Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
274 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. Ötven esztendő alatt az előadó ur csak két ilyen precedenst tudott felmutatni, mi pedig két esztendős működésünk idejéből legalább tízszeresét mutathatjuk fel az eseteknek. (Igaz ! Ugy van! balfelöl) Friedrich István : Csak engem háromszor fogtak le ! (Derültség.) Legutóbb biztosan Gömbös fogatott el. (Derültség. Gömbös Gyula r helyeslőleg bólint.) Lám, nem is tagadja! (Élénk derültség.) Sándor Pál : Még ő is sorra kerül ! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a párbeszédeket beszüntetni. A házszabályok ezt szigorúan tiltják. Méltóztassék folytatni. Gömbös Gyula : De én nem fogok ennyit védekezni, ha entern lefognak. Sándor Pál : Én fogom védeni ! Somogyi István: Az államérdek — ha van ilyen — megkívánja, hogy ha már erre az igazán abnormis eszközre van szükség . . . (Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Halljuk! Somogyi István : . . . tudniillik a képviselő letartóztatására, mielőtt a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában az illetékes bizottság, illetőleg a törvényhozás maga határozna, akkor ez legalább megfelelő óvatossággal történjék. Az előadó ur ki is domborította — és ennek többször is kifejezést adtak —, hogy a letartóztatás megfelelő óvatossággal történt, a szükséges mérlegelések után és annak tudatában, hogy itt igenis egy roppant fontos érdekről van szó ós ez előtt el kell halványulni a mentelmi jognak... Rassay Károly: Azóta mindig halványul. (Elnök csenget.) Somogyi István : ... én azonban bátorkodom az igen t. Nemzetgyűlésnek felmutatni a magyar királyi belügyminísteriumnak egy táviratát, amely — bogy triviálisan fejezzem ki magamat — megindította ezt a lavinát és az elfogatás tulajdonképeni alapja volt. (Zaj jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Halljuk! Halljuk! Huszár Elemér : Biztosan Gömbös irta alá, vagy legalább is ellenjegyezte. (Derültség.) Somogyi István : A belügyminister ur a székesfővárosi államrendőrség főkapitányához ilyen és ilyen szám alatt intézett táviratában a következőket mondja (olvassa) : »Az 1920. évi I. te. ellenére legutóbb megkísérelt és hazánk létét fenyegetett államcsíny meghiúsult. A lázadók szétverettek. Valószínű menekülésük iránya Iváncsa, Dénesfa, Borostyánkő és" a demarkációs vonalak. Eakovszky István, Andrássy Gyula gróf, Gratz Gusztáv, Lehár Antal báró, Sigray Antal gróf, Ostenburg őrnagy, Lőrinczy Béla tábornok, Bozó Pál ezredes, Boroviczény Aladár követségi titkár, Beniczky Ödön, Szmrecsányi György, továbbá Horváth tábornok, Asbóth alezredes, Renner Oszkár Máv. felügyelő, mint a lázadás felbujtói és tettenért vezetői bárhol találtatnak, esetleges mentelmi jogukra tekintet nélkül előu )i december hő 10-én, szombaton. állitandók és őrizetbe veendők. Nyomozás fontos mozzanatairól távirati jelentést várok. Belügyminister. « Rassay Károly: Tehát a menekülés pillanatában ! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Eltekintve attól, hogy hivatalos sürgönyben ilyen lirai hangon nagyon szokatlan irni ; eltekintve attól, hogy ennek az egésznek a stílusa valósággal olyan, mintha erre mondotta volna néhai Greguss Árpád, hogy »tragédia dalban elbeszélve« : ez a rendelet azt bizonyítja, hogy azt az. államérdeket tényleg óriási óvatossággal védték meg, mert pl. elrendelte a belügyminister ur Szmrecsányi György képviselőtársunk letartóztatását is, . . . Friedrich István : Engem fogtak le helyette ! Somogyi István : ... aki pedig, mint méltóztatnak látni, még ma is itt ül. Ezt az óvatosságot ebből a táviratból, ezt az óvatosságot ebből a lirai költeményből igazán nem tudom megállapítani. Mert ha a belügyminísteriumnak tényleg az fekszik a szivén, hogy ő ilyen letartóztatásokat eszközöljön, amilyenekre tettenérés esetén kétségtelenül joga van : kérdem hogy miért azoknál kezdi, akik eszébe jutnak. Ep ugy más is ide szaladhatott volna a belügyminis terium tolla alá és más is ép ugy le lett volna tartóztatható, amit bizonyít Szmrecsányi György igen t. képviselőtársunk esete, aki szintén ott szerepelt, de ennek ellenére ma már egyáltalán nincs letartóztatva. Orbók Attila: Ne protezsáld! Somogyi István : Ugyancsak a belügyminister ur már akkor minősít és felbujtóknak, a lázadás tetteseinek, irányitóinak és nem tudom még minek titulálja ezeket az urakat. Ez az egyik ok. Ebből megállapítható az a jogi abszurdum is, hogy a tettenérés nem történhetett meg, mert tettenérés esetén nincs elfogatási parancs ; hiszen ha tettenérés esetén elfogatási paranccsal dobálódzik a hatóság, akkor előre tudja, hogy bűncselekményt fognak elkövetni, mert a tettenérése azt jelenti, hogy valakit a bűncselekményen megfognak. (Ellenmondások jobbfelöl.) Huszár Elemér : Majd megmagyarázza neked Tomcsányi ? Yárj csak ! (Élénk derültség. Zaj. Elnök csenget.) Somogyi István : Ez nem csak jogilag, de logikailag is abszurdum, . . . Gömbös Gyula: Amit te mondtál! Somogyi István : . . . hogy ha a hatóság valakit tettenkap, engedi, hogy a bűncselekményt elkövesse az illető. Ez tehát mutatja azt, hogy itt igenis valami baj van az óvatosság körül, amellyel olyan nagyra vannak és amely ugy kidomborodik a többségi vélemény előadójának jelentéséből. (Zaj). Huszár Elemér: Kész volt a lista! Somogyi István : De ha még a három letartóztatott képviselőtársunk ügyében a tettenkapást, mint olyant valahogy koncedálnók is, amint hogy
