Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 297 klerikalizmussal is megfér, ha klerikalizmus az, hogy a tisztességes papokat, az olyan papokat, mint amilyen például Giesswein Sándor kanonok, szeretjük és becsüljük. Kerekes Mihály : Griger ! Rupert Rezső (tovább olvas) : Ezen az alapon még a felemiitett veszprémi káptalanhoz is tudok szeretettel ragaszkodni ; de ha a veszprémi káptalan például helyeselné a kereszténység nevében elkövetett önzést, csalást és egyéb gaztetteket, akkor természetesen nem vagyok klerikális. Lingauer Albin : Szép káptalan volna ! (Derültség.) Rupert Rezső (tovább olvas): Az én küzdelmeimben vallási szempontok sem negatíve, sem pozitive nem szerepelnek, mert ahhoz, hogy az ember gyilkosok ellen forduljon, nem szükséges vallásból kiindulni. Az ilyesmi még pogány felfogás szerint is kötelesség. Emberi kötelesség. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Második éve várok. •— Ez az igazság. Második éve várok rá, hogy sok szenvedésemnek, melyeket gonosztevők zúdítottak rám, végre vége legyen. Most előállnak utólagosan kiásott úgynevezett bizonyítékokkal, sokféle lári-f árival. Vádolnak, hogy klerikális voltam s most liberális vagyok ; pedig mindig csak kisgazdapárti voltam, akkor is, mikor kisagrár szellemben irta m még a veszprémi püspök lapját is s mikor a zsidóság söpredéke ellen épugy küzdöttem, mint most a kereszténység söpredéke ellen. Nem tudom tehát, miért lettem volna klerikális. Nem ellenezném különben, nincs is miért elleneznem az elkésett »bizonyítást« ; de már majd egy éve várok erre a tárgyalásra. Meguntam a hosszú várakozást. A sajtótörvény 51. §-a azt írja, hogy a sajtóperek soron kivül tárgyalandók. Sréter István : Én egy éve várok már S Bartos János: Nem sürgős ! (Derültség a balközépen.) Rupert Rezső (tovább olvassa): Csak taktikáról, húzás-halasztásról van szó s ezért csak azért ellenzem a bármi címen való további és lelkiismeretem szerint nagyon fölösleges bizonyítást. Az ilyen »Balatonfüred«-féle lapoknak nincs joguk semmiféle hazafiságra, felháborodásra, vagy miegyébre hivatkozni. Ezek csak romboltak ; ezeknek izgatása csak arra volt jó, hogy olyan tömeggyilkolásokat és rablásokat inszcenáljon, amilyen a közelben levő diszeli is volt. Ország ur tiltakozik. Ezután vádlott, ki faji jellegének elvesztése vagy inkább megtalálása után észrevehetőié g szerényebb lett, tiltakozott az ellen, hogy ő csirkefogó. Elnök, védelmet kért, amit rögtön megkapott ama bölcs megállapításban, hogy »főmagánvádlónak joga volt tényekből következtetni«. Erre vádlott keresztény faji jellegével azt válaszolta, hogy akkor neki is joga van csirkefogásnak nevezni azt, ha valaki az Uj Lap-ot szennylapnak NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET, nevezi. (E jog megadatott neki, miután előzőleg elnöki enunciáció hangzott el, hogy bizony mérhetetlen gyűlölettel dolgozott a jeles kis orgánum s a többi között.) A faji jelleg délceg parpájáról leszállított vádlott most azzal állott elő, hogy mert ő »hazafiságból« rágalmazott, hát »alighanem kegyelmet kapott.« (Ügy látszik vágyik a szép társaságba.) Újra kérte, hogy hadd bizonyítsa, hogy Rupertet csakugyan megfizették az interpellációjáért és hogy De ve cserben meg Somlyó vásárhelyen s »szidta a nemzeti hadsereget«, amire nézve tanuja : Jókay Ihász Miklós földesúr (a devecseri kerület ellenpártjának főkortese!) és Stirling János, vásárhelyi káplán.« — Az egész nagy beszámoló beszéd óriási közönségéből e kettőt tudta kivenni, (Tovább olvas :) kz »alighanem«. A bíróság, mert az »alighanem«-mel alighanem ősem volt egészen tisztában, talán csak időnyerés végett, megér gedte a nem veszedelmes bizonyítást; de az interpellaciós naplót — úgymond — nem szerzi be ; azt vádlott is becsatolhatja, mire Rupert Rezső főmagánvádló segítségére sietett vádlottnak, mondván, hogy jó lesz beszerezni az úgynevezett eredeti »kék«-et, mert a nyomtatott napló nem mindig egészen hiteles ; t. i. az a »kék« példány alapján jelenik ugyan meg, de a »kék«-et a képviselő előzőleg átjavíthatja s így a nyomtatott napló valamicskét hamis lehet ; csak »hadd jöjjön a »kék«, mert hátha meghamisítottam«. A bíróság felszólítására Rupert Rezső is bediktálta néhány devecseri és somlyóvásárhelyi tanú nevét az ellenkező bizonyítására, mint amit JókaiIhász Miklósnak és Stirling káplánnak bizonyítania kellene . . . Vádlott ama kérésének, hogy az eljárás felfüggesztessék, míg a Landau-per és a pesti sajtóperek befejeződnek, nem adott helyt a bíróság, mert a rágalmazás fenn- vagy fenn nem forgása nem függ attól, hogy Landau mily körülmények közt szenvedett ki ; a pesti sajtóperek bíróságának döntése pedig nem érdekli a veszprémi bíróságot, mert azokkal egyenrargu. Ezzel egyelőre vége volt a faji pernek ; szétoszlott a bíróság, felek és vendégek, kik közül azok az egynéhányak, kik szerfölött »örülnek« Rupert Rezső boldogulásának, bizony-bizony szomorúak levének, mikor az a kegyetlen »Ország« Pál replikájában, ameddig még élt bennük némi remény, csak egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy ő nem volt zsidó — azelőtt.« T. Nemzetgyűlés ! Az interpellációt rögtön felolvasom, csak még két-három szót akarok hozzátenni. T. i. volt nekem még egy hires cikkem, »A szállítmányok« volt a címe. Abban többek között azzal foglalkoztam, hogy mint régente a francia forradalom alatt sok minden került talyigára, hát itt is talyigán vagyunk magunk is, úgyszólván transzportok mennek guillotin alá, persze nem szó szerinti értelemben véve ; azután a nemzet sok minden kincse, java anyagiakban és erkölcsiekben talyigán van, de sokkal rosszabb a sor38
