Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-264

240 À Nemzetgyűlés 264. ülése 1921 előtt volt — megkért, hogy Alexayt hozzam hozzá, az Astoria-szállóba. Ez meg is történt és Lehár Alexayval egész rövid ideig, talán a nyilvános helyre való tekintettel, suttogva beszélt. Utána, azt hiszem, Alexaytól hallottam, hogy ismét kimegy Svájcba. Többet Alexayra vonatkozólag nem tudok.« Sándor Pál : Ez nem Beniczkyre vonatkozik ! Rubinek István előadó : Kérem, ha csak ezeket a részleteket óhajtja a képviselő ur, azonnal rátérek ezekre. A következő jegyzőkönyvben a következőket mondja : »Ettől az időtől kezdve Rakovszky István a Posch-féle vendéglőben, ahol nekünk egy pártasztalunk volt, illetve a keresztény nemzeti egyesülés pártjának volt egy asztala, (Mozgás a jobboldalon.) majdnem minden este kérdezte tőlem, hogy mikor szándékozom Szombathelyre utazni, mire én mindannyiszor jeleztem, hogy nincs szándékom elutazni, azonban állok rendelkezésére, de sem ő, sem más engem ily irányban igénybe nem vett.« Ennél a pártasztalnál, majdnem állandó vendég volt Rakovszky, Lingauer, Taszler, Túri, Szmrecsányi, Kutkafalvy, Schnitzler, továbbá sűrűn jártak még oda Somogyi, Waigandt, Homonnay stb., némelykor megjelent még ott Panos ezredes és Beniczky. Ennél az asztaltársaságnál — emlékezetem szerint — a királykérdésről, csak annyiban volt szó, hogy legfőbb ideje volna már annak, hogy a király Őfelsége ide visszajőve, átvegye a kormányzói hatalmat. (Zaj. Elnök csenget.) Drozdy GyŐZŐ : A kormánynak is ez volt a politikája ! K. Pethes László : 1920. évi I. törvénycikk ! Rubinek István előadó (tovább olvassa) : »Azonban határozott formában arról, hogy a király őfelsége megérkezik és mikor, itt ez asztaltársaságnál szó nem ,volt. Beniczky Ödön volt belügyminister nekem régi jó ismerősöm. Az ismeretség közöttünk az ellenforradalmi időkből datálódik. Együtt voltunk Feldbachban is és én mint Lehár segédtisztje szerepeltem, Beniczky és Szmrecsányi pedig a politikai vezetők voltak. Ezen ismeretségnél fogva az utóbbi időkben is igen gyakori vendég voltam Beniezkynél. Beniczkynél a király kérdésről, főleg a király visszahozataláról én nem tárgyaltam, kivéve a ma délelőtti kihallgatásomkor emiitett lengyel kérdést, mellyel kapcsolatban Beniczkynél többször beszélgettünk. Megtörtént egy párszor, hogy Szenkovits százados szintén eljött Beniczkyhez. Ottlétemkor azonban én előttem a király kérdésről szó nem esett. Arra a feltett kérdésre, hogy Panos és Beniczky jelenlétében tárgyalgattunk-e a királykérdésről Beniczkynél. kijelentem, hogy ezt nem tagadom, de biztosan nem állitom. Azt tudom, hogy Beniczky az én jelenlétemben tárgyalt Panossal, mely alkalommal Beniczlcy felkérte Panost, hogy évi december hó 9-én, pénteken. , a vezérkarhoz beosztott tisztekkel tárgyaljon, hogy Őfelsége mellé álljanak, ha a király őfelsége ide visszaérkezik.« Sándor Pál : Ezek nem gyanuokok ! Rubinek István előadó (tovább olvassa) : »Egyben kérdezte Panostól, hogy milyen a hangulat a vezérkarnál és a helyőrségnél. Panos mindenre megnyugtató választ adott és mondotta, hogy beszélt ez irányban egyes tisztekkel. Emiitette, hogy beszélt ez irányban Binder ezredessel is, Schay ezredessel is.« »Csütörtökön, vagyis október hó 20-án este a lakásomra menve, apósom azzal fogadott, hogy egy ur utján Beniczky azt üzente nekem, hogy még aznap este, mihelyt megérkezem, keressem fel őt a Posch-féle vendéglőben. Körülbelül 8 óra tájban érkeztem meg a Posch-féle vendéglőbe, ahol akkor a következő urak voltak jelen : Rakovszky, Beniczky, Panos. Voltak még ezenkivül mások is, de csak az emlitett urak vonattak be a velem közölt hirről való beszélgetésbe. Beniczky ugyanis, mihelyt megérkeztem, a közelébe ültetett az emiitett urak közé és nagy örömmel tudatta velem, hogy a király őfelsége megérkezett Sopronba és felkért, hogy erről értesitsem Bindert és egyben kérjem fel, hogy másnap délután jelenjék meg az Apponyi-tér 1. alatt. Ugyanekkor szó volt arról, hogy Rakovszky és G-ratz másnap utaznak Sopronba és Rakovszky felkért, hogy másnap reggel legyek nála. Másnap reggel 7 órakor megjelentem Rakovszky lakásán, amikor ő azt kérdezte tőlem, hogy melyik vonattal utazzék és jelezte, hogy Lehár neki azt mondotta, hogy ha valamire szüksége van, énhozzám forduljon.« »A Posch-féle vendéglőből még a klinikára mentem el feleségem meglátogatására és innen mentem az Apponyi-tér 1. szám alatti Schnitzlerirodába, hol a következő urak jöttek össze : Beniczky, Panos, Binder, Szenkovits, én és Schnitzler, valamint Pirkner. Beniczky vezette a tárgyalásokat. Binder jelentést tett a helyőrség hangulatáról ; mondotta, hogy tárgyalt Kurz-cal és még másokkal és hogy az első és második gyalogezred feltétlenül a király mellé áll. A pionirok parancsnoka, Kreischer ezredes szintén kijelentette, hogy ő a király ellen semmit sem tesz, de egyebet nem reszkirozhat, mert ő már sok mindenen keresztülment. (Mozgás.) Beszélt, — mint mondotta — a ludovikások egyik magasrangu tisztjével is s a dolog ott is rendben van, amennyiben a király ellen semmit sem fognak tenni. A tüzérséggel nem tartotta szükségesnek a tárgyalást. Panos — emlékezetem szerint — a Pestre való bevonulás részleteit ismertette. Majd Beniczky kérdezte Szenkovichtól, hogy megtette-e az előkészületeket a letartóztatásra. (Zaj. Ralijuk! Halljuk! jobbfelől.) Szenkovieh igenlőleg válaszolt és jelentette, hogy a Mária Terézia-laktanyában készen áll a legénység. A letartóztatandók listája Szenkovichnál volt. A le-