súlyos­bitó és enyhítő körülményeket vizsgálni, nincs joga birói funkciót végezni. Abban a pillanat­ban pedig, amikor a mentelmi bizottság ezt a határozatot meghozta és kimondotta azt, hogy a felfüggesztés összes kritériumai fenforognak, a mentelmi bizottság nem teheti meg azt, hogy a bűnvádi perrendtartást felparcellázza, cenzúrá­kat alkalmazzon és azt mondja : idáig eresztem a pórázt, ezentúl pedig nem eresztem ki. Nem akarok kitérni arra, hogy kriminalisztikailag ez nonsens, egyébként is lehetetlen, abszurd dolog. Nem akarok kitérni arra sem, hogy a mentelmi bizottság nem érte el azt a célt, amelyet el akart érni, midőn azt mondja, hogy Graál Endre nemzetgyűlési képviselő büntetlenségét eredmé­nyezték azok a bizonyítékok, amelyeket kép­viselőtársunk előterjesztett és — azt mondja a mentelmi bizottság — »miért is a bizottság legjobb meggyőződése szerint azt találta helyes­nek, hogy Graál Endre képviselő bizonyítékainak a bíróság által leendő megvizsgálásáig« — mél­tóztassék erre a három szóra figyelni — szemé­lyes szabadságát korlátozó intézkedések meg­tehetők ne legyenek«. T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság határozata abszolúte nem éri el azt a célt, amelyet el akart vele érni, t. i. rossz a szöve­gezés, mert abban már nincs vita közöttünk, akik a nyomozást és vizsgálatot a bűnper fogalma alá tartozónak gondolják vagy nem, hogy a vizsgálóbíró ténykedéseivel már birói funkcióhoz ért a dolog, tehát Graál Endre t. képviselőtársunk abszolúte nincs megvédve, és semmi néven nevezendő olyan támogatást nem kapott a mentelmi bizottságtól, amilyent a mentelmi bizottság szánt neki, mert hiszen abban a pillanatban, mihelyt a vizsgálóbíró öt percig kihallgatja, — bocsásson meg, hogy a személyét érintem — de bármely képviselőtársun­kat, akit igy adnak ki, öt perc után a vizsgáló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom