Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-266
A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. nának. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Egy hang jobb felöl : Ott nagyobb urak szoktak állni !) Berki Gyula : Akik megszokták a Burg előszobáját. Elnök : Kérem Berki Gyula képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Zaj a baloldalon.) Berki Gyula: Várják meg az indemnityt! Elnök: Berki Gyula képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Apponyi Albert: Ezt a nagyon tanulságos történelmi reminiszcenciát semmiképen sem valamely képviselőtársamra való célzás szándékával mondtam el, ez távol áll tőlem. Meg vagyok róla győződve, hogy minden körülmények közt mindenki meg fogja találni azt az utat, mely ugy jelleme, mint hazafisága követelményeinek legjobb lelkiismerete szerint megfelel. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Csak azért hoztam fel ezt a példát, hogy rámutassak, hogy milyen helyzetbe jut az igazságszolgáltatás, ha ilyen nagy politikai konfliktusok, ilyen históriai erők összemérkőzésének esetén kell döntenie. Hol találja itt meg a birói lelkiismeret is az alapot? Annak a felülkerekedett jogrendnek a szabályaiban-e, vagy annak a jogrendnek szabályaiban, mely talán az ő hite szerint is megsértetett. (Zaj.) A judikatura, mélyen t. Nemzetgyűlés, ilyen összeütközések esetén egy majdnem lehetetlen álláspont elé kerül, ahol — ismétlem — ha valamikor, ugy itt áll az írásnak az a mondása, hogy a betű öl és a szellem éltet. Ha valamikor, ugy itt áll az, hogy lehetetlen ilyen erőknek fejlődését és összefüggését a rideg paragrafusokkal mérni, mert summum jus summa injuria. En ezért más állásponton vagyok, inint a kisebbségi vélemény igen t. előadója. Én azt mondom, hogy nekünk nemcsak a mentelmi jog szempontjából, de más szempontból is meg kell akasztanunk ezt a pert. mert ilyen per lehetetlen, mert lehetetlen ilyen dolgokat, ilyen eseményeket, melyek a magasabb históriai etikának szempontjából itélendők meg, birói Ítélőszék elé vonni. Nem teszek e tekintetben indítványt, nem akarom megbontani azoknak a sorait, akik amellett foglalnak állást, hogy a mentelmi jogon legalább oly kevés sérelem essék, mint amennyi lehet ; de állítom, hogy az ilyen esetek nemcsak a rendes judikaturát állítják majdnem lehetetlen problémák elé, de méltóztassék elgondolni, hogy milyen szörnyű gondolat, egy ilyen nagy konfliktust a rögtönitélő bíróság elé hozni. (Igaz! Ugy van! balfelöl). Ez a legteljesebb eltévelyedés. Még ha nem szegték volna is meg a rögtönitélő bíróságra vonatkozó rendeletnek összes paragrafusait és egész szellemét, még ha mindez rendNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. évi december hó 12-én, hétfőn. 313 ben volna is, akkor is azt kell mondanom, hogy amikor annak megítéléséről van szó, hogy mi legyen egy ilyen konfliktus esetén lelkiismeretem szerint az erősebb : az az évszázados jogfejlődés, annak eredményei-e, melyek a király személyében vannak megtestesülve, vagy pedig az a jog, mellyel a nemzet egy szorult helyzetben szükségjog alapján magán segíteni akar, amikor egy ilyen rettentő nagyér kölcsi és jogi problémának megoldásáról van szó, mely — ismétlem — még a rendes bíróságok legmagasabb fórumainak ítélőképességét is majdnem lehetetlen feladat elé állítja, akkor önök ezt el akarják ítéltetni három nap alatt a rögtönitélő biróság által ? így, uraim, csak a politikai gyűlölködés beszélhet ! (Ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ne keressenek tehát a letartóztatás fentartására okokat vagy ürügyeket a rögtönitélő biróság szabályzatában, mely rögtönitélő bíróságot, ha formailag lehetséges volna is, erre az esetre alkalmazni erkölcsileg abszolúte lehetetlen. Mi nem élünk, erkölcsileg légmentes űrben, mi olyan világban és olyan országban élünk, melyben, remélem, még működnek erkölcsi tényezők és nehéz volna az egész művelt világ indignációját ecsetelni, ha ilyen esetet a rögtönitélő bírósági eljárás elé állítanának. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez tehát teljes lehetetlenség, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) teljes lehetetlenség különösen akkor, amikor egyidejűleg kiadatott egy amnesztiarendelet, melynek alapján notórius, gyilkosságért elitélt emberek, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) kibocsáttatnak, szabadon járnak, míg olyan egyének, akiknek más bűnük nincs, mint az, hogy az ősi jogfolytonosságot védik, rögtönitélő biróság ítélkezése alá vonatnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez abszolúte erkölcsi lehetetlenség, ez ellen még tiltakozni sem szükséges, mert ha még tiltakozni kellene, akkor felesleges volna minden tiltakozás. (Ugy van! balfelöl.) Minthogy tehát sem formai, sem magasabb etikai szempontok miatt rögtönitélő bírósági eljárásról többé szó nem lehet, ennek folytán abszolúte lehetetlen a rögtönitélő bírósági formalizmusnak alapján ezeket a képviselőket szabadságjogaiktól továbbra is megfosztani, s ezért elmenve odáig, ahová a kisebbségi vélemény t. előadója ment, dato non concesso a letartóztatás ténye nem involválta a mentelmi jog sérelmét, a letartóztatásnak fentartása igenis a mentelmi jognak, s hozzáteszem, az összes szabad polgári jogoknak legflagránsabb megsértése, 'melynek megszüntetését követelni a Nemzetgyűlésnek önmaga iránt és az ország népe iránti egyik legelső kötelessége. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Szijj Bálint: A nemzet akaratát megölni! Szilágyi Lajos: A nemzetet félrevezették! 40
