Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 259 Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztas­sanak a szónokot csendben meghallgat ni. Méltóz­tassék folytatni. Somogyi István (olvassa) : »Ez egy teoretikus beszélgetés volt s akkor e kérdéssel többet nem foglalkoztam. Én 1921 október 15-én őfelségétől magától azt a parancsot kaptam, hogy szerezzek részére egy repülőgépet. Közölte azt is, hogy erre azért van szükség, hogy azon Magyarországra visszatérhessen. Miután a királyné is ragaszkodott ahhoz, hogy őfelségével menjen, viszont én, aki a repülőgéphez értek, kötelességemnek tartottam, hogy őket erre az útra elkisérjem, egy nagyobb gép után néztem. így Zürichben az »Ad Astra« repülőegyesületnek egy nagy gépét vásároltam meg 50.000 frankért és annak árát a berlini magyar követséghez fizettem be, azzal a kéréssel, hogy amennyiben a pilóta ott jelentkezik, annak az árát fizessék ki.« (Derültség half elöl.) Rassay Károly : Nagyon jó ! Somogyi István (olvassa) : »En ugyanis abban a meggyőződésben voltam, hogy őfelségének visszatérése a magyar hatóságoknak tudtával tör­ténik s ebben megerősített, mikor visszaemlékez­tem a Bethlen ministerelnökkel folytatott beszél­getésünkre. Epen ez inditott arra, hogy a repülő­gép árát is a berlini magyar követséghez küldöttem el.« (Zaj balfélöl.) Friedrich István : Tettenérés ! Somogyi István *. Itt szükségesnek tartom a Nemzetgyűlés figyelmét felhivni arra, hogy ez tényleg a berlini magyar követségen történt. T. i. az »Ad Astra« repülőtársaság pilótája, egy Zimmer­mann nevű porosz ember, aki a gépet be is vezette az országba, azt mondotta, hogy ő ugyan behozza a királyi párt Magyarországba, de kenyéradójának nem akar esetleges kárt okozni, épen ezért csak ugy kész az útra, amennyiben ennek a repülőgép­nek az árát, amely circa 50.000 svájci frankot tesz ki, Németországban leteszi az udvartartás. így lett a berlini magyar követségen deponálva ez az 50.000 svájci frank. Rassay Károly : Bethlen mint felbujtó ! Somogyi István (olvassa) : »A repülőgépet igy megszerezve, október 20-án 12 óra 14 perckor délben indultunk meg a repülőgépen Öfelségéék, a két pilóta és én. Délután 4 óra 24 perckor szál­lottunk le először egy előttem ismeretlen vidéken, amely Dénesfától körülbelül 20—25 km-re lehe­tett s mivel még egy nagyobb erdőség állott előt­tünk, megkérdeztük az odajövő néhány érdeklődő embertől, hogy van-e közelben nagyobb urada­lom. Ezek világosítottak fel, hogy Dénesfán van egy uradalom, ahol nagyobb táblák vannak, ahol tehát a leszállás könnyebben megtörténhetik, ezért újból felrepültünk és körülbelül 5 percnyi ut után a Cziráky-majorban leszállottunk. Az odasereglő érdeklődőkről aztán beizentünk a kastélyba, ko­csit kértünk, az őfelségééket a kastélyba be is vitte, én pedig kinn maradtam a gép mellett. Ké­sőbb én is bementem a gróf Cziráky kastélyába, de már akkor öfelségéék nem tartózkodtak itt, hanem hallottam, hogy Sopronba mentek autón mindketten s az autót Ostenburg küldte ki Sopron­ból értük, akit akkor értesített valaki, de hogy ki, nem tudom, hogy öfelségéék Dénesfára meg­érkeztek. Annak oka, hogy repülőgépen Dénesfánál leszállottunk, az volt, hogy szél támadt, azonkívül az idő alkonyodni kezdett, a levegő erősen párás volt és a leszállásnak későbbre való halasztása esetleg életveszélyessé válhatott volna. Tisztán véletlen volt tehát az, hogy épen Dénesfánál szál­lottunk le, mert rendelkezés vagy megállapodás abban a tekintetben, hogy hol szálljunk le, nem volt. Őfelsége ebben a kérdésben nem is rendelkezett, csak azon törekedtem, hogy magyar területen, leszállásra alkalmas helyen s lehetőleg helyőrség közelében történjék a leszállás, hogy őfelsége biztonságáról gondoskodva legyen, s mivel az utolsó tájékoztató pontunk a Fertő-tó volt, azért történt a leszállás az emiitett helyen. A repülő­gépen a nagy zajra való tekintettel beszélgetni nem lehet, ezért abban semmiféle megbeszélés nem is történt. A repülőgép vásárlására vonatkozó parancs vétele után egészen addig, ameddig őfel­ségéékkel a repülőgépre nem szállottunk, nem beszéltem, őfelsége mondotta, hogy Magyar­országba megyünk. En ennek inditóokai iránt, esetleg arról, hogy utazása kikkel való megbeszé­lés vagy egyetértés alapján történik, természete­sen nem kérdezősködhettem, ő pedig erre nézve nem nyilatkozott. Csütörtökről péntekre virradó éjjel én Dénesfán aludtam és pénteken délben mentem Öfelségéék után Sopronba, ott a kaszár­nyában az ő közelükben tartózkodtam. Este vo­natra szálltunk, ott aludtunk és csak a kora reg­geli órákban indultunk Budapest felé. Még Sop­ronban történt, hogy őfelsége közölte velem, hogy arra az esetre, ha Budapestre érkezik, Rakovszky Istvánt szándékozik ministerelnökké kinevezni. Egyidejűleg több ministeri lista is volt forgalom­ban, de ez csak akkor lett volna aktuális, ha Őfelsége Budapestre érkezik. Én a kabinetirodá­ban nyertem volna elhelyezést ideigleneséé.« Megegyeznek ezek a vallomások abban, hogy eskütétel és igy kinevezés nem történt őfelsége környezetében. A vallomások mind odatendálnak, amint mél­tóztatik látni — s Borovicény vallomása is, aki maga őfelségétől hallotta azt, — hogy kinevezések történnek ugyan azon esetben, ha őfelsége Buda­• pestre érkezik, azonban az a ministeri lista, ame­lyet Hegedüs altábornagy ur a memorandumában előad, amely a különböző nyomozók jelentéséből itt az igen t. Nemzetgyűlés elé tárul s amely az ügyészi megkeresésbe is bekerült, teljesen apokrif dolog. Lehet, hogy lett volna belőle valóság épen ilyen vagy más kiegészítéssel, ha őfelsége Buda­pestre érkezik ; de tényként lehet megállapítani az összes iratokból, hogy kinevezés, illetve eskü­tétel nem történt meg. Szabó Gy. János : Szóval letagadják ! 33"

Next

/
Oldalképek
Tartalom