Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-266
A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. évi december hó 12-én, hétfőn. 311 amig élek. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) MeskÓ Zoltán : Törvény van róla. (Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urakat a Ház minden oldalán, szíveskedjenek a házszabályo at betartani. Dömötör Mihály : A törvényt nem ismeri el. Gr. Apponyi Albert : Én nem akarok ma e felett a téma felett az urakkal vitatkozni. Közös platformot találhatunk. Gömbös Gyula: Nem találhat. MeskÓ Zoltán : Elég volt a platformokból. Rassay Károly : Es ezt Meskó mondja. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, az én álláspontom, erkölcsi és közjogi megalapozásával bátran szembe merek szállni mindazokkal a detronizáló urakkal, akik. . . (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Balla Aladár : Ha ez nem Nemzetgyűlés, akkor Andrássyék egyszerű polgárok és nincs megsértve a mentelmi jog. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Balla képviselő urat kérem., szíveskedjék a házszabályokat betartani. Balla Aladár : Akkor menjünk haza, ha a Nemzetgyűlés egy forradalmi alakulat ! (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a tanácskozás rendjét megtartani, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem Apponyi képviselő utat, méltóztassék folytatni. Gr. Apponyi Albert: En ennek az ügynek tárgyalása tekintetében tudok a túloldalon ülő t. urakkal közös plattformot találni, ök azt mondják, hogy IV. Károly ma már nem Magyarország királya ; (Igaz ! ügy van ! jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) de abban az időben, amidőn a lázadásnak minősített cselekmény megtörtént, a detronizáló törvényt még nem hozták meg, tehát abban az időben — ezt közös megegyezéssel kontatálhatjuk — IV. Károly Magyarország törvényes és koronás királya volt, most pedig csak arról van szó, hogy arra az időre visszavetve, milyen minősitést érdemel ez a cselekmény. Balla Aladár : így igen, ez már más. Gr. Apponyi Albert: Tehát IV. Károly, Magyarország törvényes és koronás királya. (Felkiáltások jobbfelől : Volt ! Volt ! Zaj és felkiáltások a baloldalon : Nem értik meg !) Giesswein Sándor : Maga'á ministerelnök mondotta akkor. Szilágyi Lajos: Lásd a pécsi beszédet i (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek nyugodtan meghallgatni a szónokot. Gr. Apponyi Albert : . . . Magyarországra érkezett, hogy az uralkodást ismét tényleg átvegye. Én, mélyen t. Nemzetgyűlés, azt a tényt, hogy a király őfelsége — nem. tudom, kinek a tanácsára — a trón elfoglalásának ezt a módját kísérelte meg, súlyos politikai hibának minősítem, melyben nemcsak semmi részem nem volt, de amelyet elhárítani tőlem, telhetőleg iparkodtam.. (Igaz ! ügy van ! a báloldalon.) Ez tehát súlyos politikai hiba volt. Most azonban a kérdésnek nem politikai oldalát mérlegeljük, hanem a jogi oldalát. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Az 1920 : 1. tcikk, még ha annak a régi jogfolytonosságon alapuló jog megszüntetésére elegendő hatályt tulajdonítunk is, — amit én nem tulaj donitok neki —• még akkor sem. tartalmazott semmi néven nevezendő detronizáló szakaszt (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) és nem is a rendelkező részben, hanem csak a bevezető részben állapította meg mint ténykörülményt azt, hogy a királyi hatalom gyakorlása megszűnt, — csak mint ténykörülményt állapította meg —• expressis verbis megmondva, hogy az ebből evonandó konzekvenciák megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának. Akkor tehát nem állapított meg semmiféle konzekvenciát, nem. is tette ezt a Nemzetgyűlés egészen az 1921 : XLVII. tcikk megalkotásáig. (Igaz! ügy van! balfelől.) ; Ez a jogi helyzet. Már most, mélyen t. Nemzetgyűlés, amint az Gratz Gusztáv vallomásából olvasható, ezen politikailag eléggé nem sajnálható lépés által konfliktus keletkezett két jogrend között : a jogi hatályában még érintetlenül fennálló, csak gyakorlásában ideig-óráig szünetelő jogfolytonossági jogrend és annak képviselője, a koronás király között. Vegyék tudomásul azok a t. képviselőtársaim, akik, valahányszor ezèn a vonalon okoskodunk, mindig a szemünkre vetik, hogy a Habsburgok védői, a Habsburgok ágensei vagyunk. (Zaj.) Nem, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) mi a magyar alkotmányos folytonosságnak, a magyar jognak, a magyar ősi alkotmánynak, a koronás király méltóságának vagyunk képviselői és védelmezői. (Folytonos zaj a jobboldalon.) És akik nekem azt vetik a szememre, hogy én ilyetén magatartásommal ellentétbe jövök a politikai multarnmal, — értem elsősorban a függetlenségi párti szereplésemet — (ügy van ! jobbfelől.) azok sohasem értették meg sem az én szerény politikai multamat, sem a függetlenségi párt politikáját. (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A függetlenségi párt politikájában a kiegyezést közvetlenül követő években voltak bizonyos tiltakozások, voltak 49-es velleitások, azonban Irányi Dániel vezetése alatt a függetlenségi párt ezeket az ingadozásokat egyszersmindenkorra félretette, kifejezetten mindenkor a perszonál-unió, tehát a trónöröklés jogának tiszteletben tartása és a kölcsönös védelmi kötelezettség alapján állott, csak a közös ügyeket perhorreszkálta. Ezen az alapon állottam mindig. Ha voltak akkor olyanok, akik ezt a programmot, a királyhűségnek és a nemzet függetlenségéhez való ragaszkodásnak összekapcsolását nem vették komolyan, akik utógondolatot tápláltak, hát én ezek között nem voltam, én az egyiket époly komolyan vettem, mint a másikat és amint annak idején szembeszállottam a király jogainak minden túltengésével, mikor a nemzet jogait érintette,