Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hő 10-én, szombaton. 279 hasonlít ahhoz, ahogyan azelőtt kezelték a mentelmi jogot a hatóságok. (Vgy van ! half dől.) T. Nemzetgyűlés ! En hajlandó vagyok azt is koncedálni, hegy abnormális, idők, abnormális intézkedéseket tételeznek föl ; de ez már járványos kezd lenni, epidémia kezd lenni, hogy a mentelmi jogot a hatóságok nagyon sok tekintetben többékevésbé megrövidítik és a sors ironiájaképen épen akkor, amikor a Nemzetgyűlés a magyar nemzet egész szuverenitásának kifejezője, a mentelmi jog terén nagyon furcsa helyzetbe kezdünk kerülni, olyan helyzetbe, hogy ez a mentelmi jog kezd megszűnni egy védelmi bástya lenni, ez a mentelmi jeg kezd hovatovább megszűnni, az anyagi és erkölcsi felelősség korlátja lenni, hanem folyton-folyvást történnek a mentelmi jog területére kisebb-nagyobb elkalandozások, míg végre a mentelmi jog ugy érteimeztetik, hogy az annak birtokában lévő képviselő hat hétig fogva tartható ügyészi határozatra, tehát olyan határozatra, amilyenre minden magyar állampolgár legfeljebb 48 óráig tartható fogva. Ne méltóztassék a t. Nemzetgyűlés egy tagjának sem azt hinni, hogy én talán részvétet óhajtok kérni e képviselő urak számára. Méltóztassanak elhinni, hogy mindegyik képviselőtársammal szemben — bárki lett volna az — feltétlerül erre az álláspontra helyezkedtem volna, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) mert én ezt a mentelmi jogot nem egy elkölthető örökségfélének tartom, hanem olyan értéknek, amelyet épolyan tisztán kell átadnunk az utókor számára, amilyen tisztá,n mi kaptuk. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Szádeczky- Kardoss Lajos : Mindnyájunkat érhet baleset ! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Midőn azt látom, hegy a mentelmi jog terén kezd egy olyan gyakorlat kialakulni, amilyet n éhai Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja követett, aki azt mondotta, hogv : »az igazság szép dolog, nagy dolog — de akinek hatalma van, annak nincs rá szüksége« ; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Meghalt Mátyás király, oda az igazság !) midőn azt látom, hegy az államhatalmak egyikének vagy másikának a plenipotenciájából— amint az igazságügy min ister ur mondotta, nem akarom megállapítani, hogy melyikéből, mert nem is vagyok rá kíváncsi ... Friedrich István : Én kíváncsi vagyok, mert háromszor ültem ! i Rassay Károly : Milyen bájosan mosolyog ezen az igazságügymin ister ur ! (Felkiáltások jobbfelöl : Friedrich is mosolyog ! Együtt mosolyognak !) Somogyi István : ... midőn ezt látom, kell hogy Magyarország törvényhozásának termében »M ű gállj !«-t kiáltsanak ennek a tendenciának. (Helyeslés halfelől.) Nem kegyelmet, nem azt kérik a kisebbségi vélemény és azok, akik emögött állanak, hogy méltóztassék talán a Nemzetgyűlés egész egyetemének odaállani és palástjával védeni négy képviselőtársunkat, mert ők maguk is igazságot akarnak ebben az ügyben, oda akarnak állani a független magyar bíróság elé, eleget akarnak termi a független magyar bíróság határozatának, de csakis annak, mert ez őket nemcsak mint nemzetgyűlési képviselőket, hanem mint magyar állampolgárokat is megilleti. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! önkénytelenül eszembe jut a történelemből a mentelmi jognak egy óriási megsértése. Ez a XVIII-ik század végén történt, amidőn a szuronyokkal és ágyukkal körülvett lengyel országgyűlés mentelmi jogának megsértésével kényszeríttetett arra, hogy saját nemzetének a sírásója legyen. Az a nemzetgyűlés, amelynek pedig egy hajszálon függött az élete, amelynek minden tagja minden pillanatban el volt arra készülve, hogy egyenkint és összeségükben a halál fiai lesznek, nemzetgyűlés állotta az ágyuk és szuronyok fenyegetését és az orosz tábornokoknak ellentállott, 24 órai hallgatás után sem akadt senki, aki mentelmi joga ilyen megsértése esetén bármilyen ilyen enunciációt mert és akart volna tenni. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nemzet elbukott, de szerzett magának a világ minden részén barátokat, azért, mert amidőn haldoklott, amidőn sírba hullott, akkor férfiasan viselkedett, akkor e nemzet törvényhozása megtalálta önmagát és annak a nemzetnek százados hibái kiengeszteltettek ezzel az egyetlen gesztussal. (Tetszés balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Állandóan hangoztatott dolog és tudjuk mindnyájan, hogy a mi nemzetünk is válságban van, tudjuk nagyon jól, hogy mi, e kis Magyarország szuverenitásának a letéteményesei, itt nagy örökségek elpazarlói vagyunk, mert kénytelenek vagyunk vele ; de akkor ne pazaroljuk azt a több százesztendős örökséget könnyelműen, ne adjuk fel kicsinyes személyi tekintetekből a Nemzetgyűlésnek azt a nagy jogát, amely még egyedüli garancia e zivataros időkben arra, hogy itt csakugyan az fog történni, amit a nemzet nagy egyeteme kivan ! Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni az 1921/22. költségvetési év augusztusának 1-étől december végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1921. évi XXXIV. te. hatályának 1922. évi június hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Júniusig ? Nem kell !) \ i \ Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni és az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ugy mint a kolportázsjogot, csak két hónaponként adjuk ! Elnök : A pénzügyminister ur által most beterjesztett törvényjavaslat az osztályok mellőzésével az illető bizottságoknak ki fog adatni. A pénzügyminister ur kivan szólni.
