Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
A Nemzet g y ülés 265. ülése 1921. kéznek alóla kibújni. Szokott recept szerint a vidéki hírlapíró ur bizonyítékul a fővárosi »keresztény« sajtóra és a többi rágalmazóra hivatkozott. Előkotorászott utólagosan sok olyan kifogást, »adatot«, hallomást, beszámolóbeszédet, politikai ellenfeleket, melyekről és kikről akkor még, mikor a cikkek Íródtak, sejtelme sem volt és nem is lehetett. Most mindezek a »bizonyítékok« ugy szerepeltek, mintha, jelen lettek volna, ott ültek vagy feküdtek volna a rágalmazó Íróasztalán már akkor, mikor jeles írásműveit alkotta. Meg is jegyezte az elnök, hogy kissé elkésett a vádlott ezekkel a bizonyítékokkal s azt se tudta megérteni az elnök, hogy mit akar a nemzeti hadsereggel, mikor cikkeiben arról, hogy emiatt is támadja Rupertet, nincs is szó. Yádlott védekezésének azonban különösen / a következő részei érdekesek : — Én •— úgymond a vádlott — csak egyik cikket írtam. A másikat dr. Csáki Benjámin plébános irta, ki időközben Amerikába távozott. Az ő cikkéért csak mint felelős szerkesztő felelek. !Nem tehetek róla, hogy a cikk megjelent. A lap ugyanis Luttor Ferenc balatonfüredi plébánosé. Lehetetlen lett volna, hogy egy plébános lapjában ne engedjem megjelenni egy plébános cikkét. A cikkek egyébként felháborodásban íródtak, mert Rupert képviselő ur vétett a keresztény faji érdekek ellen, mikor egy zsidó meggyilkolása miatt interpellált. Ez a zsidó, ez a Landau különben is sok mindenért fel volt jelentve; a rendőrségnél még fényképe is megvan. Rupert Rezső mint nemzetgyűlési képviselő országos dolgokban, országos törvények hozásában is résztvesz; tehát az én számomra is hoz törvényt és igy az én keresztény faji érdekeimet is sértette az interpelláció, mert — kérem — a zsidóság faj és az interpellálónak, ha megtörtént is a szóvátett eset, a saját faját és kereszténységét kellett volna védenie. Interpellációja a külföldön is sokat ártott. Felháborodtam azon is, hogy Devecserben és Somló vásár helyen tartott beszámolóbeszédeiben szidta a nemzeti hadsereget. Az is bűne Rupertnek, hogy a destruktiv sajtóba, például »Az Ujság«-ba 5 de még a »Világ«-ba is ir cikkeket. Azt is megtette főmagánvádló, hogy az »Uj Lap«-ot szennylapnak nevezte. Kérte, hogy mindezt bizonyíthassa. Azt máris tudja bizonyítani, — úgymond — hogy Rupert azelőtt lojális volt a veszprémi káptalannal szemben s iiykép klerikális volt, most meg liberális, mi szintén elárulása a keresztény faji érdeknek. Bizonyíték a cikkek mellett az is, — úgymond a vádlott — hogy a főmagánvádló képviselő ellen keresztény körökben országszerte felháborodás keletkezett. Csirkefogók rágalomhadjárata. Ezután Rupert Rezső főmagánvádló válaszolt a következőkben : — Már második éve szenvedek azért, hogy egyidőben néhány csirkefogó üzleti érdekből vagy évi december hú 10-én, szombalon. 293 politikai gyűlöletből, mert meg nem alkuvó kisgazdapártinak bizonyultam, az ország szine előtt gálád rágalomhedjáratot indított ellenem, melynek legszelídebb fegyvere az volt, hogy nemzetgyűlési beszédeimet célzatosan elferdítették. Lelkűkből mérgező gáz, piszkos köd szállt és feküdt rá az országra, melyen keresztül nem lehetett látni azokat, akik a haza igazi érdekeiért küzdöttek. Engem is azért rágalmaztak, mert nem törődve a népszerűséggel és sokszor az életbiztonsággal sem, a haza nagjr, objektív érdekeiért szálltam sikra, melyeket még vádlottnak és a többi csirkefogónak értelme is felfoghatott volna, ha becsületérzés lakik bennük. Ha valahol, itt Veszprémben, mindenki ismerheti az én életemet ; visszaemlékezhetik arra, hogy mikor a kereszténységért és a magyar fajért küzdeni kellett, ott voltam az első sorban. Akkor is szélsőség ellen küzdöttem, mint most. Akkor is az élet kockáztatásáról volt szó, mint most. Ilyesmit csinálni anyagi előnyökért nem lehet. A kikeresztelkedett . . . Én tehát ott voltam a kereszténység és fajiság védelmében akkor, mikor az veszedelemmel járt ; ellenben nem tudom, hogy Országh Pál akkor hol volt ; mert ahhoz mégis csak merészség kell vádlott részéről, hogy ő beszél, épen ő beszél kereszténységről s keresztény-fajiságról és mindezt, az ő két plébánosával szövetkezve, épen ő akarja velem szemben megvédelmezni, épen ő, akiről sikerült megtudnom, amit vidékünkön erről a messziről jött emberről még más talán nem is tud, hogy — kikeresztelkedett zsidó. íme ő az, kivel szövetkezve a két plébános ur ellenem — kereszténykedett. Volt idő, mikor a lap tulajdonosa : Luttor plébános ur még nyilvánosan, piacon, dicsérő beszédet mondott rólam. Akkor volt, mikor még a plébános ur is kisgazdapárti volt. Elferdített interpelláció. — Ami már most a Landau-ügyet s interpellációmat illeti, mindenekelőtt tiltakozom, hogy egy szerencsétlenül elpusztított embert, egy halottnak emlékét itt a vádlott gyalázza. Egy gonosztevő, ki már békeidőben hétévi fegyházat ült, jelentette föl néhai Landaut, hogy igy védekezzék az ellen a csalási vád ellen, melyet ellene az elhalt nagymérvű megkárosítása miatt emelt. Interpellációmat és annak jelentőségét pedig vádlott épugy, mint a többi hitvány rágalmazó gonoszul, elferdíti és még gonoszabbul motiválja. Az igazság, aminek a motívumokra vonatkozó része a Ház naplójából is látünik, a következő : — 1920 szeptemberének egyik napján felkeresett régi barátom : dr. Győző Dezső budapesti ügyvéd, aki rémülettel beszélte el, hogy egy ügyvédtársunkat, dr. Harsányit, az izsáki ébredők az éjjel elrabolták. Bűne az, hogy valami Dobé nevű ember ellen, ki most szabadult ki a fogházból, miután előbb már hétévi fegyházat ült s most ébredőnek csapott föl, Bán Jenő földbirtokos képviseletében
