Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

292 A Nemzetgyűlés 265. illése 1921. vényt hatályon kivül helyeztek és lehetetlenné tettek már — még nekik, a kivételes hatalommal kormányzó kormányoknak sem jutott eszébe, hogy azt hatályon kivül helyezzék. Ismétlem, a törvény egyenes megszegésével, amely a fórumon törtónt dolgok közlését egyenesen megengedi, még ezt is kicenzurázták ! Mindennap találhatnak a Nemzetgyűlés tagjai, az ország egész közvéleménye a lapokban üres helyeket ott, ahol arról irnak, hogy a törvényszéken valaki a maga jogait és érdekeit védi. Mi nem tudhatjuk meg, hogy miként védi magát, mert a cenzúra nem engedi ki az ő védekezését. Velem is megtörtént egy ilyen história. Több, mint egy évvel ezelőtt, — már a második év közepetáján járunk — engedte, hogy az u. n. keresztény sajtó engem végiggyalázzon és rágalmazzon a Landau-üggyel kapcsolatban. Én annak idején, még másfél évvel ezelőtt, megtettem a feljelentéseket a rágalmazók ellen. Másfél év múlva el tudtam végre jutni odáig, hogy az egyik rágalmazót a biróság maga elé idézte és főtárgyalást tartott, amelyen azután elmondta a rágalmazó is a magáét, de elmondtam én is mindazt, amit azzal a rágalommal szemben nekem el kellett mondanom. Az egyik lap erről referádát akart hozni, mert hiszen annak idején az történt, hogy engedték a rágalmakat reám szórni, engedtek besározni, ellenben, mikor annak idején a cáfoló nyilatkozatokat akartam közzétenni és leadtam a kőnyomatosnak, a cenzúra azokat az én cáfoló nyilatkozataimat elnyomta. En majdnem másfél esztendeig vártam arra, hogy végre a törvényszék termébe kerüljön ez az ügy és ott a garanciális eljárás határai között mozgó tárgyaláson ezek a dolgok mind napfényre jussanak, elmondassanak, és én megvédhessem becsületemet. Eámnézve utóvégre nem lehet az oly nagyon lényegtelen kérdés, hogy ferde beállitásban állok-e a közvélemény előtt, vagy nem. Hiszen az embernek joga van arra az álláspontra helyezkedni, hogy megveti az összes embereket, az egész társadalmat csak egy féreggomolyágnak tekinti, . . . Kerekes Mihály: Ugy mint Tomcsányi! {Derültség.) Rupert Rezső : . . . hogy azt mondja : mit törődöm veletek, nekem a magam lelkiismerete a fontos. Lehetne erre az álláspontra helyezkedni, mert hiszen a mai korban jóformán nem is lehetséges más álláspont, mint az, hogy az egész emberiség hitvány féregtömeg és én a magam utján járok és élek magam, ugy ahogy akarok. Minthogy azonban ebben az önző tömegben nekem egy kis szerep jutott, amennyiben a közélet terén működöm, ezért kénytelen vagyok lemondani erről a luxusról, hogy ne törődjem senkivel, hanem a közélet embere számára legalább becsületemet megmentsem s arra kell törekednem, hogy legprimitivebb, nem is emberi, hanem állati jogaim, az a reflexszerű mozgás évi december hó 10-én, szomhaion. s védekezés, legalább ezek biztosíttassanak számomra és biztosíttassanak mindenki számára, amelyek a legutolsó rendű állat számára is biztosítva vannak. Amint biztosítva van szemünk számára, hogy ha valami fekete pont közeledik feléje, behunyhassuk, ugy legalább is ezt a reflexszerű védelmet kell biztosítani itt is. Ezt sem biztosítják, mert mikor az a lap le akarta közölni a törvényszéki referádát, a cenzúra kihúzta az egészet. (Mozgás a jobbóldalon.) Mélyen tisztelt nemzetgyűlés ! Én rendkívüli hálával és köszönettel tartozom azoknak, akik itt most velem együttmaradtak és szívesek engem itt meghallgatni, hiszen még az igazságügyminister úrral szemben is arra az álláspontra helyezkedtem, hogy ne várjon meg, neki dolga lehet máshol, nem akarom az idejét elvenni. (Derültség.) Ép így vagyok t. képviselőtársaimmal is, nem akarom idejüket elvenni. Bizonyosan ki is fáradtak már, (Ugy van ! Ugy van !) azonban ne haragudjanak, mert ugyebár nem kell senkinek sem ittmaradni, aki nem akar. Méltóztassék megengedni, — nem fogok hosszú ideig élni ezzel a szívességgel, •— hogy ezt az egy törvényszéki referádát még felolvassam, — mert a cenzúra ezt törölte, — és ilyen módon az én igazságom, amelyre másfél évi rágalmazás után várok, mégis csak kiderüljön. (Zaj. Felkiáltások : Csak gyorsan olvasd !) Lesz egy-két érdekes részlet is benne, ígérem, ne méltóztassanak rám haragudni. Igen objektiv közlés, rám nézve is kellemetlen dolgokat mond a vádlott, azok is benne vannak, de azután a végén minden kiderül. A lap tudósítása 1921. évi december 7-éről keltezve a következő (olvassa) : Rupert Rezsőt a Landau-ügyben tartott ama nevezetes interpellációja alkalmából, honnan Magyarország legújabb történelmében a lelkek felszabadulását lehet számítani az alól a terror alól, melyet fehérnek szokás nevezni, nemcsak a budapesti úgynevezett keresztény sajtó rágalmazta meg, hanem egyes apró-cseprő vidéki lapok is ; többek között Luttor plébánosnak balatonfüredi »Balatonfüredije. Rupert Rezső e lap rágalmazó cikkei miatt is feljelentést tett még annak idején. Tegnap tárgyalta ezt a feljelentést a veszprémi kir. törvényszék Juraszek János curiai bíró, törvényszéki elnök elnöklésével. A vádlott Rupertről. Az inkrimált cikkek 1920 november 21-én és december 26-án jelentek meg. A »Balatonfüred« csak ekkor látta szükségesnek, hogy az október közepén tartott interpelláción »felháborodjék«. Közleményének tartalma, mint az már közismert, annak a vádaskodásnak vidéki stílusban való variálása volt, hogy igj Rupert, ugy Rupert, interpellációját megfizették a zsidók —, keresztény faji érdekeket sértett — stb. Egy Országh Pál nevű fiatal füredi ügyvéd vállalta a felelősséget, mikor azonban erre most sor került, mindenáron igyekezett és igye-