Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

312 A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921 . évi december hó 12-én, hétfőn. ugy most ugyanannak a krédónak, ugyanannak a közjogi hitvallásnak alapján szembeszállók azokkal, akik alkotmányunk bázisát, a királyi jogokat akarják összetörni. (Élénk helyeslés és taps half elől.) Ott tehát ezen sajnálatos politikai hiba folytán szembekerült egymással két jog. Osi alkotmányunknak, a jogfolytonosságnak, a nemzeti fejlődésnek az a félbe nem szakított jogi folytonossága, mely nemzeti életünk egyik ereje volt, s az azon alapuló jogrend, melyet a király képviselt, szembekerült azzal a szintén tiszteletreméltó jogrenddel, amelyet akkor, amikor minden alkotmányos tényező működése megszűnt, a nemzet magának alkotott, visszatérve az ősforráshoz, az egész nemzethez. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert én nem fogadom el azt, hogy akkor a legáltalánosabb szavazati jog behozatala idegen presszió alatt történt. Nem, amikor a tételes jognak intézményei szüneteltek és használhatatlanok voltak, nem maradt egyéb hátra, mint visszatérés az ősforráshoz, az egész nemzethez. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Ez a nemzet, amikor igy segített magán, azon a módon, ahogyan tudott, nem lökte el magától | magyar nemzetnek összes tradícióit. Ez a nemzet nem akart tabula rasát csinálni ősi alkotmányunkban. (Zaj.) Ez a nemzet kisegítő jogot alkotott arra az időre, ameddig az alkotmányos tényezők nem működhetnek. Ez az ideiglenes jog — ismétlem — amely a maga szférájában tiszteletet érdemlő jog, egy végzetes politikai hiba folytán összeütközésbe került azzal a másik joggal, amely mögött évszázados tradíciók, nemzeti erőnknek összes hagyományai állanak és amelyet élőén maga a király képvisel. Ebben az összeütközésben voltak férfiak, akik a kötelességüket ugy értelmezték, hogy nekik ama erősehb ősi jog, a hagyományos ősi jogfolytonossági jog mellé kell állaniok és a kisegítő jognak addig van jogosultsága, amig az ősi jog, a jogfolytonosság helyreáll. Ez az ő bűnük. (Zaj jobbfelöl.) Paczek Géza : Forradalmárok voltak ! (Élénk derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Tartozom annak kijelentésével, hogy én bármennyire elitélem politikai szempontból azt a vállalkozást, amely a két jogrendet egymással összeütközésbe hozta, bármennyire az volt a törekvésem, hogy egymás megértésével, egymással vállvetett működéssel oldják meg a kérdést, amikor az összeütközés bekövetkezett, én is odaállottam volna az^ erősebb jogforrás, a jogfolytonosság mellé. (Élénk helyeslés és taps balfelöl) Ezt kötelességemnek tartottam megmondani, mert én egész életemen át mint nyilt könyv állottam a nemzet előtt, nekem semmi titkolnivalóm nincs és ha úgy látom, hogy valamit nem látnak tisztán, szükségét érzem annak, hogy odavigyem a nemzet nyilvánossága és ítélőszéke elé. Hogyan áll tehát ez a kérdés? (Egy hang a jobboldalon : Bosszul! A bűnösségük abban állott — és ezt minősitik lázadásnak — bogy ők két jogrendnek sajnálatos egymással szembekerülése esetén a szerintük erősebb, az ősi jogforrásból eredő jog mellé állottak. Csontos Imre : Nem a nemzetet nézték ! Sándor Pál : A kukutyini bölcs ! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Erről lehet véleménykülönbség, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, de engedelmet kérek, ha nem akarunk beleesni abba az útvesztőbe, ahol a felváltva felülkerekedő pártok egymással szemben egy u. n. konjunkturális jogot használnak ki a politikai bosszúállásnak fegyveréül, ha mi a magasabb jogetika álláspontjára akarunk helyezkedni, akkor azt mondom, hogy ilyen történelmi erők, történelmi fejlemények, történelmi talajból fakadt erkölcsi hitek összeütközésénél bűnösséget keresni egyáltalában aberráció. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Erre a világtörténelemben elég példa van. Eszembe jut Ney marsallnak példája. Tudvalevőleg az első napóleoni császárság katonai dicsőségének egyik legfényesebb alakja, akit, midőn a királyság restauráltatott, nem akartak nélkülözni a francia hadseregben és ő is felajánlotta szolgálatait hazájának az uj viszonyok között. Mikor azután Napoleon Elbából visszajött, vállalkozott arra, a saját lélektanának nemismeretében, hogy az ő hajdani urát, akinek csillagzatát követve halhatatlan dicsőséget vivott ki magának és hazájának, feltartóztassa. Mikor azonban maga előtt látta a császárt, erőt vettek rajta azok az érzelmek, amelyek ifjú kora óta Napóleonhoz csatolták. (Zaj jobbfelöl.) Dömötör Mihály : De az Napoleon volt ós nem IV. Károly. Gr. Apponyi Albert : Bocsánatot kérek, minden nagy embernél erősebb és nagyobb egy elv. Akik egy elvhez csatlakoztak, azoknak nagyobb a mentségük, mint akik egy emberhez csatlakoztak. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Waterloonál Napóleon csapatai döntő vereséget szenvedvén, Ney marsall fogságba került, és őt a pairek kamarája elé állították, mert az akkori francia alkotmány szerint a pair-kamarának minden tagja főbenjáró bűnvádi eljárás alkalmával igénybevehette a pairek kamarájának juriszdikcióját. Ney marsall védelmére vállalkozott Berryer, a nagy legitimista ügyvéd. Példaadó tény az egész világ előtt, hogy az a nagy jogász, akit világok választottak el a vádlott felfogásától, az ő jogának, a magasabb erkölcsi jogának védelmére felszólalt. Es történt az eljárás folyamán egy incidens. Berryernek valamely mondata a pairek sorában mozgalmat idézett elő, visszatetszést szült. Ekkor Berryer megállott és a kamarához fordulva ezeket mondta : Uraim, hogy akarnak önök tulajdonképen Ítélkezni e fölött az ember fölött, önök, akik, ha Waterloo máskép végződött volna, most az ő előszobájában vol-