Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 273 résznek egy intézkedése, amely azt mondja: ha pedig három nap alatt a rögtönitélő biróság az eljárást be nem fejezheti, azt nem folytathatja tovább, hanem át kell tennie az ügyet a rendes birósághoz, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ahol már a büntető perrendtartás szemmeltartásával, a perrendtartás szakaszainak betartása mellett lehet csak Ítéletig vinni a dolgot a vádlottal, a terhelttel vagy a gyanúsítottal szemben. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék mindezeket figyelembe venni. Méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy ez a gyorsított eljárásra vonatkozó rendelet maga is ugy szól, hogy az eljárásnak mennél gyorsabban le keli játszódnia s e tekintetben utal azon eljárásra, amelyet a katonai bíróságnak a gyorsított eljárás alá eső ügyekben követnie kell. Mindenütt azt kell zsinórmértékül venni, ahol pedig expressis verbis ki van mondva, hogy a vádhatóság kezében 48 órán túl nem maradhat a vádlott, ami annyit jelent, hogy ezen idő alatt biróság elé állítandó. Ha mindezeket figyelembe vesszük, méltóztassék elképzelni, vájjon lehetséges-e az, van-e mód rá, — ha igazságosan óhajtunk eljárni — hogy amidőn ezeket a képviselőket kiadjuk, egyidejűleg megengedjük azt is, hogy a gyorsított eljárás szabályai szerint járjanak el velük szemben. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Nem akarja senki!) Es itt ismét bátor vagyok felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy amikor olyan gyilkosok, akik egy-két héttel később követték el tettüket, mint letartóztatott képviselőtársaink ezt a nekik imputait büntetendő cselekményt, ma már a gyorsított eljárás szabályai szerint Ítélkező biróság előtt állanak, sőt tegnap már egy ilyen ügyben Ítélet is hozatott : ugyanakkor mi csak 7 hét eltelte után adjuk oda ezeket a képviselőtársainkat. Ez mor aliter és jogilag is abszolúte lehetetlen s az igazságnak abszolúte nem felel meg. (Igaz ! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: Nem is lehet erről beszélni !) Ismételten hangoztatom, hogy nem egyéni szimpátia vagy antipatia kell hogy vezesse a Nemzetgyűlés tagjait, hanem egy nagy elv szem előtt tartása és az, hogy a törvénysértéseket, az esetleges elcsúszásokat csak először nehéz elkövetni; olyan az, mint az első lopás, a másik már könnyebben megy, és nekünk nemcsak a magunk, hanem az utódaink jogát is védenünk kell, mert nem tudhatjuk, hogy amidőn ma a Nemzetgyűlés egyik legféltettebb és legkényesebb jogában ilyen könnyen határoz és ilyen könnyen dobja oda az ügyészségnek és a különféle bíróságok elé a mentelmi joggal körülbástyázott képviselőket, — mondom — nem tudhatjuk, hol van itt a megállás, és holnap, holnapután, vagy nem tudom mikor, meddig fog ez kiterjedni. A gyorsított eljárásra, vonatkozó rész tehát semmi körülmények között sem alkalmazható s ezért igenis ki kell mondania a Nemzetgyűlésnek, hogy ezeket a képviselőtársainkat csak a NEMZETGYŰLÉSI NAFLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. rendes bírói eljárás lefolytatására adja ki. T. Nemzetgyűlés, a rendes eljárással kapcsolatban bátorkodom kifejteni előadmányomnak azt a részét, amely a mentelmi jog megsértésére vonatkozik. A többségi vélemény előadója azt mondja, hogy az államérdek volt az, ami nevezett képviselők fogvatartását elrendelte. Hát hiszen szép dolog ez az államérdek. Nagy és roppant fenséges dolog, de az államérdek folytonos hangoztatása, mindennek az államérdek zsákjába való beledugása, nagyon gyanússá teszi, t. Nemzetgyűlés, magát az államérdeket is és éppen ez veszélyezteti azt, mert az az államérdek is éppen olyan, mint a szép asszony : addig van meg a becsülete, amig nem beszélnek róla. Giesswein Sándor: Az igazságosság a legnagyobb államérdek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Somogyi István: Es az államérdek nem lehet egyoldalú ; nem lehet azt mondani, hogy itt kezdődik és ott végződik. Az államérdekben, mint konglomerátumban az is benne van, hogy részben bel-, részben külpolitikai vonatkozásban államérdek az is, hogy a törvényhozás tagjai mentelmi joguk szabad gyakorlatában élhessenek. (Ugy van! Ugy van!) Szilágyi Lajos: Ez alkotmánybiztositék! Somogyi István: Ezt, t. Nemzetgyűlés, nem lehet kicsapcsolni az államérdek köréből ; ez épen olyan államérdek, mint az államérdeknek nevezett másik vagy harmadik rész. Az is az államérdekhez tartozik, hogy ez a törvényhozás — mint ahogyan itt felolvastam Reiner János cikkéből — és ennek egyetlenegy tagja se legyen sem erkölcsileg, sem anyagilag, sem fizikai, sem pedig morális erőszakkal megakadályozva abban, hogy szabad akaratát követve legjobb belátása és lelkiismerete szerint teljesíthesse törvényhozói kötelességét. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélsöbáloldalon.) De ha ez állami érdek, akkor különösen az ma, amidőn a törvényhozásnak a magyar alkotmányban gyökeredző másik faktora: a magyar király nincsen itt és különösen államérdek akkor, amikor ez a Nemzetgyűlés egyesíti magában a szuverén magyar nemzet minden egyes sajátságát. Az igen t. előadó ur precedensekre hivatkozott. Sikerült neki nehéz munkával, óriási fáradsággal, nagy utánjárással, álmatlan éjszakákon keresztül (Derültség és ellenmondások jobbfelöl. Elnök csenget) 50 esztendős múltból végre kikeresni két precedenst. Az egyik a Miletics esete volt, mely a 70-es években történt, a másik precedens Budiszavlyevics Szrbjannak a háború alatt történt esete. T. Nemzetgyűlés ! Nem vitatkozom az előadó úrral azon, hogy mennyiben más ez a két precedens, mint a mostani s mennyiben nem lehet azt erre ráhúzni és alkalmazni, hanem csupán egy tény leszögezésére szorítkozom. 35
