Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

266 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. a szélsobáloldalon.) »Annak a levélnek kiegészítése, amelyet a kormányzó ur a királyhoz intézett, kilátásba helyeztetett ugyan, de soha meg nem történt. A király vagyoni helyzetének rendezése gyakorlatilag nézve már teljesen ugyanabban a stádiumban van, mint hónapokkal ezelőtt. Ha a kormány mindezen kérdésekre nézve tényekkel is annyi jóakaratot mutatott volna, mint amennyit nyilatkozataiban tanusitott, vagy, ha legalább pécsi beszéde nem egy nappal a király megérkezése után, hanem olyan időben, amikor az még a királynak Svájcban tudomására juthatott volna, valószínűnek tartom, hogy az októberi kísérlet nem történt volna meg. (Zaj és közbeszólások a baloldalon. Elnök csenget Halljuk ! Halljuk !) De nehéz volt az általam képviselt álláspontot a királynál érvényre juttatni, amikor hónapokon át Őfelsége mindig csak Ígéreteket kapott, amelyek közül egyik sem teljesült. Meg kívánom említeni, hogy, amikor szeptember elején a királyt Svájcban utoljára meglátogattam, szóba került az a lehetőség is, hogy a kormányba való belépésre fogok felszólítást kapni és felvetettem azt a kérdést, hogy Őfelsége e tekintetben ragaszkodik-e a húsvétkor elfoglalt álláspontjához. Őfelsége akkor kijelentette, hogy a kormányba való belépésemet szívesen látná, dacára annak, hogy a magyar kormánynyal szemben elfoglalt álláspontját fenn kell tartania. Erre kijelentettem, hogy ez reám nézve azzal a konzekvenciával jár, hogy a kormányba be nem léphetek, még ha az szóba kerülne is. Amikor néhány nap múlva, amelyet Bernben töltöttem, visszautaztam Budapestre, Zürichben kéziratot találtam, amely szerint a király kívánja, sőt elvárja, hogy a magyar kormányba, ha erre meghivatnám, belépjek, feltéve, hogy ennek politikai előfeltételeit adva látom. Minthogy átutazóban csak egypár órát töltöttem ott, csak szóval válaszoltam egy üzenet formájában kijelentvén, hogy a kéziratban említett politikai előfeltételeket csak akkor fogom megadottaknak tekinthetni, ha a király és kormány közötti viszony olymódon jön rendbe, hogy a király sem fogja a kormányt forradalmi alakulatnak tartani. A király azon elhatározásáról, hogy Magyarországba fog érkezni, megérkezése előtt este, október 19-én kaptam értesítést azzal a felszólítással együtt, hogy fogadtatására Rakovszky Istvánnal Sopronba utazzam. Az értesítést velem először Rakovszky István közölte, de, ez épugy történhetett volna megfordítva is. Én másnap 20-án a kormány megbízásából Bécsbe egy politikai tárgyalás lefolytatására s onnan pedig Portorose-ba készültem. Még birtokomban lévő vasúti jegyem szintén Bécsig szólt. A király üzenetének vétele után azonnal késznek nyilatkoztam Sopronba utazni, magamat Őfelsége rendelkezésére bocsátani, mivel az ismertetett előzmények után a királyt a legkritikussabb pillaévi december hó 10-én, szombaton. natban nem hagyhattam cserben. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobáloldalon.) Sopronba este 5 óra körül érkeztem meg Rakovszky Istvánnal együtt. Idegenek lévén a városban, sokáig nem tudtuk megállapítani, hogy a király tényleg megérkezett-e Sopronba vagy sem. Este 8 óra körül Ostenburg őrnagyot kerestük fel, akit futólag ismertem, mert egy izben neki egy nem politikai tartalmú s inkább formális jellegű királyi kéziratot kellett átadnom. Minthogy ő sem tudott semmit a király megérkezéséről, a szállodába mentünk és 10 órakor lefeküdtünk. ^IS-kor bezörgetett szobánkba egy tiszt, aki közölte velünk, hogy a király és kíséretében a királyné is megérkeztek és Soprontól körülbelül egy órányira vannak egy községben, amelynek nevére nem emlékszem. A király kér bennünket, hogy azonnal menjünk ki hozzája a szálloda előtt álló autó felhasználásával. Azonnal felöltözködtünk és autón kimentünk a királyhoz, ahova éjfél után körülbelül ^2 2 körül érkeztünk meg. A király már lepihent, de utasítást adott, hogy azonnal költsék fel, mihelyt érkezünk és reggel 3 óra körül a királynéval együtt lejött szobájából. A korai reggeli elfogyasztása után elindultunk 4 óra tájban Sopronba, ahova 5 óra körül érkeztünk meg. A király további szándékairól, ez alkalommal, legalább előttem semmi nyilatkozatot sem tett, csak arról volt szó, hogy a királyi pár mielőbb Sopronban akar lenni. Sopronba megérkezésünk annyira meglepetésszerű volt, hogy még egy szoba sem volt előkészítve, ahova a királyi pár lepihenhetete volna, csak megérkezésünk után szereztek össze bútorokat, amelyek a felséges párnak az Ostenburg-féle 48-as kaszárnyába való elhelyezésért szükségesek voltak. Amíg ez megtörtént, a tiszti menázsiban ültünk együtt és csak 7 óra után jelezték, hogy a király és a királyné szobája készen van. Reggel ^28 volt, mire ágyba kerültünk, de már Va 10 körül felébresztett gróf Sigray, ki akkor érkezett Szombathelyről és tőlem hallotta meg a királyi pár érkezéséről szóló hirt. A déli órákban érkezett meg Dénes fáról gróf Andrássy, akinek Nyugat-Magyarországon való tartózkodása a király érkezésének időpontjában merő véletlenség volt.« Rassay Károly: Vakmerő véletlen! Somogyi István (tovább olvassa) : »A hozzánk érkezett hirt, mely Őfelsége érkezését előre jelezte, szerdán este már csak azért sem kaphatta meg, mert abban az időben már nem volt Budapesten.« Szóval, igen tisztelt Nemzetgyűlés, ugy látom, hogy itt Gratz Grusztáv alludál arra, hogy gróf Andrássy Gyula is kapott Őfelségétől egy olyan levelet, aminőt Gratz és Rakovszky kaptak s amelyet ők október 19-én vettek kézhez, gróf Andrássy Gyula azonban ezt a levelet nem kaphatta meg, mert akkor ő már nem Budapesten, hanem Dénesfán tartózkodott.