Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-269
A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. sen két tagjától, gróf Eáday Gedeon és gróf Bánffy Miklós minister uraktól is. Miért ? Azért, mert gróf Eáday Gedeon és gróf Bánffy Miklós a Magyar Királyság Pártjának elnökei Toltak és mint ilyenek hozzám is, aki egyik vidéki, megyei szervezetnek elnöke vagyok, ilyen átiratot intéztek (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Olvassa) : »A Magyar Királyság Pártja a királykérdésnek döntési szándékkal, ötletszerűen történt felvetését jelen időpontban az ország érdekében károsnak és veszedelmesnek tartja. Minthogy azonban ez megtörtént, a Magyar Királyság Pártja, mely az ország konszolidációja érdekében elsőnek vallotta és hirdette a királyság teljes visszaállításának szükségességét, kötelességének tartja kijelenteni, hogy a közjogi jogfolytonosság elve alapján áll és a királykérdést addig megoldhatónak nem tartja, mig az alkotmányosan megkoronázott királynak a nemzethez való viszonya tisztázva nincs.« Ezt az átiratot, amely nekem lett címezve, aláirtak : gróf Bánffy Miklós, Herczeg Ferenc, Prohászka Ottokár, Eaffay Sándor és gróf Ráday Gedeon elnökök. Drozdy Győző : így néz ki az egységes kormány ! Kuna P. András: Miért nem várták meg, mig tisztázódik ! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Mindebből megállapítható, hogy nemcsak a mi oldalunkon, hanem a kormány oldalán is ilyen felfogásokat hangoztattak és ilyen felfogások hangoztatására még inkább indokolva láttam négy képviselőtársamnak állásfoglalását. De nemcsak mi, ezen az oldalon hallattunk ilyen hangokat, hanem csodálatosképen a Szózat, amely a szabad királyválasztóknak a lehető legtöbb szolgálatot tette ... Huszár Elemér: Gömbös lapja! Szilágyi Lajos: . . . június 4-iki számában Keblovszky Lajos tollából a királykérdésről a többek közt azt mondja (olvassa) ; »Ez a nemzetgyűlés olyan szélsőséges választójog alapján alakult meg, amely körülmény őt ellentétbe hozta közjogunk szellemével. Ez az ellenmondás is nyilvánvalóvá teszi mai törvényhozó testületünk átmeneti rendeltetését. Ezért ez a fiemzetgyülés sohasem lehet alkotmányozó gyűlés és nem oldhatja meg azokat a problémákat, amelyek alkotmányunk sarkalatos tételei körül lesznek vagy lennének hivatva változást előidézni.« (Mozgás jobb felől.) Egy másik mondatában (olvassa) : »A királyi hatalom visszaállításának problémáját azonban, amely erősen foglalkoztatja nemcsak a bel-, hanem a külföldi közvéleményt is, nézetem szerint csak a közjogunknak megfelelő törvényes országgyűlés lesz hivatva végérvényesen és közmegnyugvásra megoldani. « Kováts J. István : Ki Keblovszky ? Meskó Zoltán: Keblovszkynak a véleménye. évi dec. hő 15-én, csütörtökön. 419 Szilágyi Lajos: Ez június 4-ikén volt, az áprilisi királylátogatás után. Azt is irja Keblovszky Lajos a Szózatban... Kováts J. István: Ki az? Rassay Károly: A Szózat! Drozdy Győző: A párt hivatalos lapja! Szilágyi Lajos (olvassa) : »Amig tehát egyfelől igaz az, hogy addig, amig ennek a nemzetnek koronás királya van és annak a lemondását az alkotmányozó országgyűlés törvénybe nem iktatta, szabad királyválasztásról beszélni nem lehet stb. stb.« Fábián István : Azt is olvasd fel, mit ir az Egyenlőség ! Szilágyi Lajos : Tehát még a szabad királyválasztók oldalán megjelent lapokból is meríthettek ugy Őfelsége, mint képviselőtársaim oly biztató támpontokat, amelyek elhatározásukat igazolják. De igazolhatják őket a jelenlegi politikai állapotok is. Igazolhatja az, ami az elmúlt hónapokban itt történt, igazolhatja őket az az alkotmányellenes kormányzás, amely folyik. Ez mind felsorolható mentségükre. De mentségükre szolgál annak legnagyobb része is, ami Nyugat-Magyarországon történt. A legtöbb képviselőtársamnak pl. fogalma sincs arról, hogy az első polgárháború nem Budaörsnél játszódott le, hanem Kismarton mellett, ahol Héjjas Iván szabadcsapatai megtámadták Friedrich István előőrseit és másnap Friedrich István ellentámadásba ment át (Derültség jobb felöl.) és visszaszorította őket. (Zaj.) Meskó Zoltán : Ki hitte volna ! Rassay Károly: Ez nem olyan mosolyogni való dolog! Ott is folyt vér! Szilágyi Lajos : Ez nemcsak hogy nem mosolyogni való, hanem nagyon is szomorú. Ez rendszeres tűzharc volt, áldozatokkal, sebesültekkel, halottakkal és foglyokkal. (Zaj.) Csontos Imre : Magyar emberek egymás ellen ! Rassay Károly : Ugy van ! Magyar emberek egymás ellen ! Csontos Imre : Elég baj, ha igy volt ! Szilágyi Lajos : Itt történt meg, hogy mikor * Friedrich István a foglyait ellenőrizte, itt bukkant rá a foglyok közt olyan egyénekre, akik jogerősen rablógyilkosság miatt börtönbüntetésre voltak ítélve, akiknek börtönbüntetése tulajdonképen folyamatban volt, de ismeretlen hatalmi tényezők a börtönből kibocsátották és kvázi rehabilitálás végett Nyugat-Magyarországra küldték őket. Bárczy István : Éljen a jogrend ! Cs. Kovács István : Még bizonyításra szorul ! Bárczy István : Es ha bizonyítják, akkor mi lesz? Akkor ellenzékbe mennek? (Zaj balfelöl.) Cs. Kovács István : Es ha nem tudják bizonyítani ? Bárczy István : Akkor lemondunk ! 53*
