Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

48 A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921 bíró ezen indokolás alapján letartóztathatja, (Mlenmondások jobbfelöl.) mert azt mondja, hogy a bíróság már megvizsgálta az ügyet. Bocsánatot kérek, ha precizirozzuk, akkor azt mondjuk, hogy »a bírói főtárgyalás elintézéséig«. Ez esetben nagyon jól tudom, hogy itt Ítélet utánról van szó, ha azonban azt mondjuk, hogy »vizsgálóbírói cselekmény és a vizsgálat stá­diuma«, az esetben birói cselekménynek, birói funkciónak lehet tekinteni azt, amikor az iratok odakerülnek és a vizsgálóbíró bármily cselek­ményt tesz. A bizottság határozata tehát ön­magának is ellentmond, nem éri el azt a hatást, melyet el akarna érni, és — mondom — olyan jogokat vindikál és olyan térre viszi a dolgot, amilyen térre részben a bizottság érdekében, részben az illető képviselőtársunk vagy képviselő­társaink érdekében, — a jövőre nézve is beszé­lek — részben pedig a Nemzetgyűlés reputációja érdekében soha, semmi körülmények között nem szabad vinni, (ügy van! balfelöl) Bátorkodom még egy pillanatra kitérni arra, hogy a mentelmi bizottság határozata mindenütt a körül forog, — véleményem szerint nagyon helyesen — hogy tekintettel a mostani időkre és tekintettel arra a mentelmi jogra, mely nem az egyesé, hanem magáé az összes­ségé, inkább szigorúbban vizsgáljuk a kérdést és inkább ott is lássunk kísérteteket, ahol eset­leg nincsenek, semmint hogy lezser kezeljük a mentelmi ügyeket. Ez nagyon helyes, azonban ezt sem szabad ad absurdum vinni. Méltóztas­sék a mentelmi bizottságnak kimondani azt, hogy az ügyészség által előterjesztett iratok nem elegendők, vagy méltóztassék megállapítani azt, hogy nincsenek olyan iratok, amelyek alapján bűncselekmény megállapítható lenne. így meg­értem a dolgot, de akkor, amikor mindent meg­állapít, nem lehet azt mondani, hogy : ja, kérem hátha mégis van benne bizonyos politikai zakla­tás és ennek alapján mi a jövőre való tekintet­tel — ismétlem — nem a személyt, hanem magát a személyi immunitást akarjuk védeni, amikor igy kezeljük a kérdést. Az én tiszteletteljes indítványom tehát az, hogy tekintettel az illető képviselőtársunk sze­mélyére, aki maga is kérte, bár ez nem sokat lendit a dolgon, mert hiszen a képviselő mint egyén, nem diszponálhat a mentelmi joga felett, de — mondom — tekintettel arra, hogy az illető képviselő ur maga is kérte, tekintettel arra, hogy olyan bűncselekménnyel van vádolva, amely a képviselőt a lehető legrettenetesebb helyzetben állítja elénk és a nyilvánosság elé s olyan bűn­nel vádolja meg, amelynél csak egy nagyobb bűnt ismerek a képviselőre nézve : a hazaárulást, mondom, részben a t. képviselő urnák érdekében, részben a Nemzetgyűlésnek érdekében és főleg a mentelmi bizottság érdekében is egyszer már tegyen le arról, hogy birói jogkört vindikál magának, és hozzon olyan határozatot, amely jogilag és logikailag is megállja a helyét. évi szept. hó 24-én, szombaton. Tisztelettel indítványozom a mentelmi bizott­ság határozatával szemben, hogy méltóztassék Graál Endre képviselő ur mentelmi jogát, tekin­tettel arra, hogy maga is kérte és tekintettel arra, hogy a mentelmi bizottság birói jogkört nem vindikálhat magának, minden korlátozás és kautela nélkül felfüggeszteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Dömötör Mihály képviselő ur kért szót. Dömötör Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Méltóz­tassanak megengedni, hogy azzal a bírálattal szemben, amelyben Somogyi István képviselő ur a mentelmi bizottság javaslatát részesiti, én, mint a mentelmi bizottságnak egyik tagja, aki ennek a határozatnak a hozatalában résztvet­tem, a t. Nemzetgyűlés tájékoztatása és felvilá­gosítása érdekében a Nemzetgyűlés figyelmét néhány percre igénybe vegyem. (Halljiűc ! Halljuk ! jobb felöl.) A mentelmi bizottság javaslatának meg­okolására tartózkodnom kell mindazoktól az érvektől, amelyek esetleg alkalmasak volnának arra, hogy a mai nehéz időkben a szenvedélye­ket felkeltsék. De lemondok azokról az érvekről is, amelyek alkalmasak volnának annak a lát­szatnak a felkeltésére, mintha a független bíró­ságot, amely ebben az ügyben Ítélni hivatott, befolyásolni akarnám. (Zaj., Elnök csenget.) Mindazonáltal az ilyként megszorított érvek csoportja is, nézetem szerint, elegendő annak elbírálására, hogy a mentelmi bizottság azt az ügyet s a többi mentelmi ügyet is^legnagyobb gondossággal és körültekintéssel mérlegelte és helyes határozatot hozott. Somogyi István képviselő ur elkenési műve­letről beszélt. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ha az igen t. képviselő ur jelen lett volna a mentelmi bizottság ülésén — hiszen az igen t. képviselő ur tagja is a mentelmi bizottság­nak —, akkor meggyőződhetett volna arról, hogy a mentelmi bizottság délután 5 órától 1 /B9 óráig tárgyalta ezeket az ügyeket . . . Somogyi István : Nem azt mondtam, hogy a bizottság kente el. Dömötör Mihály : ... az iratokat a leg­nagyobb részletességgel és kimerítően ismer­tette . . . Somogyi István: Azt is elhiszem. Dömötör Mihály : ... az összes képviselőket meghallgatta és a mentelmi bizottság tárgya­lásából senki sem meríthette a legtávolabbról sem azt a gyanút, hogy itt bárki, bármit elkenni akart s láthatta azt, hogy a mentelmi bizott­ságot a határozatánál nem vezeti más, mint az igazság keresése. De nem áll meg ez a kijelentés tárgyi szempontból sem, mert hiszen a mentelmi bizottság határozata nemcsak ebben, hanem a t. Nemzetgyűlés elé kerülendő mind a négy esetben ugy szól, hogy az illetők a bíróságnak kiadassanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom