Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

À Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton 265 Rupert Rezső : Mi az az ígéret, ezt sem tud­juk ! (Zaj.) Somogyi István (tovább olvassa) : »... a király­nak a magyar kormányzati tényezőkhöz való viszonyát illetőleg az eddiginél is merevebb fel­fogást találtam.« (Folytonos zaj. Elnök csenget.) »Különös nyomatékkal tért vissza őfelsége azon felfogására, bogy a kormány vele szemben forra­dalmi alapra helyezkedik. Én e felfogással szem­ben szóban és Írásban is kifejtettem ellenérvei­met, ezekkel azonban keresztülhatolni nem tud­tam, mert folyton arra az ellenvetésre bukkantam, hogy a magyar kormányzati tényezők ismételten hangoztatott királyhűségüknek eddig egyes nyi­latkozatokon kivül semmi tényleges jelét nem adták.« Kerekes Mihály : Ki volt kapcsolva a király­kérdés ! Szilágyi Lajos : Félrevezették a nemzetet, félrevezették a királyt ! Rassay Károly : Mi van a »Hallja az ur« című bullával ? Szabó Balázs: Aki behozta a királyt, az ve­zette félre ! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Mi detronizálni akartunk és akaru k, hát ne beszéljünk ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szívesked­jenek a házszabályokat betartani. En másképen nem tudom a rendet fentartani, mintha ebben a tekintetben a képviselő urak is minden oldalon támogatnak. (Elénk helyeslés a Ház minden olda­lán.) Méltóztassék folytatni. Somogyi István (tovább olvassa) : »Dacára annak, hogy elsőizben kaptam határozott meg­nyugtatást arra nézve hogy a király Magyarországba meglepetésszerű visszatérésére legalább is a közel jövőben nem gondol és elfogadja azt az álláspontot, amelyet neki az összes legitimista árnyalatok képviselőinek nevében elfogadásra ajánlottam, ez alkalommal Őfelségétől felhatalmazást kértem és kaptam arra is, hogy a királyi család anyagi helyzetéről beható információkat szerezzek. Az eredmény az volt, hogy még a királyi család októ­beri eltartására és egy régebben felvett kölcsön szeptember 15-én esedékes megújítására szükséges összegek sem állnak rendelkezésre ; magam segí­tettem ezeket előteremteni. Bővebben csak azért nem akarok e kérdésre nyilatkozni, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, mely teljesen téves volna, hogy a királyt utolsó akciójára anyagi gondok késztették. Budapestre való visszatérésem után benyo­másaimról jelentést tettem a kormányzó urnák és a kormánynak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szeptember végéig abban a biztos hitben vol­tam, hogy Őfelsége visszatérésére nem gondol. Amikor október l-e körül egy kormány meg­bízás folytán Bécsben jártam, értesültem először arról, hogy a királynak és Magyarországnak bizonyos külföldi barátai Őfelségét ismét befe­jezett tények létesítésére sarkalják a külpolitikai helyzet olyan beállításával, amely nézetem sze­rint optimista volt, de amelynek egynémely része mint utólag be kell vallanom, nem bizonyult helytelennek. Ugyanakkor értesültem bizonyos Őfelségéhez eljutott katonai véleményekről is, amelyek ugy a külső, mint a belső katonai hely­zetet tárgyalták. Ily vélemények és jelentések létezéséről van tudomásom, tartalmukról azonban, minthogy azokat egy, még a húsvéti időbe vissza­nyúló jelentésen kivül nem láttam, autentikus felvilágosítást nem tudok adni, mivel katonai kérdésekben laikus vagyok. Nézetem szerint ezek a befolyások érlelték meg a királyban a vissza­térési szándékot. Magam a királyt a visszatérésre nem buzdítottam, sőt mindig az ellenkező állás­pontot képviseltem vele szemben. Az utolsó üzenet, amelyet körülbelül egy héttel Magyar­országba való visszajövetele előtt juttattam ki hozzá, a külpolitikai helyzetre vonatkozott és ugy szólt, hogy bár a szituáció a múltkorihoz képest némi javulást mutat, visszatérésének aka­dályai még nem hárultak el és hogy kivált Jugoszláviának beavatkozásától komolyan tartani kellene a királykérdés felvetése esetében. Mint­hogy pedig a külpolitikai helyzet egyébként javuló irányzatot mutat, nézetem szerint ez a körülmény a további várakozást javalja. Azóta volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Őfelsége ezt az utolsó üzenetet meg is kapta. A két már említett körülményen kivül a király visszatérési szándékait befolyásolta, vagy legalább is megnehezítette részemre és velem egyetértésben eljárt • barátaimra nézve az előbb említett hatások ellensúlyozását az a körülmény, hogy javaslataink közül, amelyeket a kérdés rendezésére tettünk, egy sem valósult meg. Az áprilisi memorandumban foglaltakból még az sincs végrehajtva, amit a ministeremök ur egy azóta lejárt terminushoz kötötten helyezett ki­látásba.« (Zaj a siélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Mi az? Nem szabad ezt tudni ? Somogyi István : Nincs meg, hogy mi ez. (Felkiáltások a ssélsÖbdloldalon : Majd meg­mondja a minister'elnök ur ! Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Arra vagyok kíváncsi, hogy minderről tudott-e Nagyatádi? Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassék folytatni. Somogyi István (tovább olvassa) : »A külügy­ministerium és a király között nem hivatalos együttműködés augusztus végén elhatároztatott ugyan, de tényleg sohasem valósult meg. Még a svájczi tartózkodási engedély kérdésében is az volt a király benyomása, hogy a kormány őellene dolgozik, mert tudomására jutott egy külügyministeri távirat, amely a svájci kormányt arról értesiti, hogy kilátás van a királynak Spanyolországba való átköltözésére, holott erre soha kilátás nem volt. Meg kell különben je­gyeznem, hogy gróf Bethlen ministerelnök ezt a hibát, mihelyt ezt a király megbizásábóí tu­domására hoztam, azonnal jóvátette.« (Mozgás NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. •14

Next

/
Oldalképek
Tartalom