Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
A Nemzetgyűlés 256. ülése 1921. évi szept. hó 23-án, pénteken, 33 Rassay Károly : Nem lehet ilyen szépen megbukni! (Derültség/ Mozgás.) Budaváry László: Fáj a mozirendelet! Rassay Károly : Nekem nem fáj, más szégyelheti ! Rassay Károly : Nem óda ez, Budaváry ur ! Budaváry László: Ugyan! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a tanácskozás rendjét megtartani! Drozdy Győző : Ha jogrend volna, Budaváry nem ülne mindennap Petőfi nyakára szavalni! Elnök : Drozdy képviselő urat is kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Kerekes Mihály: Szomorúnak tartanám, t. Nemzetgyűlés, hogy ha olyan jogrend volna Magyarországon, hogy igy sem lehetne beszélni, amint én beszélek, és szomorúnak tartanám, ha ebben ,az országban épen a magyarok nem beszélhetnének! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Milyen címen akarnak itt olyan jogrendet Magyarországon, hogy itt nem szabad a faji kérdést és az igazságot nyilvánosságra hozni? Budaváry László: Ha nagy fajmagyar, akkor a faját védje, ne a zsidót ! Andaházy-Kasnya Béla: Maniátikus! Kerekes Mihály: En, t. Nemzetgyűlés, nem akarok vitába bocsátkozni, mert hiszen Budaváry ur azt irta egyszer, hogy a respublica a szabadság gyermeke. (Derültség a szélsbbaloldalon.) Károlyiak alatt irta. Én akkor sem mondtam ezt, pedig lett volna miért mondanom, mert szegény ember vagyok és mint ilyen, törekedhetem arra, hogy szabadságom és megélhetésem az országban biztositva legyen. De nem mondtam. Budaváry László: Nem én találtam ki! Petőfi mondta! Orbók Attila: Rexpublica volt az! Drozdy Győző : Budaváry költeményeit mind Petőfi találta ki ! (Derültség a szélsobaloldalon. Zaj balfelöl.) Budaváry László: Ez a század legnagyobb ostobasága, amit ön mond ! Mindennap ugyanabból a szénaboglyából merit! Szilágyi Lajos: Hol van ilyenkor az elnök ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Szilágyi Lajos urat felkérem, ne méltóztassék az elnököt aposztrofálni. Szilágyi Lajos : Nem is, de a nivó egy kissé lesülyedt ! Drozdy Győző : Egyenlő mértékkel tessék mérni! (Zaj.) Kerekes Mihály : Amikor megláttam, hogy a kormány a tisztviselői kérdés megoldásánál nem azt a munkát végzi, amelyet a tisztviselők és az ország érdeke megkövetel, akkor viszont tiltakoznom kell az ellen, hogy a vagyonváltságból befolyt összeg csak részben is ennek a kérdésnek megoldására fordittassék. (Zaj és ellenmondások) Ernst Sándor előadó: Hát miből? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET Kerekes Mihály: Nem is volna szabad ezt a tételt igy felállítani, mert hiszen künn a nép között, ha elveszik annak a szegény embernek az egy métermázsa búzáját, amire a kenyeréhez szüksége volna, amit azonban be fog adni és eszik majd kukoricakenyeret, csakhogy leróhassa az országgal szemben kötelességét, rossz vért fog szülni, ha a vagyonváltság összegének egy részét nem a törvény által megnevezett célra használja fel a kormány. (Zaj.) Ha Magyarországon meg kell indítani a bankóprést, akkor ne 300 K-ás segélyekkel álljon elő a kormány, hanem adjon annyit, hogy azok a tisztviselők valahogyan csakugyan megélhessenek, s ha már meg kel] indítani a bankóprést, én — ha a kormány helyzetében volnék — még akkor is azt tenném, hogy felfüggeszteném a vagyonváltság fizetését az eredeti célra is, mert az ország érdeke megköveteli, hogy akkor fizettessék be a váltság összege, amikor koronánk értékét valamiképen stabilizálni tudjuk. (Élénk derültség és felkiáltások a középen és jobbfelöl: Van már Hegedüsnek utódja!) Drozdy Győző: Ez nem nevetnivaló! Rassay Károly : Ennek a kormánynak nem adna egyik ország sem! (Zaj.) Andaházy-Kasnya Béla: Amig ébredő-gazságok vannak ebben az országban, addig nem hitelez senki! (Zaj.) Kerekes Mihály: A keresztényszociális párton mosolyognak ezen. Griger Miklós : Nincs olyan párt ! (Felkiáltások a középen: Majd lesz!) Kerekes Mihály: Én tehát senkivel sem adatnám el a földjét azért, hogy az igy nyert összegből 300 K-ás tisztviselői segélyeket adjak. És ezen nincs semmi mosolyognivaló, mert az a föld, amit elveszünk arany, s ezt csak akkor szabad elvenni, ha az államadósság fedezéséről vagy törlesztéséről van szó. Én ugy látom, hogy amikor a bankóprés ujból megindul Magyarországon, akkor nem feltétlenül szükséges az, hogy a kormány a vagyonváltság egy részét a tisztviselők segélyére használja fel. (Zaj.) Én azonban hajlandó vagyok a vagyonváltság hozadékának akár egészben való felhasználására is akkor, ha ezzel a termelőmunkát indítjuk meg. Tessék, használja fel a vat gyonváltságot a kormány erre, szóval produktív célra ; ha azonban a termelőmunkát megindítani nem tudjuk, akkor ilyen inproduktiv segélyekre, amikkel semmit sem érünk el, nem szavazom azt meg. Indítsuk meg a termelőmunkát, hogy a munkásságnak ós a földmiveseknek kenyeret biztosítsunk a télre, amikor majd nagy bajok lesznek ebben az országban. Erre a célra megszavazom a vagyonváltság felhasználását, hiábavaló kiadások fedezésére azonban nem. Mivel ez a javaslat a tisztviselői kérdést nem oldja meg, a tisztviselőnyomor megoldására pedig sürgős szükség van, s mert én sokkal többet kívánnék a tisztviselőknek juttatni, mint
