Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. évi december hó 12-én, hétfőn. 309 tenérték, amikor a letartóztatás eszközöltetett, akkor a lázadásnak minősített cselekmény már véget ért, annak folytathatása ki volt zárva. Mit jelent egyáltalában a mentelmi jog szempontjából a tettenérés ? Mi a ratio legis ? Miért van tettenérés esetén megengedve a képviselők letartóztatása a mentelmi jog előzetes felfüggesztése nélkül ? Azért, mert a tettenérés, mondjuk, egy olyan processzuális bizonyíték, amely minden további eljárást feleslegessé tesz ? ö nem. Hiszen a tettenértekkel szemben is tovább folyik a bizonyitási eljárás, az egész procedura. A ratio legis itt az, hogy a tettenérés esetén való letartóztatás a bűnös cselekmény további folytathatásának vagy a megtorlás kijátszásának megakadályozására szolgál. Ez a tettenérésnek a jelentősége. Már pedig amikor azokat a képviselőtársainkat állitólag tettenérték, akkor ki volt zárva az állitólag bűnös cselekvésnek folytathatósága. Azt pedig nem szükséges bizonyítanom, hogy ezeknek a férfiaknak esetében abszolúte ki volt zárva az a törekvés, hogy az eljárást szökés által meghiúsítsák. A tettenérésnek a mentelmi joggal kapcsolatos kritériumai tehát itt egyáltalában nem forognak fenn. Azok a bizonyos telefonbeszélgetések, amelyek a mentelmi bizottság jelentése szerint Rakovszky István és Bethlen litván gróf ministerelnök között folytak, tartalmaznak ezen szöveg szerint, amely előttünk fekszik, fenyegetéseket, melyeket azonban tett nem követett és nem követhetett. Nem követett először azért, mert — amint tegnapelőtt hallottuk — a király őfelségének határozott parancsa volt, hogy minden vérontás, minden tettleges támadás kerültessék. De akármi okból azokat tett nem követte, azok a tettenérés pillanatában már nem léteztek, vagy csak egy későbbi eljárás szempontjából létezhettek, (Ugy van ! balfelől.) de a tettenérés szempontjából nem léteztek. A tettenérés tényálladékát tehát nem látom megállapítottnak sem önmagában véve, sem annál az értelmezésénél fogva, amelyet a tettenérésnek, mint a mentelmi jog tiszteletét felfüggesztő cselekményének tulaj donitanunk kell. így én magát a letartóztatást sem tartom igazoltnak ; a letartóztatás ténye által is megsertettnek látom összes letartóztatott képviselőtársaink mentelmi jogát. De mit szóljak a letartóztatás folytonosságáról, a letartóztatásnak a mai napig való folytatásáról ? Lassanként kidomborodott és tulaj donképeh Vázsonyi t. képviselőtársam felszólalása folytán esett egy igazságügyministeri közbeszólás által tisztáztatott előttünk az a jogi konstrukció, amelynek alapján ezek a képviselőtársaink ma is letartóztatás alatt vannak. Már önmagában véve, a mentelmi jogot véve alapul, még ha egy képviselő letartóztatása igazolt is volt a tettenérés szempontjából, azon indokok szempontjából, amelyek mellett a tettenérés ilyen jogot ad, t. i. egy bűnösnek minősitett vagy közveszedelmes tevékenység meghiusitása szempontjából, még akkor is, ha ezekből a szempontokból maga a letartóztatás igazoltnak mondható is : akkor is ez a letartóztatás nem teremt olyan álla • pótot, amely automatice fentartatik, mindaddig, amig valamely hatóság, valamely birói végzés közbe nem jön, amely azt megszünteti, hanem jelent egy abnormitást, amelynek rögtön, abban a pillanatban meg kell szűnnie, amikor megszűntek azok az okok, amelyek annak létesitését kivánták. (Helyeslés balfelól.) Abban a pillanatban meg kell szűnnie a letartóztatásnak is, amelyben a veszély, amely a képviselő szabadlábra helyezéaéből állitólag születhetik, megszűnt. Tehát ebben s pillanatban meg kell szűnnie a letartóztatásnak is. Itt nem működhetik a vis inertiae, az anyag restsége, amely magától meg nem mozdul, hacsak valaki meg nem mozgatja. Ha annak a hatóságnak, amely a letartóztatást eszközölte, erre joga volt, joga van arra is, hogy azt megszüntesse és azt meg kell szüntetnie. (Helyeslés balfelől.) Ez a természetes konstrukció, mélyen t. Nemzetgyűlés. Ám tegnapelőtt óta látom először, hegy minő jogi konstrukció alapján iparkodnak igazolni a folytatólagos letartóztatást. Azon jogi konstrukció alapján, hogy az illető képviselőtársainknak tulajdonított bűncselekmény lázadásnak minősíttetik, mint olyan, a rögtönbiráskodási rendelet alá esik és ennek folytán az illető képviselőtársaink ügyészi végzés folytán lettek letartóztatásba helyezve, ügyészi eljárás folyik ellenük és a további rögtönbirósági eljárás nem volt lefolytatható, mert a Nemzetgyűlés még nem határozott az ő kiadatásuk iránt. Tehát tulajdonképen a mentelmi jog iránti tiszteletből tartatnak fogságban. (Êlénh derültség balfelől.) Más eredményre nem lehet jutni. Azt mondják, le vannak tartóztatva, birói végzés kell, hogy szabadon bocsáttassanak ; birói végzést azonban nem tudunk provokálni, mert a Nemzetgyűlés nem határozott az ő kiadatásuk iránt. Ilyen kézzelfogható abszurditáshoz jutunk ; de nem tréfa, hanem ennek a jogi konstrukciónak megformulázása az, amit mondtam, hogy a mentelmi jog iránti tiszteletből tartatnak fogságban képviselők heteken át. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Huszár Elemér : Szamuely Vilmos Pál ! (Mozgás és zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminíster : Huszár képviselő ur azt a megjegyzést tette .. . KovátS J. István : Azt mondta : Szamuely Vilmos Pál ! (Zaj.) Rassay Károly : Tanitó bácsi, jelentse fel ! Andaházy- Kasnya Béla : Tartóztassa le ! Elnök (csenget): Kérdem : a képviselő urak közül ki használta az inkriminált kifejezést ? Huszár Elemér képviselő urat a házszabályok értelmében kénytelen vagyok rendreutasitani. Méltóztassék felytatni HuSZár Elemér : T. Nemzetgyűlés ! Én azt mondtam, hogy Szamuely .. . Elnök *. A képviselő urnák nincs joga az elnöki intézkedésre észrevételeket tenni. Ha méltóztatik