Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. nának. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Egy hang jobb felöl : Ott nagyobb urak szoktak állni !) Berki Gyula : Akik megszokták a Burg elő­szobáját. Elnök : Kérem Berki Gyula képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Zaj a baloldalon.) Berki Gyula: Várják meg az indemnityt! Elnök: Berki Gyula képviselő urat másod­szor is figyelmeztetem, szíveskedjék a házszabá­lyokhoz alkalmazkodni. Gr. Apponyi Albert: Ezt a nagyon tanulsá­gos történelmi reminiszcenciát semmiképen sem valamely képviselőtársamra való célzás szán­dékával mondtam el, ez távol áll tőlem. Meg vagyok róla győződve, hogy minden körülmé­nyek közt mindenki meg fogja találni azt az utat, mely ugy jelleme, mint hazafisága követel­ményeinek legjobb lelkiismerete szerint megfelel. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsobalolda­lon.) Csak azért hoztam fel ezt a példát, hogy rámutassak, hogy milyen helyzetbe jut az igaz­ságszolgáltatás, ha ilyen nagy politikai konflik­tusok, ilyen históriai erők összemérkőzésének esetén kell döntenie. Hol találja itt meg a birói lelkiismeret is az alapot? Annak a felülkere­kedett jogrendnek a szabályaiban-e, vagy annak a jogrendnek szabályaiban, mely talán az ő hite szerint is megsértetett. (Zaj.) A judika­tura, mélyen t. Nemzetgyűlés, ilyen összeütkö­zések esetén egy majdnem lehetetlen álláspont elé kerül, ahol — ismétlem — ha valamikor, ugy itt áll az írásnak az a mondása, hogy a betű öl és a szellem éltet. Ha valamikor, ugy itt áll az, hogy lehetetlen ilyen erőknek fejlő­dését és összefüggését a rideg paragrafusokkal mérni, mert summum jus summa injuria. En ezért más állásponton vagyok, inint a kisebbségi vélemény igen t. előadója. Én azt mondom, hogy nekünk nemcsak a mentelmi jog szempontjából, de más szempontból is meg kell akasztanunk ezt a pert. mert ilyen per lehetetlen, mert lehetetlen ilyen dolgokat, ilyen eseményeket, melyek a magasabb históriai eti­kának szempontjából itélendők meg, birói Ítélő­szék elé vonni. Nem teszek e tekintetben indít­ványt, nem akarom megbontani azoknak a sorait, akik amellett foglalnak állást, hogy a mentelmi jogon legalább oly kevés sérelem essék, mint amennyi lehet ; de állítom, hogy az ilyen esetek nemcsak a rendes judikaturát állítják majdnem lehetetlen problémák elé, de méltóztassék elgondolni, hogy milyen szörnyű gondolat, egy ilyen nagy konfliktust a rögtön­itélő bíróság elé hozni. (Igaz! Ugy van! bal­felöl). Ez a legteljesebb eltévelyedés. Még ha nem szegték volna is meg a rögtönitélő bíró­ságra vonatkozó rendeletnek összes paragrafu­sait és egész szellemét, még ha mindez rend­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. évi december hó 12-én, hétfőn. 313 ben volna is, akkor is azt kell mondanom, hogy amikor annak megítéléséről van szó, hogy mi legyen egy ilyen konfliktus esetén lelkiismere­tem szerint az erősebb : az az évszázados jog­fejlődés, annak eredményei-e, melyek a király személyében vannak megtestesülve, vagy pedig az a jog, mellyel a nemzet egy szorult helyzet­ben szükségjog alapján magán segíteni akar, amikor egy ilyen rettentő nagyér kölcsi és jogi problémának megoldásáról van szó, mely — ismétlem — még a rendes bíróságok legmaga­sabb fórumainak ítélőképességét is majdnem lehetetlen feladat elé állítja, akkor önök ezt el akarják ítéltetni három nap alatt a rögtön­itélő biróság által ? így, uraim, csak a politi­kai gyűlölködés beszélhet ! (Ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ne keressenek tehát a letartóztatás fen­tartására okokat vagy ürügyeket a rögtönitélő biróság szabályzatában, mely rögtönitélő bíró­ságot, ha formailag lehetséges volna is, erre az esetre alkalmazni erkölcsileg abszolúte lehe­tetlen. Mi nem élünk, erkölcsileg légmentes űr­ben, mi olyan világban és olyan országban élünk, melyben, remélem, még működnek erkölcsi tényezők és nehéz volna az egész művelt világ indignációját ecsetelni, ha ilyen esetet a rögtön­itélő bírósági eljárás elé állítanának. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez tehát teljes lehetetlenség, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) teljes lehetetlenség különösen akkor, amikor egyidejűleg kiadatott egy amnesztiarendelet, melynek alapján notórius, gyilkosságért elitélt emberek, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) kibocsáttatnak, szabadon járnak, míg olyan egyének, akiknek más bűnük nincs, mint az, hogy az ősi jog­folytonosságot védik, rögtönitélő biróság ítélke­zése alá vonatnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez abszolúte erkölcsi lehetetlenség, ez ellen még tiltakozni sem szükséges, mert ha még tilta­kozni kellene, akkor felesleges volna minden tiltakozás. (Ugy van! balfelöl.) Minthogy tehát sem formai, sem magasabb etikai szempontok miatt rögtönitélő bírósági eljárásról többé szó nem lehet, ennek folytán abszolúte lehetetlen a rögtönitélő bírósági for­malizmusnak alapján ezeket a képviselőket sza­badságjogaiktól továbbra is megfosztani, s ezért elmenve odáig, ahová a kisebbségi vélemény t. előadója ment, dato non concesso a letartóztatás ténye nem involválta a mentelmi jog sérelmét, a letartóztatásnak fentartása igenis a men­telmi jognak, s hozzáteszem, az összes szabad polgári jogoknak legflagránsabb megsértése, 'mely­nek megszüntetését követelni a Nemzetgyűlés­nek önmaga iránt és az ország népe iránti egyik legelső kötelessége. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Szijj Bálint: A nemzet akaratát megölni! Szilágyi Lajos: A nemzetet félrevezették! 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom