Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

#2 À Nemzetgyűlés 256. ülése 1921. évi szepi. hó 23-án, pénteken. nekem mindegy, hogy hol — a Teleki-téren is pofozkodások eshetnek meg. Akkor itt áll elő az az eset, amikor az ország megy tönkre, mert a külföldnek, Európának bizalma nincs meg az itteni közbiztonsággal szemben, nincs meg Magyarországgal szemben. Drozdy Győző: Egy lap megindítását nem engedik meg, gyönyörű állapot! Fáy Gyula : Az ilyen beszédekkel ártanak Magyarországnak ! Kerekes Mihály : Az ilyen beszédekkel ? Az ilyen beszédek sohasem ártanak! Orbók Attila: Ólmos botokkal verték ki a pénzt az országból, ez a baj ! Ez a tisztviselő­kérdés ! (Zaj. Elnök csenget.) Kerekes Mihály : Amikor az ország ilyen nehéz helyzetben van, akkor Budaváry t. kép­viselőtársamnak az fáj, hogy ő nem Írhatja y-tal a nevét, vagy nincs az y-osok között. Budaváry László : , Egész joggal írhatom ! Kerekes Mihály: En nem is tudnám y-tal irni, de azért én biztosan vagyok olyan jó ke­resztény, mint. ő ! Azon csodálkozom, hogy amikor ezek a dolgok megtörténhetnek Magyarországon ; ami­kor tudjuk, hogy milyen szerencsétlen helyzet­ben vagyunk ezidőszerint s ez az ország vár egy szerencsétlen lépést megint az ententétól,... (Zaj a középen.) Birtha József: Dehogy várunk! Kerekes Mihály: Legalább igy mondják, — ugyanakkor nincs az ügyészségnek szava ezekre az elhangzott beszédekre, nem keresik meg, hogy miért volt szabad ilyen hangot meg­ütni s miért szabad pofozkodni a Teleki-téren vagy akárhol. Mert hiszen a nemzetnek sokkal nagyobb baja van most, az fáj neki, hogy el akarják szakítani igazságtalanul egyik testré­szét, az fáj neki, hogy egy igazságtalan operá­ciót akarnak ez országon végrehajtani! Ebben pedig egynek kell lennie minden becsületes ma­gyarnak! (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Orbók Attila: Akkor miért ratifikáltunk, ezt mondd meg! (Mozgás.) Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! Igen sokat hallom, hogy hibáztatják a kisgazdapártot, és különösen szeretik azért kérdőre vonni, hogy Magyarországon a drágaság ilyen nagy; azt mondják, hogy ennek a magyarországi kisgaz­dák és egyes politikai pártok volnának az okai. Hát józan ésszel ilyen beállítást sem szabad tenni és nem szabad ilyen súlyos kérdést ki­használni pártpolitikai célokra. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) Ez olyan nagy kér­dés, amelynek megoldása fáj minden becsületes magyarnak. Azonban én az ellenzék padjairól megállapítom azt, hogy Magyarországon, mióta itt történelmet és politikát csinálnak, az elveit soha még olyan gerinctelenül fel nem adta egyetlen politikai párt sem, mint a kisgazdapárt, (Ügy van ! a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) mert hajlandó volt olyan kormányokat támogatni, amelyben neki nem volt semmi gyökere. Drozdy Győző: Reakciós grófoknak szolgái lettek! (Mozgás.) Budaváry László: Mindig osztály ellen izgat ez a Drozdy! * Drozdy Győző: Osztály? G-yönyörü szo­ciológia ! Kerekes Mihály : Tegnap egy leszavazás tör­tént a pénzügyi bizottságban. Epen a kisgazda­párt egyik ministere, Tomcsányi igazságügy­minister ur volt az, aki a magyar birói karnak nagyobb jövedelmet kivánt elérni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. ) Én teljes mértékben aláírom az ő nézetét ; sőt annak idején, amikor a birák­ról volt szó, mi ezekről a padokról, igenis, kö­veteltük, hogy nagyobb fizetést adjanak nekik, — csodálatosnak tartom azonban, hogy akkor épen Tomcsányi igazságügyminister úrral állot­tunk szemben, mert azt mondta, hogy teljesen elég az, amit ő javasolt. Szilágyi Lajos: Most azonban leszavaztatja magát, hogy szépen bukjék. (Derültség.) Kerekes Mihály : Egy izben a minister urat nem a bizottságban szavazták le, hanem a Ház­ban, és még sem lett válság. Szilágyi Lajos : Edzve van már ! Rassay Károly: Az egész kormány nem veszi komolyan a Házat! Kerekes Mihály : Azonban, t. Nemzetgyűlés, ebben a kérdésben van egy kis komolyság. Mert tényleg nincs az ország abban a helyzet­ben, hogy a magyar birói kart ugy fizesse, hogy az rendesen megélhessen. Ha pedig nincs abban a helyzetben az ország, akkor keresni kellene a módot mégis a segítésre nézve, mert amint én tudom, már ott nincs sok biró, külö­nösen a jegyzői karból hiányoznak sokan a bíróságnál és pedig azért, mert nem adja meg nekik az ország még a száraz kenyeret sem. Itt Tomcsányi igazságügyminister urnák már igaza volt. Szilágyi Lajos: Későn vette észre! Nem a bizottsági ülésen kell észrevenni! Meskó Zoltán : Jobb későn, mint soha ! Kerekes Mihály: Csodálkozom, t. Nemzet­gyűlés, hogy ezt nem láttuk előre, mert nagy hiba volna, hogyha Magyarországon épen ennél a tisztviselői karnál: a birói karnál állana be az a helyzet, hogy nem volna elég biró, már pedig olyan fizetés mellett, amikor a száraz ke­nyér sincs biztosítva, birói pályára nem fognak menni a szülők gyermekei. Tehát gondoskodni kell arról, hogy azon a helyen feltétlenül meg­adjuk a tisztességes megélhetést, ("ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva ebből a szempont­ból teljesen helyeslem az igazságügyminister ur állásfoglalását, támogatom azt itt nyilt színen is és a szavazatommal is; csak mondom, azt tartom különösnek, hogy nemrég, amikor erről szó volt, leszavaztatott bennünket ebben a kér­désben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom