Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

46 A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. évi szept. hó 24-én, szombaton. teli engedélyt szerzett, amelynek darabjáért még külön 800 korona kijárási díj volt fizetendő. Minthogy dr. Kakucsy László, mint minis­teri segédfogalmazó kétségtelenül közhivatalnok, aki a fenti cselekmény elkövetésekor a földmi­velésügyi ministerium kiviteli osztályába volt be­osztva és aki Kubányi Józseftől és Birkner Brúnótól pénzbeli ajándékot kapott és haszon­részesedés iránti Ígéretet fogadott el azért, hogy részükre hivatali állásának felhasználásával és hivatali kötelességének megszegésével szállítási engedélyt szerezzen és ezt meg is tette, kétség­telen, hogy dr. Kakucsy Lászlót a Btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés bűntettének nyoma­tékos gyanúja terheli. Dr. Kakucsy László azt vallja, hogy dr. Gaál Endre nemzetgyűlési kép­viselőt az egész dologba beavatta, dr. Gaál Endre a szállítási engedély megszerzésében neki segítségére volt, aminek fejében a Kubányi és Birkner. által fizetett egész pénzösszeget, vagyis 325.000 K-át dr. Gaál Endre kapta meg. (Mozgás és zaj.) Kakucsynak ezt a vallomását Kubányi és Birkner vallomása is megerősíti. A most előadottak szerint, bár az még nem nyert megállapítást, hogy a szállítási en­gedélyeknek dr. Gaál Endre által való meg­szerzése milyen módon történt, — ezt a lefoly­tatandó bűnügyi vizsgálat lesz hivatva felderí­teni — dr. Gaál Endrét már az eddig felme­rült adatokat tekintve is a bűnsegédi bűnrészes­ség nyomatékos gyanúja terheli. T. Nemzetgyűlés ! Miután a megkeresés illetékes hatóságtól származik, megfelelő formá­ban történt, s miután az előadott cselekmény bűncselekménynek látszik, s egészen világos az is, hogy a cselekmény és a kikért nemzetgyűlési képviselő személye kapcsolatba hozatott, s végül miután politikai zaklatás esete fenforogni nem látszik, de azért is, mert dr. Gaál Endre kép­viselő maga is kérte mentelmi jogának felfüg­gesztését, a mentelmi bizottság ebben az ügy­ben tisztelettel azt javasolja a Nemzetgyűlés­nek, hogy dr. Gaál Endre képviselő ur mentelmi jogát ezen ügyből kifolyólag felfüggeszteni mél­tóztassék, azonban mégis azzal a fentartással, hogy ha Gaál Endre személyes szabadsága kor­látozásának szüksége forogna fenn, eziránt a Nemzetgyűléshez ujabb megkeresés intézendő. (Zaj a szélsobalóldalon.) Rakovszky István: Miért? Hadházy Zsigmond előadó : T. Nemzetgyűlés ! A javaslat első részé indokolva van. A javaslat második részét a mentelmi bizottság azzal in­dokolja, hogy a bizottság előtt személyesen megjelent dr. Gaál Endre olyan Írásbeli bizo­nyítékokat mutatott fel, amelyek valódiságuk esetén alkalmasak lennének arra, hogy azok alapján dr. Gaál Endre büntetlensége esetleg megállapittassék, miért is a mentelmi bizottság többségének az volt a felfogása, hogy igen súlyos elbánás volna, ha dr. Gaál Endre ebből az ügyből kifolyólag csak egy pillanatig is le­tartóz tattatnék, e részben tehát a tényállás megvizsgálandó lenne. Tisztelettel kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Zaj half elöl.) Elnök : Szólásra jelentkezett valaki ? Gerencsér István jegyző : dr. Somogyi István ! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Nagyon kényes a helyzetem akkor, amikor a mentelmi bizottság javaslatához, mint e bizottság egyik tagja kénytelen vagyok hozzászólni, kijelentem azonban, hogy a mentelmi bizottság szóban­forgó ülésén jelen nem voltam és igy nem áll más mód rendelkezésemre, mint hogy itt a Nemzetgyűlés plénuma előtt fejtsem ki azokat az indokokat, amelyek engem arra az elhatá­rozásra kényszerítenek, hogy a bizottság javas­latát abban a formában, amint előttünk fek­szik, el ne fogadjam. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság ezen határozatát egy már ismeretes precedens alapján hozta meg. Eddig még soha nem volt példa arra, Friedrich István esetében történt meg először, hogy a mentelmi bizottság hasonló határozatot hozott volna, mint aminőt most Gaál Endre képviselőtársunk ügyében lekopiro­zott. Én, t. Nemzetgyűlés, már akkor is azt az álláspontot képviseltem, hogy a mentelmi bizott­ságnak részben a házszabályokban, részben a törvényben lefektetett, de kiváltképen a gyakor­latban kijegeceseclett teljesen megállapodott hatásköre van, amely megfelelő korlátok között mozog. Akkor is azt mondtam és ma is azt mon­dom, hogy ß, mentelmi bizottságnak s ennek értelmében a mentelmi bizottság után a törvény­hozó testület illetékes házának, jelenleg magá­nak a Nemzetgyűlés plénumának csak azt kell megállapítania, ami a házszabályok értelmében a mentelmi joggal szoros összefüggésben van, hogy amikor egy hatóság valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri : törvényes hatáskörében járt-e el az a hatóság, megvan-e az összefüggés az elkövetett cselekmény és az illető kikért képviselő személye között, s végül, hogy nem forog-e fenn zaklatás esete? A mentelmi bizottság azt mondja, hogy a jelen eset mindezeket a kritériumokat kimeríti. Egymásután vizsgálat tárgyává téve e feltétele­ket, arra a végső konklúzióra jut, hogy miután a megkeresés illetékes hatóságtól származik — tehát megvan az első feltétel, — miután a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény — megvan a második feltétel is, miután a bűn­cselekmény és a nevezett képviselő személye körül a kapcsolat fennáll — tehát a harmadik feltétel is fenforog — és végül tekintettel arra, hogy zaklatás esete fenforogni nem látszik — vagyis megvannak mindazon feltételek, amelyek fenforgása esetén a mentelmi bizottságnak a kiadatást javasolnia kell — a mentelmi bizott­ság le is vonja a konzekvenciákat, s javasolja a

Next

/
Oldalképek
Tartalom