Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

260 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. Somogyi István (tovább olvassa): »Komárom után egyik állomáson felszállott a vonatra hozzánk Vass József minister és Otrubay vezérkari alezredes és a kormánynak azt a kívánságát közölték Rakovszky Istvánnal és Andrássy Gyula gróffal, hogy a vonat álljon meg, egyszersmind arra kérték, hogy nyilatkozzanak, vájjon az entente részéről van-e valami biztosítékuk arra az esetre, ha őfelsége Budapestre bevonul. Bakó vszky Andrássy val egyetértésben kijelentette, hogy a vonat nem áll meg és hogy a külhatalmak magatartásának kérdésében majd Budapesten fog nyilatkozni. En ezen a tárgyaláson csak mint hallgató vettem részt, abba bevonva nem lettem. Ezután olyan mozzanat, amelyben én résztvettem •volna, nem merült fel ; csak annyit tudok még, hogy őfelsége a fegyverhasználatot megtiltotta.« Szilágyi Lajos : Na ! Tehát nem lövetett ! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Elérkeztem a vallomásnak egy részéhez, amelyet én mindezideig nem szándékoztam felolvasni ; azonban, miután tegnap az előadó ur olyan vallomásokat olvasott fel, amelyekben nagyon kényes dolgok a Nemzetgyűlés elé s így az ország nyilvánossága elé tárattak, azt hiszem, én is feloldva érezhetem magam az alól, hogy bizonyos dolgokat, amelyekre Boroviczény alludál, el ne mondjak, annyival inkább, mert Boroviczény nagyon óvatos és igy azt hiszem, hogy azzal, ha fel fogom olvasni azt, amit ő a rendőrség, illetve az ügyészség előtt vallott, nem ártok az ország érdekének. (Halljuk/ Halljuk/ baljélől.) (Olvassa) : »őfelségének áprilisi itt-tartózkodása óta több izben érkezett biztató jelentés cseh, horvát és szerb katonai részről is, mely jelentés arra irányult, hogy a bevonulás folytán készülő mozgósítást meg tudják akadályozni. Hogy azok a jelentések kiktől érkeztek, ezt nem nevezhetem meg, mert az illetőkre, részint az országra káros következménnyel járna. Amikor a román király Svájcban járt, üzenetet küldött Őfelségének, hogy nem felejtette el, miként a bukaresti békében a német törekvésekkel szemben trónját megmentette és hozzátette, hogy jó lenne, ha a magyar kormány Bratianuval keresne összeköttetést. En ezt a magyar kormánynak tudomására is adtam. Ugyancsak a román királyné Franciaországból küldött hasonló tárgyú üzenetet. Francia részről konkrétumot nem tudok mondani, tény azonban, hogy őfelsége élénk összeköttetést tartott fenn és én francia politikusokkal folytatott érintkezés közben azt a meggyőződést szereztem, hogy fait accompli esetén ők nemcsak nem csinálnának nehézséget, hanem politikájukat ennek megfelelőleg irányítanák.« T. Nemzetgyűlés í Ez a Boroviczény vallomása, amelyet azért tartottam szükségesnek felolvasni, mert roppant fontos abban az irányban, hogy vájjon mint kinevezett és esküt tett ministerium szerepelt-e Rakovszky István és gróf Andrássy Gyula azon az utón, amelyet Sopronból Budaörsig tettek évi december hó 10-én, szombaton. meg. Amint méltóztatnak látni, Boroviczény Aladár, aki a király környezetében volt, a király magántitkára volt, . . . Rassay Károly: A kormány hozzájárulásával 1 Somogyi István :... a legintimebb dolgot is közölte s látszik, hogy nem érdeke az, hogy Rakovszky val és Andrássyval szemben bizonyos dolgokat elhallgasson. Szilágyi Lajos: Bethlennel Bécsben a legszorosabb összeköttetésben volt. Boroviczény keresztül lehetett csak hozzájutni a kommün alatt ! (Zaj.) En is csak ugy tudtam hozzá bejutni. Elnök: Kérem Szilágyi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! — Méltóztassék folytatni ! Somogyi István : Méltóztatik tehát látni, t. Nemzetgyűlés, hogy kinevezés nem történt, hogy eskütétel nem történt meg. Leszek bátor felolvasni a t. Nemzetgyűlésnek Gr atz Gusztáv vallomását, (Halljuk ! half elől.) amely kissé hosszú, de amely szintén nagyon fontos dolgokat fog feltárni, amelyek az igen t. Nemzetgyűlés tagjai előtt még eddig ismeretlenek. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Dr. Gratz Gusztáv vallomása a következő (olvassa) : »Annak megmagyarázására, hogy mikép kerültem bele a vizsgálat tárgyát képező ügybe, vissza kell nyúlnom a húsvéti eseményekre és a királynak akkori szombathelyi tartózkodására.« (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Ez az !) Bátorkodom itt megjegyezni, hogy a vallomás kilenc-tized része azt az időt festi, amely őfelségének húsvéti ittléte és az október 20-iki ittléte közötti spáciumba esik bele. (Halljuk! a középen. Tovább olvassa.) »Részletesen kell ismertetnem a királykérdésben azóta lefolyt tárgyalásokat is . . .« Rassay Károly: Mi az ? Tárgyalások voltak ? Mondtam mindig, de letagadták ! Somogyi István : »... csak azt mellőzném, aminek elmondása és nyilvánosságra jutása véleményem szerint az országnak kárára lehet. Az elmondandókra nézve titkos tanácsosi esküm alól a király részéről bizonyos korlátok közt fel vagyok mentve.« Rassay Károly : Hát akkor halljuk ! Somogyi István : »Ami a kormányzó úrral és a kormánnyal való megbeszéléseket illeti, azok titokban tartására esküvel ugyan nem vagyok kötelezve, de tekintettel azok bizalmas természetére, bizonyos részeket ezekre vonatkozólag is mellőzni fogok, annál inkább, mert azt hiszem, hogy ezek a részletek az események ismertetése szempontjából jelenleg mellőzhetők is.« Friedrich István : Nagyon lojális ! Somogyi István: »Azokban a megbeszélésekben, melyeket a húsvétra következő héten Szombathelyen mint akkori magyar külügyminister a királyival folytattam, alkalmam volt tudomást vennem a király azon felfogásáról«, — itt tisztelettel kérném a Nemzetgyűlés figyelmét : — »hogy attól a pilla-