Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
298 À Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. é sunk, mint a francia talyigásoké, akik a Grèvetéren a guillotin alá járultak. Mert a guillotin elmetszette a nyakkal együtt a szenvedéseket is, azonban ma hazamegyünk és tovább szenvedünk, különösen továbbszenvednek a hivatalukból elcsapott szerencsétlenek, akiket a legszigorúbb guillotin : az asszony szomorú tekintete kaszál le kegyetlenül és ez kegyetlenebb, mint volt a régi guillotin. Látva, hogy mi minden került talyigára, felemiitettem, hogy pénzünk hitele is talyigára került, mert olvastuk azt a szörnyű botrányt, hogy 665 darab hamis ezrest akart beváltani az állam egy olyan íőfunkcionáriusa, akiről tudjuk, hogy végzetes befolyást gyakorol a kormányzatra. Mikor tudjuk, hogy százával vannak becsukva jóhiszemű emberek, akik tömegesen vittek, prezentáltak ilyen ezreseket a bankoknál, sokkal korábbi időben, midőn elveszett már az ezresek szine, már nem is emlékeztünk rá, hogyan néz ki az az ezres ; akkor az állam egyik főhivatalnoka 665 darab ezrest átvesz valami Kőváryné nevű hölgytől és az ő Ergon-ja utján be akarja váltatni. (Felkiáltások a középen : Ki az ?) Eckhardt • Tibor ur. A pénz nagyon huncut, nem lehet megcsalni. (Derültség.) Eckhard Tibor élete végéig csinálhatta volna dolgait, végigvághatott volna rajtunk, feldúlhatta volna alkotmányosságunkat, felforgathatott volna mindent, csinálhatott volna abszolutizmust, sajtócenzurát, mindent a világon és semmit sem tudtak volna ártani neki ; de azon a pénzen, amely nem engedi magát megcsalni, azt hiszem, megcsúszott. Mert ha legalább is a kormányzatban becbületérzés van, akkor a gyanú legkisebb árnyékának sem szabad ahhoz férni, hogy valaki ilyen cselekményben részes legyen, pedig kell részesnek lennie, ha 665 draab ezrest átváltás végett a határidő után átvesz egy nőszemélytől, amikor az maga is odavihette volna, ahova szánta, ha igaz utón járt. Ezek után az a kormányzat, amely megtűr ilyen sajtófőnököt, az államnak előkelő hivatalában ilyen tényezőt, az egyrészt nem panaszkodhatik amiatt és nem csodálkozhatik másrészt semmiképen sem azért, hogy pénzünk hitele, értéke csúszik. Amely kormány megengedi azt, hogy a magyar nép adófillérei ilyen gyanús ezresek beváltására fordittassanak, az nem csodálkozhatik azon, ha itt a parlamentben is az érzelmeknek, indulatcknak, künn az országban pedig az elkeseredésnek viharait találja magával szemben. Ezek után, amiket elmondottam, s amik csak igen kis, halvány részét képezik ugyebár . . . Bartos János ; A többi legközelebb ! Rupert Rezső : ... a súlyos visszaéléseknek, tessék elkepzeki, ha igy állurk, hegy hegy an lehet ebből kikeveredni, hogyne kellene akkor az országnak végre tönkremenni, elpusztulni, ha ez a kormányzat egyszer nem tér észre és nem áll meg azon az utón, amelyen eddig olyan roppant sebesen, a meredek lejtőn lefelé haladt. Én ahhoz akartam hozzájárulni, hogy a kormányt észretéritsem, hogy azokat a szempontokat, vi december hó 10-én, szombaton. amelyek a nemzeti becsület szempontjából is fontosak, megérintsem. Ezek után felolvasom interpellációmat, amely a következőkép hangzik (olvassa) : »Interpelláció a ministerein ökhöz és igazságügymin isterhez : a bírósági sajtónyilvánosság biztosítása és a sajtócenzurától szenvedett üldöztetésem tárgyában. 1. Ismerik-e a minister urak a birósági eljárásokra vonatkozó, s még érvényben lévő törvényeknek ama rendelkezéseit, melyek szerint a biróság előtt folyó tárgyalások rendszerint nyilvánosak s a nyilvánosság kizárása csak akkor rendelhető el, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyeztetné ? (Bp. 293. §. és egyéb törvények.^ 2. Tudják-e a minister urak, hogy a bíróságok minden esetben elrendelik a zárt tárgyalást, ha arra közrendi vagy közerkölcsiségi szempontból szükség van ? 3. Ismerik-e a minister urak a sajtótörvény 44. §-ának (1914. évi XIV. te.) ama rendelkezését, amely szerint oly közlemény tartalma miatt, mely a hatóságok, vagy más, a törvény által alkotott testületek nyilvános iratait, vagy azok nyilvános tárgyalásait hiv szellemben és igazán közli, sem bűnvádi eljárásnak, sem. kártéritési igénynek nincs helye ? 4. Ha mindezeket a ma még érvényben lévő törvényeket ismerik, hogyan magyarázzák és mit szándékoznak az ellen tenni, hogy a sajtócenzura mégis következetesen megakadályozza a biróságok nyilvános tárgyalásain történteknek, vagy egy részüknek, rendszerint a vádlottak védekezésének, néha a sértett cáfolatának közlését ? 5. Szíveskedjenek a minister urak végre határozott választ adni arra, hogy.a cenzúrának »pár napon belül« való megszüntetésére nézve tett igéret mikor válik tetté ?« (Élénk helyeslés a haloldalon.) Kerekes Mihály : Soha ! Lingauer Albin : Hosszú napjaik vannak ! Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák és az igazságügyminister urnák. Soron van ? Szabóky Jenő jegyző : Szmrecsányi György ! Szmrecsányi György : Szives elnézését vagyok bátor kérni at. Háznak azért, hogy dacára az előrehaladott időnek, mégis felszólalok és szives türelmüket igénybe veszem, de egy képviselőtársunknak, egy magyar embernek a dolgáról van szó, aki idegen országban, idegen rabságban sinylődik. Erre kérem néhány percre szives türelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) Lingauer Albin bararátom december 7-én interpellációt intézett a külügyminister úrhoz Windisch-Graetz Lajos herceg nemzetgyűlési képviselőtársunk csehországi fogsága tárgyában. A tényállásnak részletes előadását mellőzöm, mert hiszen Lingauer Albin t. barátom azt már előadta. Csak arra kivánok hivatkozni, hogy WindischGraetz Lajos herceg Parisból jövet — szerintem
