Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-269

420 À Nemzetgyűlés 269. illése 1921, Meskó Zoltán: Huszár Elemér megtámadta liupertet, mikor ilyeneket szóbahozott! Elnök ; Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Szilágyi Lajos: Sokat emlegetik a túlsó oldalról a háború veszedelmét, hogy háború fenyegetett bennünket és ez ment mindent. Akik a trianoni békeszerződés alapján állnak, nem gondolnak arra, hogy háború nem is lehet; hiszen először a népek tanácsához kellett volna ezt az ügyet vinni és csak a népek tanácsának határozata után lehetett volna hónapok multával valamely ellenséges beavatkozásról szó, ha a trianoni békeszerződés egyáltalában áll és az nem papirosrongy, amint hogy önök azt állítják, hogy nem az. En azt állítom, hogy az. De önök elfogadják és annak alapján dolgoznak a törvényhozásban is. Általában, t. Nemzetgyűlés, én ugy veszem észre, hogy ez a casus béli ki volt provokálva. Kiprovokáltuk ezt azzal, hogy hadseregünk kettéoszlott és egymással harcoltunk, de kiprovokálta ezt a hamis hirterjesztés is, amelyet a Magyar Távirati Iroda végbevitt és evvel adalékot szolgáltatott az ellenségnek arra, hogy velünk szemben kíméletlenül lépjen fel és ultimátumot intézzen hozzánk. Azok, akik olyan nagyon emlegetik a háború veszedelmét, gondoljanak vissza tavaly karácsonyra, Mi volt tavaly karácsonykor ? Tavaly karácsonykor Héjjas Iván mozgósította az ő szervezeteit és elrendelte a betörést FelsőMagyarországba. (Mozgás.) Ezt eddig nem emiitettük, mert nem tartozott a nyilvánosság elé, de most már veszély nélkül el lehet mondani és különösen Magyarország számára, a magyar polgárok számára kell ezt elmondani. A külföld úgyis tudta, mért Csehország előbb tudta, mint mi. Sréter István : Cserni katolikus pap azt mondta, hogy én árultam,el. (Mozgás.) Szilágyi Lajos: Jegyzéket is intéztek hozzánk. Tehát nem árulok el semmit a külföld felé. Szóval Héjjas Iván mozgósította szervezeteit és elrendelte a betörést Felsőmagyarországba. Ez nem casus belli? Héjjasnak szabad ilyen döntő jelentőségű lépést csinálnia, szabad így játszania a háború veszedelmének, tüzének felkeltésével? Ezen nem botránkoznak meg, de most folyton a háború veszedelmét, beavatkozást, megszállást emlegetnek. Mikor Héjjas Ivánról volt szó, akkor nem jöttek azzal, hogy milyen hazafiatlanság ilyen kockázatos lépést megcselekedni. Istennek hála, Belitska honvédelmi minister ur ezt a kockázatos lépést idejében visszacsinálta és a már megindult csapatok előnyomulását megakadályozta. Ha a háború veszedelméről beszélek, el nem felejthetem azt a napot, mikor választókerületemben, Bihar vármegyében legutóbb lenn voltam és a detronizáció kérdése volt épen napirenden. Az innenső rész, a felszabadult rész, azt mondta nekem: feltétlenül detronizálni kell, nem évi dec. hó 15-én, csütörtökön. szabad, hogy ránk hozzátok a háború veszedelmét ; mi megpróbáltuk, hogy mi az a román megszállás. Épen ugy beszéltek, mint tegnap Csontos t. képviselőtársam : mi tudjuk azt, akik szenvedtünk alatta, mi közel vagyunk az ideiglenes határhoz ; feltétlenül detronizálnotok kell, mert nem szabad a háború veszedelmét ránk szabadítani ! Ezt mondták Berettyóújfaluban. Mikor aztán felszálltak a vonatra, jöttem Budapestre és a közvetlen kocsiban nagyváradiakkal utaztam, azok homlokegyenest az ellenkezőt mondták: hogy nem szabad semmi szin alatt sem detronizálni. Csontos Imre : Azok zsidók voltak ! (Derültség !) Szilágyi Lajos : A megszállott részeken ugyanis valóságos pánikott idézett elő Őfelsége megjelenése és abszolúte nem gondoltak arra, hogy ők törjenek be Magyarországba. A megszállott részek egyik reménye volt a koronás király és ez a remény a király visszatérésekor fellángolt a lelkekben. Akik a detronizálást megszavazták, — illetve rosszul fejezem ki magam, ez nem detronizálás volt, hanem semmi egyéb, mint az 1918-as egyik néptörvényToek utólagos törvénybeiktatása (Helyeslés jobbfelöl.) — akik ezt megszavazták, nem tudják, milyen csüggedést okoztak a megszállott részeken. Ezért a csüggedésért a felelősség azokat, terheli, akik a törvényjavaslatot megszavazták. Cs. Kovács István: Álljuk! Szilágyi Lajos : Minthogy hosszabb beszédet szándékozom mondani, az elnök ur talán méltóztatnék egy kis szünetet adni. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt Szilágyi képviselő urnák a szót átadnám, egy kijelentést kívánok tenni. (Halljuk !) Midőn Kiss Menyhért képviselő ur beszédét megróttam, Szterényi József képviselő ur közbeszólt : »Hát a rendreutasitás ?« En azt hiszem, hogy én többet tettem Kiss Menyhért képviselő ur beszédével szemben, mint amennyit egy rendreutasitás jelent, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) miután az ő beszédét megbélyegeztem azzal, hogy amennyiben ilyen hang kerekedik felül a nemzetgyűlésen, ugy a nemzetgyűlés lejtőre jut. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva én nézetem szerint többet tettem, mintha őt rendre utasitottam volna, mert a rendreutasitás általában egy-egy közbeszólásra vonatkozik. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérem Szilágyi Lajos képviselő urtat, méltóztassék beszédét folytatni. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A vita során azt mondta egyik képviselőtársam, hogy nincs Magyarországon üldözött ember. Hát én