Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

256 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. mindenekelőtt bizonyos magyarázatokat fűzzek az itt lévő vallomási jegyzőkönyvek és egyéb feljegyzések alapján ahhoz az átirathoz, megkereséshez, vagy nem tudom én, minek hivjákhoz, amit a királyi ügyészség a budapesti büntetőtörvényszékhez küldött s mely a mentelmi bizottság jelentésének is a legnagyobb részét teszi. Nem fogom untatni a t. Nemzetgyűlést azzal, hogy az egész jelentést felolvassam, mert eltekintve attól, hogy az nyomtatásban megvan, az előadó ur tegnap amúgy is egész terjedelmében felolvasta. Ezért én csak egypár reminiszcenciára vagyok bátor hivatkozni, amelyekkel be fogom igazolni, hogy ennek az úgynevezett megkeresésnek, átiratnak, vádiratnak vagy statáriális. nem tudom micsodának, minden néven nevezendő ténymegállapítása homlokegyenest ellenkezik azokkal, amik itt a jegyzőkönyvekben, vallomásokban és nyomozati iratokban megállapítást nyertek. Friedrich István : Hogy lehetséges ez ? Somogyi István : É3 bátorkodom még azt is .megemlíteni, hogy egyik képviselőtársam, mikor elolvasta ezt az igazán pongyola és teljesen összefüggésnélküli megkeresést . . . Rassay Károly : Az már igaz ! Somogyi István : . . . amelyhez nemcsak a jogászok, de még a laikus emberek sincsenek a hatóságok részéről hozzászokva . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nono !) megrovásban részesítette az előadó urat, mondván, hogy mégsem hitte volna, hogy az előadó ur ilyen pongyola stílusban tudja csak jelentését megcsinálni, úgyhogy nekem kellett védelmembe vennem az előadó urat és megmondanom, hogy ezt nem ő csinálta, ő csak szórói-szóra citálta azt a megkeresést, amelyet négy nemzetgyűlési képviselő, ezek között európai hirü államférfiak ügyében is, ilyen stílusban, ilyen érvekkel tartott szükségesnek az ügyészség elkészíteni. (Zaj jobbfelöl.) A megkeresés indokolásának mindjárt az elején olvassuk a következőket (olvassa) : »IV. Károly király és Zita királyné a f. évi október hó 20-ik napján déli 12 óra 14 perckor Hertensteinból indulva, Boroviczény Aladár volt követségi titkár és két hivatásos pilóta kíséretében délután 4 óra 24 perckor repülőgépen Magyarországra érkeztek és itt Dénesfa közelében leszállottak.« — Eddig rendben van ; ez a négy sor igy van. Az ötödik sor azonban, amely szerint (olvassa) : »Azonnal beizentek gróf Cziráky József közeli kastélyába kocsiért s azon a király és királyné a kastélyba érkeztek«, már nem felel meg a valóságnak. (Zaj jóbbjelől.) T. Nemzetgyűlés ! A mentelmi bizottság minden egyes tagja, de a Nemzetgyűlésnek nagyon sok tagja is, akik még nem is nézték meg ezeket á másolatban itt fekvő iratokat, matematikai pontossággal megállapíthatja azt a tényt, hogy Őfelsége a király és a királyné őfelsége egy pillanatig sem tartózkodtak Dénesfán, be sem üzentek gróf Czirákyékhoz, hanem Alexay repülőszázados szólította meg gróf Czirákynak időközben ott megjelent alkalmazottját, hogy menjen a kastélyba és mondja meg, hogy Alexay százados vari itt egy repülőgéppel. És hogy mennyire nem a kastélyban játszódott le ez az egész dolog, azt bizonyítja, hogy a ménesről jövő gróf Cziráky Józsefnek és Cziráky Györgynek kocsijára szállt fel a királyi pár és nem Dénesfára, hanem gróf Cziráky Györgynek egyik közeli községben lévő vadászlakába ment előbb. (Zaj jóbbjelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak türelmetlenkedni. Én csak azt akarom ezzel bizonyítani, hegy amióta magyar igazságszolgáltatás fennáll, igy, a nyomozás alapján megállapított száz és száz ténnyel ellentétben, nem nemzetgyűlési képviselőket, akiknek megvan az a pechjük is, hegy mentelmi joguk is van, hanem notórius bűnözőket sem szoktak az ügyészségek vád alá helyezni ; ilyen tények alapján nem szoktak ellenük eljárást indítani, mert hiszen az ügyészségen nagyon jól tudják, hogy a védő ügyvédek egy pillanat alatt tönkre silányitják a nyomozat adataival homlokegyenest ellenkező ilyen ténymegállapításokat. Weiss Konrád : Fogalmazási hiba ! (Derültség.) Somogyi István : Az indokolás második oldalán azt olvashatjuk, hegy (olvassa) : »Sopronban a király és a királyné a katonai laktanyában szállottak meg«. Ez a sor rendben van, a következő sor azonban már megint nem felel meg a té yekrek. (olvassa): »Másnap, okt ber 21-én, őfelsége a király ministerelnökké nevezte ki R_kovszky litvánt s a kormány tagjai lettek : külügymii ister gróf Andrássy Gyula, pé. zügyminister dr. Gratz Gusztáv, hadügymir ister Schnetzer tábornok, belügymin ister Baniczky Ödön. Lehár Antal ezredest a király tábori?ekká léptette elő«. Vázsonyi Vilmos : Hazugság. Somogyi István : Már most, hogy a maga egészében a t. Nemzetgyűlés elé tárjam ennek a megkeresésnek értékét, bátorkodom rámutatni az indokolás harmadik oldalán lévő egy másik kijelentésére ennek a megkeresésnek, amely azt mondja (olvassa) : »Mielőtt Hegsdüs Pál a királyhoz bement volna, Lehár Antal több királyi kéziratot mutatott neki ; ezek között azt is, mely a király kinevezéseire vonatkozott s amely Rikovszky, Andrássy, Gratz és Lehár ministerré kinevezését tartalmazta. Az urak azt is emiitették, hegy belügymrnisterré a király Beniczky Ödönt fegja kinevezni.« Emitt a másik oldalon kinevezteti az ügyész Baniczky Ödönt, az indokolás harmadik oldalán padig már meggondolja magát és csak a jövőre bizza ezt a kinevezést. Rassay Károly : Lehár milyen minister lett ? Szilágyi Lajos : Iehár nem is volt minister ! Somogyi István : Hogy ennek a ministeri kinevezésnek, amely természetesen nagyfontosságú ennek az ügynek elbírálásánál, a historikumát megállapíthassuk, bátorkodom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy vájjon honnan vette ezt a királyi ügyészség a megkeresésében. Vette a következő nyomozók megállapításaiból : a belügy-